Tiszta érzelmek tengerén ringatózva

2022.01.22. 15:30

"Ha itt megkérdez egy 40 éves nőt, mire vágyik, nem műköröm, szoláriumbérlet lesz a válasz, hanem egy játékbaba"

Attól boldogok, ha másoknak tudnak segíteni.

JG

Játék Zarával, a terápiás kutyával

Forrás: Jernei Gábor

Fogadóbizottság vár a kapuban. Egyszemélyes, az igaz, de Ákos nem csupán elsőként üdvözöl, hanem egy darabig kitartóan követ. Ajándékokat hoztunk, nekem a krónikás szerepe jut, ezért előkerül a telefon, készülnek a képek. Ákos megrémül. „Nem akarok képet” – ismételgeti. Ösztönösen megpróbálom megnyugtatni, és mondom, róla nem készül fotó. Nem győztem meg, lassan elhátrál a garázs ajtajáig, keresztbe fonja a két karját, szemén látszik a félelem. Elrakom a telefont, lassan megnyugszik. Pár perccel később már együtt pakolunk. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei „Viktória” Egyesített Szociális Intézmény Ápoló-Gondozó Otthonában vagyunk, ahol abban maradtunk Szilágyi Gabriella szakmai intézményvezető-helyettessel, hogy később beszélgetünk. 

Gyermeki lelkek 

– Ide a belépő szint a középsúlyos értelmi fogyatékosság – kezdi a beszélgetést Szilágyi Gabriella. – Az otthonban élők többsége önálló életvitelre nem képes vagy csak segítséggel. A gyerekeknél a cél a képességfejlesztés, a felnőtteknél a meglévő képességek szinten tartása. A gondozottjaink óvodában a többiekkel együtt integrált nevelést kapnak, de onnan kikerülve már speciális iskolába járnak Nyírbátorba és Nyíregyházára. 

Az itt élőknek nincs sok esélyük segítség nélkül az önálló életvitelre. Felnőtt testben gyermeki lelkek. 

– Pontosan – helyesel a szakmai intézményvezető-helyettes. – Ha itt a bentlakók közül megkérdez egy negyvenéves nőt, mire vágyik a legjobban, akkor nem műköröm, szoláriumbérlet, tengerparti nyaralás lesz a válasz, hanem az, hogy egy játékbaba. A mi feladatunk az, hogy ezek az emberek minél önállóbb személyiséggé váljanak. Megható azt látni, hogy sokan közülük attól válnak igazán boldoggá, ha másoknak tudnak segíteni. Itt nap mint nap a legtisztább érzelmek tengerén hullámzunk. Egy gyermeki lélek képtelen színlelni, a negatív indulatait ugyanolyan őszintén és intenzíven éli meg, mint a szeretetét. Nekünk pedig tudnunk kell kezelni ezeket a helyzeteket. Itt nem elég jó szakembernek lenni és az elhivatottság sem elégséges. A kollégáimban az alázat és emberség gyakorlása az, ami elengedhetetlen, hiszen az otthon lakóinak mindenei mi vagyunk. Számukra mi jelentjük a családot, a barátot. Aki ezt meg tudja élni és akit elfogadnak a gondozottak, csak az marad meg ezen a pályán. 

Missziót vállalt 

Talán nem áll messze a valóságtól, hogy a társadalom többsége nem igazán tud mit kezdeni azzal, ha fogyatékkal élő emberrel találkozik. 

– Amikor sérült gyermek érkezik a családba, megrázza a családtagokat. Ez érthető is, hiszen mindenki ép, egészséges gyerekre vágyik. Akadnak olyanok is, akik lemondanak ilyen esetben a gyerekükről, de rengetegen vannak, akiket ez megérint és úgy döntenek, kihozzák a legjobbat ebből az élethelyzetből. Persze tisztában vannak azzal, ha sikerül fejleszteni a fogyatékkal élő gyermeket, az csak egy bizonyos szintig lehetséges és ez a feladat folyamatos jelenlétet kíván a szülőktől. Mi pedig a magunk módján segítséget kínálunk. Nem lehetünk bezárva, az emberek pedig nem tehetnek úgy, mintha nem léteznénk. Éppen ezért évekkel ezelőtt „kinyitottuk” az intézmény kapuit. Aki betér hozzánk, megnézheti, hogy élnek a lakóink. Láthatóvá kell tennünk ezt a világot, amit mi élünk. Az e szemléletben eltelt időszak pedig megerősített, hogy jó úton haladunk. S ez az út a szeretet, az elfogadás útja. Nekem ez a misszióm. 

Címkék#Mándok

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában