Interjú

2022.01.22. 07:00

A vadászbarátoknak Bandi, s nem művész úr

„Szatmárból élményekkel és emberi értékekkel gazdagon feltöltődve térek mindig vissza Budapestre.”

M. Magyar László

Két alkalommal megyénkben vett részt az Országos Jótékonysági Vadászat (OJV) rendezvényén Stohl András színművész. Az OJV nagykövete 2020-ban és 2021-ben is a kömörői Petőfi Vadásztársaság díszvendégeként járta a szatmári határt. Az élményeiről és az emlékeiről kérdeztük meg az előadóművészt, akit telefonon a fővárosban értünk utol. 
 


Hogyan került kapcsolatba a kömörői vadásztársasággal? 
– Budapesten a színházban kötődött személyes kapcsolatok, barátságok révén ismerkedtem meg a Petőfi Vadásztársaság vezetőivel, s amikor hívnak, nem tudok ellentmondani, szívesen megyek Szatmárba. Ugyanakkor azért is kötődöm az ország keleti tájegységéhez, mert a feleségem tyukodi, s ez a község aránylag közel fekszik Kömörőhöz. Összekötjük a kellemest a hasznossal: lemegyünk a családhoz, onnan pedig átruccanok a vadászbarátokhoz. Nem mondanám, hogy gyakran járunk Tyukodra, mert azért elég messze van a fővárostól és én elfoglalt vagyok, de azért két-három havonta elutazunk. A jótékonysági vadászat előtt is mozgalmas volt a hétvégém. Vasárnap este fellépésem volt Budapesten, utána kocsiba szálltam s utaztam Szatmárba, hogy december 27-én, hétfő reggel már ott lehessek a vadászaton, mivel megígértem, hogy számíthatnak rám. S mikor véget ért a vadászat, ismét autóba ültem, s irány Budapest, mert aznap este már megint játszottam. 



Mit jelent a vadászat, a természet iránti szeretet Önnek? 
– Az édesapám és a nagyapám is vadászember volt, gyermekkorom óta jártam velük az erdőt, megszerettem a természetet. A mező, a határ, az erdő számomra a kikapcsolódást, az akkumulátort jelenti. Hihetetlen feltöltődést nyújt nekem mindez. Számomra ez egy teljesen más világ, úgy is fogalmazhatnék, csodálatos nyelv. Aki az erdő titkait, rezdüléseit ismeri, olyan, mintha az ember tudna még egy idegen nyelvet. A kívülálló, aki nem beszéli ezt a nyelvet, csak akkor döbben rá a természet minden varázsára, ha egy természetbarát beavatja. Budapesten a VIII. kerületben nőttem fel, de nagyapámmal és édesapámmal ugyanoda jártunk vadászni, ahová én most is járok: ez a terület Aszód, Kartal, Bag és Tura határa. 
Miért érzi fontosnak, hogy részt vegyen az Országos Jótékonysági Vadászatokon? 
– Segíteni mindig jó. Gyermekeknek segíteni végképp jó, beteg gyermekeknek segíteni pedig végképp nagyon jó. 
 


Milyen élményekkel szokott hazatérni a szatmári vadászatokról? 
– A szatmári emberek nagyon nyitottak, szeretetre méltóak, s nagyon tudnak is szeretni. Nagyon nagy örömmel megyek mindig oda hozzájuk, kedvesen fogadnak, élményekkel és emberi értékekkel gazdagon feltöltődve térek mindig vissza Budapestre. 

 


Van-e valamilyen álma egy-egy értékesebb trófeával kapcsolatban? 
– Nincs, nincs. Nekem a vadászat tényleg az erdőzúgásról szól. Gróf Széchenyi Zsigmond nagy magyar írónak közismert az a gondolata, hogy „A vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.” S én is így gondolom, hogy az ember azért megy ki, hogy találkozzon a természettel, jól érezze magát benne. Nagyon szeretem a vadászbarátaimat, szeretek velük találkozni. Olyankor sosem művész úr vagyok, hanem Bandi. Egy teljesen más világ vár reám, hátrahagyom a hétköznapokat, teljesen kikapcsolódom, s mindezt nagyon szeretem. Bár nagy trófeára nem vágyom, de engem is vonzanak a távoli földrészek. Egyszer sikerült eljutnom egy afrikai vadászatra is. Ez csodálatos dolog, de nagyon pénzigényes és időigényes egy-egy ilyen túra, nem olyan egyszerű a megszervezése. Persze, álmok vannak. 



Milyen gyakran jut el vadászatokra? Ahol tag, ott van saját les, van saját szóró is? 
– Ez nálunk nem így működik. A mi vadásztársaságunknál nincsenek saját lesek és saját szórók. A vadásztársaság két hivatásos vadásza gondoskodik a szórókon az etetésről, s a vadászok érkezési sorrendben foglalják el a vadászhelyeket. Amikor szabadidőm van, megyek ki a természetbe. Gyakran még az esti előadás után is nekiindulok. Hetente egyszer biztosan kint vagyok az erdőben. 
 


Mit szeret jobban a művész úr: lesen ülni vagy cserkelni? 
– A cserkelés sokkal nemesebb vadászati mód, de az időbeosztásunk – ahogy felgyorsult a világ – sokszor kényszerít arra bennünket, hogy felüljünk a lesre. 
 


Van-e, lesz-e olyan családtag, aki esetleg folytathatja a vadászati hagyományokat, akinek át tudja adni a természet iránti szeretetet? 
– Van három nagyobb lányom és egy hétesztendős kisfiam. A legkisebb lányom és a kisfiam jár velem vadászni. Amikor nálunk vannak és van kedvük, akkor kimegyünk együtt. Szerintem a kisfiam megszereti annyira a természetet és a vadászatot, hogy a nyomomba fog lépni, mint ahogy én is tettem egykoron. 
 


Várhatjuk, hogy Szatmárba visszajön máskor is vadászni, vagy csak az Országos Jótékonysági Vadászatokon vesz részt? 
– A kömörői Petőfi Vadásztársaság elnöke, Kosán Attila és Gyujtó Attila vadászmester máskor is meg szokott hívni vadászatra. Az elmúlt nyáron is vendégeskedtem náluk, egy nagyon szép vadászat végén sikerült terítékre hoznom egy őzbakot. Bízom benne, sok szép élményben lesz még részem Szatmárban. 
 

Borítókép: Stohl András Nagyarban 2021. december 27-én a jótékonysági vadászat megnyitóján  | Archív fotó: Orbánné Ági

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában