Panyolán több generáció tapasztalatára építenek

Mórucz József 1909-ben hajóval érkezett meg Kömörőből az ígéret földjére, New Yorkba. 
Favágással kereste a kenyerét, ebből tartotta el magát, és távol lévő családját. Öt évvel később hazatért, és termőföldet vásárolt, ez alapozta meg a Panyoliumot, ami ma, több mint 100 esztendő elteltével már nemcsak a dédunokájának, Mórucz Istvánnak és családjának biztosít megélhetést, de azoknak a környékbelieknek is munkát ad, akik kiváló minőségű alapanyagokkal járulnak hozzá ahhoz, hogy a Panyolán működő manufaktúra egyedi ízvilágú termékeket készíthessen. 
 

A föld szeretete 

– A dédapámék kilenc gyermeket neveltek, az apai nagyapám volt az, aki megtanított a termőföld szeretetére, az első gyümölcsöst pedig az édesapám vette. Akkor még csak szilvafáink voltak: a sajátos mikroklímának köszönhetően utánozhatatlan zamatú nemtudom szilva mindig is fontos szerepet töltött be a térségben élők mindennapjaiban, a belőle készült lekvár pedig a XX. század első felében Európa-szerte ismert volt. A felmenőim életét alapvetően meghatározta a föld és a mezőgazdaság, és bár én viszonylag messzire kerültem a szülőföldemtől, mindig is tudtam, hogy vissza fogok térni – így történt, e térség csodás gyümölcseit pedig a maguk valóságában, tartósítószer, mesterséges színezőanyag és hozzáadott cukor nélkül nyújtjuk át az ínyencségeket kedvelőknek – így fogalmazza meg a Panyolium generációk tapasztalataira építő filozófiáját Mórucz István, aki a feleségével, Mórucz-Kiss Klárával együtt vezeti a céget. 
 

Hozzáadott érték 

– Szerettem volna gyümölcsfeldolgozással és -kereskedelemmel foglalkozni, de mert korábban azt láttam, hogy az alacsony felvásárlási árak miatt sok termelő le sem szedi a gyümölcsöt, tudtam, hogy hozzáadott érték nélkül nem jutunk messzire – mondta a kezdetekről István, akitől megtudtuk: a termékeikben – gyümölcsteák, aszalt gyümölcsök, lekvárok, granolák – egyszerre van jelen a hagyomány és az innováció. – Ez előbbi a gyerekkoromtól fontos szerepet játszott az életemben: néptáncos közegben nőttem fel, szeretem a népzenét, a panyolai alakoskodás eredetét is felkutattuk, a régi, jól bevált módszerekhez pedig a szilva feldolgozásakor is ragaszkodunk: az aszaláshoz fűzfavesszőből készített kasokat használunk, a lekvár egy nap és egy éjszaka készül, és a magozást sem bízzuk gépekre. Bárhol járunk a világban, „Panyolium-szűrő” van a szemünkön: azt nézzük, mit tudnánk beépíteni a munkánkba, így születnek az új termékeink is: a legújabbak például azok az aszalt gyümölcsgolyók, amelyeket tanzániai csokival vonunk be. – Fáradságos munkával, természetesen gazdálkodunk, gyom- és rovarirtók nélkül. Miközben a termőtalaj életre kel, biológiai növénykondícionálókkal erősítjük növényeink immunrendszerét, hogy saját erejükből is megbirkózhassanak a betegségekkel. A szilva mellett almát, meggyet, körtét is aszalunk, a legfontosabb szempont ezek esetében is a kiváló minőség, a friss alapanyag és a kézműves feldolgozás – mesélte István, Klárától pedig megtudtuk: a férje már akkor is nagyon sok időt és pénzt invesztált a Panyoliumba, amikor még nem tudták, hogy a termékeikre lesz-e kereslet. Nagy bátorság kellett ehhez, de a folyamatosan növekvő ismertségük és az igénybe vett támogatások olyan lendületet adtak a cégnek, hogy ma már külföldön is jól cseng a nevük. 
 

Inspiráló természet 

– A zsidó gasztronómiában a panyolai szilvalekvár a II. világháború előtt nagyon fontos alapanyag volt, és nagy örömünkre a kóser lekvárunk nemrégiben éppen Izraelben debütált, és szeretnénk ezeket a kapcsolatokat más országokra is kiterjeszteni – mesélte Klára, aki a férjéhez hasonlóan ezer szállal kötődik e térséghez. Ő mátészalkai, hosszú ideig élt az USA-ban és Franciaországban, de hazatért, és tudja: soha nem hagyná el a szülőföldjét. Mindkettőjüket inspirálják a térség természeti kincsei, a három folyó nyugalma, és szívből örülnek annak, hogy panyolaiakat tudnak foglalkoztatni. 
– Mindenhová eljutunk, ahogy a termékeink is, és bár az ország szélén élünk, nem érezzük magunkat korlátok közé szorítva – mondják. Nagyon sok helyen járnak a világban, de itt vannak a gyökereik, mindig is ide fognak visszatérni és ezt a szemléletet szeretnék átadni a most 11 hónapos gyermeküknek is.