Megyei katonaportrék

2022.01.06. 20:00

Addig növesztette szakállát, míg tartott a harc

Reviczky László vendégül látta a kormányzót Balkányban.

Komiszár Dénes

Reviczky László | Fotó: a szerző archívuma

Fotós: Picasa

Reviczky László | Fotó: a szerző archívuma

Fotós: Picasa

Sorozatunkban a megyénkhez kötődő, de kevésbé ismert katonatisztek életútját mutatjuk be olvasóinknak. Hősiességükkel, bátorságukkal, hazaszeretetükkel példát mutattak kortársaiknak, az utókor pedig méltán lehet büszke rájuk. Az első részben Gencsy Ferenc életével ismerkedhettek meg az érdeklődők, most Reviczky László emlékét idézzük fel. 


Megkedvelte a bakaéletet 


Az Árva megyéből származó, nemességet 1272-ben IV. László királytól kapott, revisnyei előnevű család sarja, Reviczky László Tiszadobon született 1864. május 3-án, Reviczky Antal földbirtokos és nagyváradi Stépán Anna legidősebb fiaként. Reviczky László két ismert unokaöccse: Imre (1896–1957) ezredes, posztumusz vezérőrnagy, „a Világ Igaza” és Ambrózy György (1885–1970) huszár őrnagy, a Mária Terézia Katonai Rend lovagja, akinek édesanyja Reviczky Sarolta volt. 


Középiskoláit a kassai reáliskolában végezte, itt is érettségizett, a budapesti Műegyetemen nyolc félévet hallgatott, majd a pozsonyi vadászoknál szolgálta le egyéves önkéntesi évét. Megkedvelte a bakaéletet és ténylegesíttette magát, 1888-ban a debreceni közös 39. gyalogezrednél mint hadnagy. Itt teljesített csapatszolgálatot 1894-ig, amikor áthelyezték a Honvédséghez és a pozsonyi 13. gyalogezredhez osztották be mint főhadnagy. 


Debrecenben, 1894-ben vette feleségül győrszemerei Matkovich Annát (1872–1945), akitől két gyermeke született: György (1895–1961) és Judit (1896–1935), akinek férje Alfred Jansa von Tannennau (1884–1963) vezérezredes, osztrák hadügyminiszter volt. 1895-ben Budapestre vezényelték a Honvéd Főparancsnoksághoz, itt 1903-ig volt, időközben már mint százados dolgozott. 


1903-tól a debreceni 3. gyalogezrednél szolgált, 1907-ban a pozsonyi 13-asokhoz került. 1910-től őrnagy, 1911-ben a nagyváradi 4. gyalogezrednél zászlóaljparancsnok. 1913-tól alezredes. 


„Drótszakáll” lett a neve 


Az első világháború kitörésekor fogadalmat tett: szakállat növeszt és nem borotválja le, amíg tart a harc. Fogadalmát meg is tartotta. Jellegzetes arcvonásai megváltoztak: oroszlánszerűvé vált a feje és „Drótszakállnak” hívták, illetve az olaszok félve tőle – 1916-tól már mint ezredes – „il colonello Reviczky” névvel emlegették. Mint az 1. gyalogezred parancsnoka az isonzói csatákban vezette csapatait, kezében a legendás görbebotjával. Az a típusú kiváló parancsnok volt, aki az első sorokban küzdött katonáival, akik féltek is tőle, de apjuk helyett apjuk volt. A rendet, a fegyelmet és a tisztaságot mindig szigorúan megkövetelte. A forradalom a fronton éri és katonáit rendben, fegyvereikkel és felszereléseikkel együtt hazahozta. A Katonatanács Reviczkyt visszahelyezte a négyesekhez Nagyváradra mint ezredparancsnokot. Ott volt a románok bevonulásáig, elfogták, bebörtönözték. Hosszas fogság után kiszabadulva megszökött Nagyváradról, ahol katonai ellenőrzés alatt akarták tartani. 1920 szeptemberében a debreceni vegyesdandár parancsnoka lett Nyíregyházán. Visszavonult a balkányi abapusztai birtokára gazdálkodni. 


Bekapcsolódott a Vitézi Rend munkájába mint a vármegyei Vitézi Szék kapitánya. 650 holdját Balkány mellett vitézi birtoknak ajándékozta oda a Vitézi Széknek. 


Vendégül látta a kormányzót 


A szívén viselte volt katonái és a hadirokkantak ügyét, ezért eljárt minden rendezvényre, bajtársi egyesületekbe, ahol érdekeiket képviselhette. A már civil ruhás, borotvált arcú Reviczkyt csak szónoklataival ismerték fel egykori katonái. 


Horthy Miklós 1922-ben kinevezte tábornokká, több kitüntetéssel is elismerte világháborús és az azutáni időkben végzett szolgálatait. 1924. november 5-én iktatta be vitézi birtokába a kormányzó, aki vonattal érkezett Nyíregyházára, majd Balkányba, ahonnan küldöttségével autóval tették meg a 7 km-re levő Csiffy-Reviczky-tanyai birtokra az utat. Az út akácfasorral szegélyezett homokút volt, melyben valósággal úsztak az autók. A vasútvonal két oldalán Balkányig a biztosítást lovas és gyalogos csendőrök adták. 
Vitézzé avatását és György fiáét Horthy személyesen végezte a megye hivatalos személyeinek jelenlétében a nagy tölgyfa alatt, amely meg is volt örökítve festményen. Az avatást ebéd követte Reviczkyék egyszerű, négyszobás, földszintes, hajópadlós házában. 


1930-ban nyugállományú altábornaggyá léptették elő. 1934. június 28-án Debrecenben hunyt el hosszas betegség után. Július 2-án kísérték utolsó útjára a balkányi kúria kertjének végében, nagy sokaság jelenlétében. 


1945 után a tanya népe keresni kezdte Reviczky kitüntetéseit, amivel eltemették és a keresés közben kiforgatták, széthordták csontjait. Emlékét nem őrzi semmi azóta sem. Egykori házának is csak nyomai maradtak. Az 1. honvéd és népfelkelő gyalogezred emlékművét Budapesten, a Fővám téren állították fel 1938-ban. 1948-ban a háborús ostromot sértetlenül átvészelt szobrot lebontották és beolvasztották, mert „rossz fekvése miatt” a gellérthegyi Felszabadulási emlékművet „veszélyeztette”… 
 

Reviczky László | Fotó: a szerző archívum

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában