Kutyahűség a Dontól a Tiszáig

1972. január 21., péntek

Kutyahűség a Dontól a Tiszáig

Az üveg kiürült. Bodnár bácsi, aki hatvan felé jár, kiment és megtöltve visszahozta. Beszélgettünk mindenféléről. Termésről, asszonyokról, tsz-ről, családról. Ez utóbbi fájó témája volt. Felesége meghalt 20 éve, gyermekei az ország minden sarkában, elszórtan élnek, így aztán Bodnár Béni bácsi kicsit mord lett, ha ez került szóba. Igaz, nem is kényeztetik. Néha egy rövid levél, egy-két évenként egy látogatás. 
- Hűtlenek. Nem úgy, mint Igyiszudá volt. 
- Igyiszudá? Az ki? 
- Régi történet. Ha érdekli, elmondom. Még fronti élmény. Harminc éve, hogy kivittek a Donhoz. Ott katonáskodtam. Velem volt a komám, Mihály is. Egy téli estén őt küldték ki őrségre. Kutya dolog volt. A falu szélén, ahol állomásoztunk, egy raktárfélét kellett őrizni. Fenemód sütött a hideg. Az égen csillagok, sehol egy felhő. Meg a hold. Kereken, ahogy mondják, úgy, mint a sajt. Nagy ménkű halinacsizmában kellett ott toporogni két óra hosszat. Akkor ez nekünk rosszabb volt, mint akármilyen büntetés. Egyedül, nem messze az oroszok. Aztán a nagy süket csend. Ami most jön, azt már úgy sütöttük ki a történtekből. 
- Mihály állt kinn. Fázott, meg biztos félt. Mert hát mindenki fél ilyenkor. Ne higgyen azoknak, akik azt mondják, rá se rántanak. Én is mindig féltem. Nos, Mihály nézi a holdat, nézi a havat. És egyszer egy kutya kegyetlenül vonyítani kezd. Vonyít, olyan kétségbeesetten, hogy farkasnak hihette volna. A komám még jobban reszketett. Nézte a csillagokat, a holdat, és hallgatta a kutyát. Hazagondolt. Mert hogy biztos, itthon is így látszanak a csillagok. Meg a hold is. Meg talán az ő kutyája is éppen így ugatja. Vonyítva, keservesen. Haza! Csak ez járhatott az eszébe. Meg az, hogy lelövi a kutyát. Mert nem lehet kibírni ilyenkor, ha az ember hazagondol. Otthon a fiatalasszony. A meleg ágy. A kis föld. Meg a kutya. Mihályéknak akkor, ha jól emlékszem, volt egy komondoruk. 
Az öreg Bodnár töltött. Kiitta fenékig a poharat. A szeme fátyolos volt. 
- Aztán egyszerre csak lövést hallottunk. Egyetlenegyet. Kirohantunk a fedezékből. Arra, amerről a lövést hallottuk. Mások is szaladtak. Azt hittük, támadás. A lábdobogás és a beszéd zűrzavarán át hallottuk, hogy egy kutya vonyít. Odaértünk az őrhelyhez. Mihály feküdt ott. Nem bírta ki. Meglőtte magát. És mellette ott volt a kutya. Élesztgettük Mihályt, de már késő volt. A kutya elhallgatott. Ott feküdt, mellette elnyúlva. A hideg fényben melegen csak a szeme világított. Én azt hittem, sír. 
- Felvettük Mihályt, és elindultunk. Mögöttünk bandukolt a kutya. Hiába riogattuk, néhány lépés után visszajött. Odaszokott mellém. Hogy hívhat az ember egy orosz kutyát? Nem tudtam a nyelvet. Ha odaszóltam neki, igyi szudá, figyelt. Rajta is maradt a név. Az egyik tiszt egyszer azt mondta: No Bodnár, úgy látszik a komája lelke ebbe a kutyába költözött. Tudatlan ember voltam, még el is hittem. 
- Aztán jött velem. Jött? Futott, mint mi a Dontól hazáig. Ahogy elértük a Tiszát, én csendesen megszöktem. A kutya jött velem. Együtt bújtunk addig, amíg ideértek az oroszok. Nem fogja elhinni, de féltékeny voltam rájuk. Mert a kutya megérzett valamit. Amikor meghallotta az orosz beszédet, hegyezte a fülét. 
- Mi lesz - mondom magamban -, ha a kutya elhagy. Mert hát nekem ő nem egyszerűen kutya volt. Szerettem volna eldugni, rá ne jöjjenek. De a kutya megmaradt a fülhegyezésnél, meg annál, hogy csóválta a farkát, ha orosz katonát látott. Ha meghallotta, hogy Igyiszudá, oda is szaladt a beszélőhöz. Mondta is az egyik: "Okos kutyája van. Úgy csinál, mintha értene oroszul." Csak én nem mertem szólogatni, mert hát ha Igyiszudát mondok, és rájönnek, hogy a kutyát hívják úgy... no, hát, gondolja, voltam én bajban akkor. 
- Amikor elment a front, a kutya is megnyugodott. Olyan volt, mint régen. 12 évig őrizte a házat, járt velem. Gazdáját, a régit, tudja, biztos elfeledte. Ki tudja, mi lett vele. Mihály felesége újra férjhez ment, engem itt hagyott az asszony, elmentek a gyerekek. Csak ő maradt, a kutya. Oda temettem, az udvar végibe - és kibök ujjúval az ablakon. 
Bodnár Béni bácsi újra megtölti a poharakat. Koccintunk. Ő se mondja, én se, de mindketten Igyiszudára gondolunk. (Burget Lajos)

1992. január 21., kedd

Küzdelem a patakzó olajjal 

Vasárnap hajnali kettő órakor a selejtes csőszakasz nem bírta tovább az olaj nyomását. A Barátság kőolajvezeték ismét eltörött. Megnyitása, azaz 1972 óta hetedjére. Most is, mint eddig mindig, a megyénkbe eső szakaszon. 
A válságstáb hétfő reggel kilenc órakor a helyszínen ült össze. A MOL Rt. Gáz- és Olajszállító Üzemének műszaki igazgatóhelyettese, Buday Rezső azt kérte, hogy a vezeték helyreállítása kapjon elsőbbséget, hiszen ez az ország legfontosabb kőolajvezetéke. Folyamatos üzemeltetését mindenképpen biztosítani kell. Cserébe segítséget ajánlotta a környezeti károk elhárításában. 
Lapunk kérdésére elmondta, hogy ebből a selejtes csőből összesen 50 kilométernyi tekereg megyénkben, de tízet már sikerült megfelelővel kicserélni. Személyi mulasztás nem történt, a kárért, így húsz év után, a gyártó olasz cég nem vonható felelősségre. A károk mértékéről még becslésekre sem vállalkozott. 
Közben odakint már eltávolították a sérült, majd tízméteres csődarabot, s felkészültek az új beemelésére. A munka legkényesebb része a hegesztés, hisz a még mindig csordogáló olaj bármikor belobbanhat. 
A munkát hátráltatja, de segíti is a kemény fagy. A feltörő olaj csak néhány centiméter mélységig tudott beszivárogni a talajba, a mélyedésekből visszaszivattyúzható. 
Az eseményeket az első perctől a helyszínen figyelemmel kísérő Molnár Béla, a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Főfelügyelőség igazgatóhelyettese a válságstáb megbeszélésén azt kérte az üzemeltetőktől, hogy az olajjal szennyezett termőföldet ne szállítsák el, ahogy azt a korábbi eseteknél tették, hanem helyben végeztessék el az átmosatását, avagy a biológiai lebontását. Az Oroszországból érkező olaj fogadása hétfő délutánig Fényeslitkén megoldott volt, mára egy kárpátaljai állomás vette át szerepét. A szállításban fennakadás nem történt, csak a százhalombattai finomítóba érkezik kevesebb olaj átmenetileg.