„Miért lennék kedves, nekem azzal nem több a fizetésem!”

A lányomnak kontrollvizsgálatra kellett mennie a traumatológiára, mivel a jobb válla megsérült. Elkísértem, hogy az öltözésben a segítségére legyek. A megyei rendelőintézet bejáratánál a szokásos hőmérőzés, majd a kérdőív kitöltése következett. Itt ült egy ember, aki rászólt a lányomra, hogy adja a beutalót. Amikor látta, hogy nehezen tudta bal kézzel elővenni a papírt, hozzám intézte a kedvesnek nem mondható kérdést: „Minek a kísérő, ha nem segít?” Erre én megkérdeztem, kedvesebben ezt nem lehetne intézni? Válasz: „Miért lennék kedves, nekem azzal nem több a fizetésem!” Kerestem a névtábláját, mert hasonló udvariatlansággal még nem találkoztam – nyíltan vállalta, hogy ő nem a kedvessége miatt ül itt –, de nem volt a neve feltüntetve. Megkértem, mondja meg a nevét. A válasz: „Nem mondom, ha érdekli, derítse ki!” Ezzel búcsúztunk. Én tudom, hogy az egészségügyben dolgozók túlterheltek, de ezzel sem magyarázható ez a pimaszság! Bár szerintem ez az ember nem is az egészségügyben dolgozik, hisz ilyen hozzáállással valószínű, nem tartanák itt! Különben is: a kedvesség nem pénz, hanem empátia, intelligencia kérdése! 

- D-né Nagy Katalin -