Levelek egy miniszterelnöktől

„...soha-soha se szerettelek íly erősen, önzetlenül, mindent túlhaladó érzéssel, nagyon várlak vissza, életem végéig várni foglak és szeretni.” Áradó érzelmekről tanúskodó gondolatok 1944 őszéről, egy olyan asszony, Kállay Helén utolsó levelezéseiből, akit a budai török követségen néhány hónappal később halálos repesztalálat ragad majd el az életből. A közelében és más tárlókban az emigrációba kényszerült férjének, Kállay Miklósnak levele fiához, Kállay Kristófhoz, menyéhez, Vásárhelyi Verához, vagy Habsburg Ottóhoz. Levelezése a gyöngy betűiről ismert Horthy Miklóssal, majd valamivel odébb mártogatós tolla a tokjában az 1950-es évekből, tintatartója, és a családi címerrel ékesített irattartó mappája az 1930-as évekből.

Páratlan ritka kincs

Levelek a miniszterelnöktől címmel február 4-ig nyitva tartó kamara-kiállítással tisztelgett a magyar kultúra előtt a Kállay Gyűjtemény, mely rendezvény főhajtás is egyben a 135 éve született egykori magyar miniszterelnök, Kállay Miklós előtt. A most bemutatott relikviák 2021 májusában kerültek a gyűjteménybe a Debrecenben élő dr. Bakay Mária adományaként. Ahogyan dr. Ulrich Attila, Nyíregyháza alpolgármestere is megfogalmazta a január 21-ei kiállításmegnyitón: olyan páratlan relikvia-gyűjtemény válik most megtekinthetővé a nyilvánosság számára, amely Nyíregyháza és Magyarország történetében is egyedülálló. – Amikor még ebben a gyűjteményben dolgoztam, ezeket az anyagokat testközelből láttam és lapozgathattam. Úgy kell nézni és értékelni, hogy egy akkor már száműzetésben élő magyar nemes, az ország utolsó királyi miniszterelnökének hagyatéka, amelynek darabjait egyedül itt őrizzük – mutatott rá páratlan értékére, megköszönve a kurátor, dr. Holmár Zoltán és munkatársai munkáját.

Jó- és balsorsban egyaránt

S hogy ki is volt Kállay Miklós, arról dr. Vinnai Győző történész, országgyűlési képviselő osztott meg néhány gondolatot a hallgatósággal. – Karrierje a megye főispáni pozíciójával indult, majd Budapesten folytatta politikai pályafutását. Mindvégig azon fáradozott, hogyan lehet az országot kivezetni a háborúból, megóvva a háborús veszteségektől, és miként lehet elkerülni, hogy a Szovjetunió kiterjessze hazánkra a befolyását. Olyan időszak miniszterelnöke volt 1942 és 1944 között, amikor a magyar történelem nehéz éveit írtuk. A világháború befejezése után 1953-ban Olaszországba emigrált, Capri szigetén, majd Rómában élt, innen került Amerikába, amely haláláig befogadta. A magyar emigráció aktív tagjaként távol hazájától is fontos volt neki Magyarország sorsa. Dolgozott, cikkeket írt, beszédeket tartott, dél-amerikai körútján sok magyar közösséghez eljutott. Példaképe a legnagyobb magyar, Széchenyi István, barátja és politikustársa pedig az a Bethlen István volt, aki miniszterelnökként Trianon után egy nagyon nehéz gazdasági, szociális, mentális helyzetbe került magyarságot igyekezett talpra segíteni. De visszatérve a Kállayakhoz, akárhová vetette is őket a sors, és kerültek akármilyen pozícióba, mindig azokat a kapcsolatokat keresték, amivel hazájukat segíthették. Kállay Miklós is ezért ápolt jó kapcsolatot a kortárs politikusokkal. Minden helyzetben egyetlen jelmondat szerint éltek: „In asperis et prosperis”, azaz „Jó- és balsorsban egyaránt” – mondta el dr. Vinnay Gyűző, aki végül azzal fordult az ott lévő diákokhoz, hogy ez a kiállítási anyag is fontos része a kultúrának, és a kultúra nem más, mint tanulás.