Száztíz éve gördült be a villamoskocsi (videó)

Napra pontosan száztíz esztendeje, 1912. február 8-án futott be Nyíregyházára az a motorkocsi, amely a Hősök terén található. 

A Nyíregyházi Értéktárba felvett villamos Szaszala Lászlónak köszönheti, hogy nem lett belőle ócskavas. A megszűnése előtti évben, 1968-ban a mintegy 80 ezer lakosú városban éves szinten 4,3 millióan villamosoztak. Az autóbusz lépett az örökébe, egyetlen motorkocsit sikerült megőrizni az utókornak. 

Jelenleg az országban Budapesten, Szegeden, Debrecenben és Miskolcon közlekedik villamos. A nyíregyházi motorkocsi ma már turistalátványosság. 

Mint Párizshoz az Eiffel-torony, Budapesthez a Halászbástya, Moszkvához a Kreml, kicsiben Nyíregyházához is hozzátartozik a villamos látványa. Noha ötvenkét esztendeje nem közlekedik a jármű a városban, a szoborként nyugvó motorkocsit bárki megtekintheti a Hősök terén. Száztíz esztendeje, 1912. február 8-án gördült be Nyíregyházára ez a bizonyos villamos, amelyet a Szaszala család mentett meg az enyészettől. A jeles jubileum apropóján idézzük fel a közlekedési eszköz történetét. 

Felgyorsultak az események 

A villamosvasút létesítésének ötlete már 1897-ben felvetődött, amely egy budapesti mérnöki iroda tervei szerint a vasútállomás és Sóstó között üzemelt volna – jegyezte meg Ilyés Gábor helytörténész. – Egy évvel később a város szerződést is kötött egy társasággal, amely az előmunkálati engedélyt megkapta, azonban különböző okok miatt ezzel meg is akadt a villamos ügye. Ezzel párhuzamosan terítéken volt egy keskenynyomtávú vasút építésének a gondolata is. 

A sinekvilaga.hu is felidézte, hogy már az előző századforduló környékén megfogalmazódott az igény Nyíregyházán és a környék falvaiban, hogy – a Rétköz kiszolgálásának segítésére – vasutat kellene építeni. Az események 1902-ben gyorsultak fel, akkor kérte fel a város vezetése Szesztay Lászlót a vasút részletes nyomvonalának megtervezésére. Nem várta meg a minisztériumi jóváhagyást, a saját kockázatára kezdte el megvalósítani az elképzeléseit. Azért látott hozzá a vasútvonal megépítéséhez, hogy kész helyzetet teremtve ne tudják azt megakadályozni. Három évvel később, 1905 tavaszán kezdték el a Nyíregyháza–Dombrád közötti, 760 mm nyomtávolságú, 56 km vegyes használatú, személyszállításra is alkalmas kisvasút kialakítását. A teherforgalom a vonalon 1905. december 21-én, a személyforgalom pedig 1906 márciusában indult meg. A Nyíregyháza belterületén átvezető szakaszt 1911-ben Sóstógyógyfürdőig villamosították, így a városon belül a kisvasút nyomvonalában 1911. augusztus 7-én indult meg a villamosközlekedés egy 8,1 km-es pályaszakaszon. Nyíregyháza volt a 16. magyar város, ahol járt a villamos. 

A korabeli információkat rögzítették a Szabolcs vármegye fejlődése és kortörténete 1929 (szerkesztette: Háger László), dr. Fekete Titusz Zoltán: Fejezetek a Nyíregyházavidéki Kisvasút történetéből, Villányi György: A Nyíregyházavidéki Kisvasút Vasúthistóriai Évkönyv (1994), a Mesélő Nyíregyháza–Városvédő Füzetek 26. (Hornyák László tanulmánya) lapjain, és hasznos dokumentumokat tett közzé a világhálón Németh Zoltán Ádám, aki ezért köszönetét fejezte ki Molnár Mihálynak, Borza Viktornak, Szabó Ágnesnek, Kristóf Józsefnek és portálunk, a Szabolcs Online szerkesztőjének, Hoványi Péternek. 

A Nyíregyházavidéki Kisvasutak Részvénytársaság üzemeltetését a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Számára (RVKVSZ) vállalta el. A szerződés szerint az RVKVSZ vállalta, hogy a Nyíregyháza-átrakó és Sóstó közötti pályaszakaszt átépíti a villamosüzemeltetésre. Ennek költségeit 30 év alatt az NyVKV fizeti meg 5 százalékos kamattal. Vállalta, hogy a korábban vásárolt aradi Weitzer-gyár által előállított benzin-elektromos motorkocsikat átalakítja villamosüzemeltetésűre. A cég a Nyíregyházi Villamossági Rt.-vel szerződésben biztosítja az 550V egyenfeszültségű villamos energiát. Ekkor évi 33 ezer korona bérleti díjban állapodott meg a társaság és az NyVKV. A szerződés kiterjedt arra, hogy a 92 dolgozót átveszi az RVKVSZ. A tényleges átvétel 1910. január 22-én volt, akkor lett a Trust cég (Tröszt) a létesítmények és az eszközök tulajdonosa. A cég kiépítette az áramellátást a városi szakaszon, az első villamosok a Ganz-gyárból kerültek ide. A három, fővárosból érkezett példány után már helyben, a kisvasút műhelyében gyártották a többit. A villamos a MÁV-bérház melletti Lehel utca és a Be­loiannisz tér (a mai Hősök tere) között közlekedett, a kocsik tízpercenként követték egymást. A sóstói járatok húszpercenként indultak onnan. 

Megmaradt az utókornak 

A villamosok.hu oldalon olvasható, hogy az NyVKV által vásárolt három villamoskocsi eredeti pályaszáma 51-53 volt. Ezeket a villamosokat 1950-ben Cv 284.151-153-ra, majd 1951-ben Cvill 881-882-ra számozták át. A Cvill 881-es 1966 júliusában ütközött egy C-50-es mozdonnyal (a KVVG 4512-essel), és ezt a kocsit nem állították helyre. A Ganz villamoskocsik eredeti adatait az 1910-es jegyzőkönyv örökítette meg. Gyártó: Ganz és Társa Vasöntöde és Gépgyár Rt., beszerzési ára: 18 ezer korona, teljes hossza: 7430 mm, kocsiszekrény hossza: 6690 mm, ütközők közötti hossza: 7430 mm, tengelytáv: 2650 mm, szélesség: 2200 mm, magasság: 3275 mm, önsúlya: 8200 kg, ülőhely: 20, állóhely a peronon: 8+8, motor: T50, teljesítmény: 2x30,5 LE, legnagyobb sebesség: 35 km/h, engedélyezett sebesség: 20 km/h. 

A MÁV-állomás előtt 1911 decemberében készült el a kitérővágány, a menetrend reggel 6-tól 21 óráig tartott. Általában maguk közlekedtek a villamoskocsik, de amennyiben az utasszám megkívánta (például ünnepnapon vagy vasárnaponként), egy mellékkocsit is kapcsoltak hozzá. A mellékkocsik az aradi Weitzer-gyárban készültek, 27 ülőhely volt bennük. 

Az iho.hu oldalon olvasható, hogy 1912-16-ban négy háromtengelyes,benzin-villamos motorkocsi érkezett szintén a Ganz-gyárból, amelyeket líra áramszedővel is felszereltek. A városi, felsővezetékes szakaszon ezt használva, a kisvasúti vonalon benzinmotor hajtotta dinamóval közlekedtek. 

– Jó látni a Szaszala család tulajdonában lévő, a közelmúltban felújított villamoskocsit, amely 110 éve gördült be Nyíregyházára. Megmaradt az utókornak az eredeti indítókar és egy ablakfogantyú is abból az időből, amikor a SZÁÉV udvarán várt a jobb sorsára – jegyezte meg Hudivók Róbert, a Nyíregyházi Városvédő Egyesület és a Nyíregyházi Vasúttörténeti Kör tagja. Amikor az elmúlt években nyitva volt a villamos a nagyközönség számára, ő fogadta az érdeklődőket és idézte fel a jármű históriáját. 

Az első világháború idején csökkent az utasok száma, ami az 1920-as évek elején ismét növekedő tendenciát mutatott, az újabb visszaesés 1927-1933-ig tartott. Az utasforgalmi adatok szerint a második világháborúban megfogyatkozott az utazási kedv, 1944. október 20-án pedig leállt a villamosközlekedés. Felvetődött annak az ötlete, hogy a kisvasúti forgalmat kivezetik Nyíregyházáról a villamosok javára. Ki akarták építeni a síneket a temetőhöz és a kórházhoz is. A visszavonuló német csapatok pusztítása miatt majdnem húsz év telt el addig, amíg Sóstóig közlekedtek a villamosok, amiket 1949-től a MÁV üzemeltetett. Megdöbbentő a kimutatás: 1968-ban, azaz a megszűnése előtti évben a mintegy 80 ezer lakosú Nyíregyházán éves szinten 4,3 millióan villamosoztak. Az autóbusz lépett az örökébe, egyetlen motorkocsit sikerült megőrizni az utókornak. 

A Hősök terén található ipari műemlék, a Nyíregyházi Értéktárba felvett villamos Szaszala Lászlónak köszönheti, hogy nem lett belőle ócskavas. A rendszerváltozás után a Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat felszámolásával fennállt annak a veszélye, hogy valamelyik MÉH-telepre kerül. Mivel a harminc szabadban töltött év és a daruzások alaposan megviselték, fel kellett újítani. A kisvasút kocsiműhelyében a szakemberek újjáépítették, a 12,5 millió forintos költséget a Szaszala család vállalkozása állta. Tizenhét esztendővel később Szaszala László fia, Tamás és vállalkozó ismerősei úgy ­„kipofozták” az inaktív járművet, hogy az manapság is tökéletesen látszik rajta. 

Darabonként leemelt lemezek 

– Megérett az idő a felújítására. Korábban többször feltörték, pótolhatatlan tárgyakat loptak el belőle. A vandalizmus nem ismert korlátokat. A fa elkorhadt benne, az idő vasfoga kíméletlen volt. Krizán Attila és Májer Attila helyi vállalkozók hathatós közreműködésével sikerült az aljától a tetejéig megújítani a villamost. Az összes lemezt darabonként kellett leemelni, és homokfúvásos technikával tettük rendbe az elhasználódott eszközöket. 

Összesen 2,5 millió forintot emésztett fel az önerős beruházás. Olyan lazúr hatású festék került rá, ami a Njörd nevet viseli: a skandináv mitológiában ez az értékőrzést testesíti meg. 

Jelenleg az országban Budapesten, Szegeden, Debrecenben és Miskolcon közlekedik villamos. A nyíregyházi motorkocsi ma már turistalátványosság. Az egykori állomásépülettel szemben, a Hősök terén 2003 óta áll a Bvill 812-es villamos, amely 1912. február 8-án gördült be a városba. Most a villamos alszik, szendereg a robogás, de jólesik a nosztalgiázás. 

A centenárium apropóján

A Nyíregyházi Vasúttörténeti Kör és a Nyíregyházi Városvédő Egyesület a 100 éve megindult villamosközlekedés emlékére 2011-ben avatott emléktáblát, és erre az alkalomra jelent meg a Városvédő Füzetek 26. köteteként Hornyák László tanulmánya „A nyíregyházi villamos” címmel.