Küldetéstudata vezérelte a Don-kanyarban

Amikor csak teheti, felkeresi az Oroszországban található magyar katonai temetőket Mártha Mihály Tibor, a Don menti Magyar Honvédsírok Gondozására Alapítvány elnöke, Fényeslitke polgármestere. 1943-ban a nagybátyját vesztette el a szovjet csapatok elleni küzdelemben. A pandémia miatt tavalyelőtt csak januárban utazhatott, tavaly két alkalommal járt a Don-kanyarban, a napokban pedig ismét vállalkozott az embert próbáló küldetésre. 

Voronyezs volt a célállomás

– Oroszországot a civilek jelenleg csak légi úton közelíthetik meg, ezért a Jóistenen kívül más nem volt velem. Saját autómmal, megfelelő, részemre külön biztosított belépési engedéllyel léphettem az orosz földre – idézte fel a nem mindennapi élményeit érdeklődésünkre Mártha Mihály Tibor. Hozzátette: az útját a kisvárdai Bacsó István és családja, a nyíregyházi Kincs Istvánné, illetve dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő támogatták. 

– A magyar–ukrán és az orosz–ukrán határon az átkelésem zökkenőmentes volt, a határőrizeti és vámügyi hatóságok korrekt hozzáállásának köszönhetően: harmadik oltásról szóló igazolvány, 72 órás PCR-teszt és Covid-biztosítás kellett mindehhez. A célállomás az oroszországi Voronyezs városa volt, amitől délre, a 200 km-es hosszban található korabeli frontvonal mentén, 50 kilométeres szélességben jártam végig a kereszttel jelölt temetőink jelentős részét. Ezenkívül a közel negyvenezer magyar hősi halott áttemetésére tömegsírokból kialakított boldirevkai és rudkinói gyűjtőtemetőket is felkerestem. Hazafelé tartva mécsest gyújtottam a Kurszk melletti (Beszegyino) közel hatvanezres német katonatemetőnél. 
– A sok hó és a hófúvás miatt néhány helyszínhez nem tudtam eljutni. Január 12-e fontos dátum a 2. magyar hadsereg, illetve a II. világháború története szempontjából. Ezért Urivnál – ahol 1943. január 12-én indult a nagy erejű szovjet offenzíva a magyar védelmi vonal ellen – az évforduló délelőttjén bejártam a helyszínt és közvetlen környezetét (Sztorozsevoje, Novo Uszpenka, Galdajevka). A koszorúk mellett gyertyákat gyújtottam a keresztjeinknél és a többnemzetiségű szovjet katonák emlékére állított emlékműveknél is – mindegyik világégés által elsodort életek mementóinak számít. 

Csak segítő szándékot kapott 

Mártha Mihály Tibor tapasztalta, hogy a helybeliek hómentesítették az obeliszkek és a hősi temetőik környezetét, tehát ők is emlékeznek. Megközelítőleg 4800 kilométeres út megtétele után tért vissza Fényeslitkére. 
– Az érintett országok útjai tiszták, hómentesek voltak, ami biztosította a lendületes közlekedést az éjszakai mínusz 21 fok és a nappali mínusz 13 fok idején is. Jelentős a városi és a határmenti személy- és teherforgalom a Záhony–Kijev–Kurszk–Voronyezs közlekedési tengelyen, ez néha lassította a haladást. 
– Köszönet illeti az ukrán és orosz embereket, hogy közel 80 év távlatából sem maradtak ellenségesek velünk, magyar hozzátartozókkal. Harminckét éve járom a volt Szovjetunió európai területét, de soha egyetlen rossz szóval sem illettek, csak segítő szándékot kaptam. 
Ukrajna és Oroszország az ortodox karácsonyi ünnepek utáni időszakban volt. A boltokban, éppúgy, mint Magyarországon, változatos és minőségi termékekből akciókat reklámoznak. Egyre jobban a felgyorsult urbanizáció kihívásaival néznek szembe, amit igyekeznek jól kezelni. 
– A zarándoklatomhoz Isten erőt és elhivatottságot ad. Köszönöm a családom és sok honfitársam segítségét, biztatását, az ukrán és orosz barátaim, valamint ottani polgármester kollégáim együttműködését!