Amire szükségük lehet, azt megkapják

– Nem jellemző, hogy az ukrajnai menekültek vásárolnának az ilyen kisboltokban, mint az enyém is, mivel a segítőpontokon mindent megkapnak, amire szükségük van – mondta el lapunknak ­Bartha Tibor lónyai kiskereskedő, akire korábban, a háború kirobbanása után hárult némi segítőfeladat. – Amikor megindult a ­menekültáradat – az átkelő akkor még éjjel-nappal nyitva volt, nem csak 11 óráig, mint most –, átfázva, megfáradtan az én boltomat találták meg a leghamarabb. Igyekeztem megkínálni mindenkit teával, üdítővel, kávéval. Csi­náltam szendvicseket is, mivel a gyűjtőponthálózat akkor még nem nagyon működött. Most már az alapigényeket ott ki tudják elégíteni, így az érkezők nem szorulnak arra, hogy ételt, italt vegyenek.

 
– Az első három hét volt kritikusabb, most már aránylag nyugodt a helyzet, a bolt forgalma is csökkent. Időnként be-betérnek, éppen útkereszteződésnél üzemelünk, és tőlem kérnek útbaigazítást, merre induljanak Németország, Budapest, esetleg Olaszország, Horvátország irányába. Pénzt váltani nem akarnak, bár elsősorban euró és dollár van például a nigériai vagy indiai diákoknál is. Némi orosztudással, mutogatással meg tudjuk érteni egymást. Korábban szerettek volna telefonkártyát vásárolni, de nem érnének vele semmit, mert magyarországi lakcímmel lehet csak aktiválni. Egy rövid időre kitelepült Lónyára az egyik mobilszolgáltató, adtak ingyen telefonkártyákat, de már ők is összecuccoltak és elmentek. Egy szó mint száz, elenyésző a forgalom, a férfiak továbbra sem hagyhatják el Ukrajnát, és ha nem tévedek, még nagyobb lett a szigorítás odaát – magyarázta Bartha Tibor. 

Nem kell pluszban rendelniük 

– Aznap, amikor megindult a tömeg, a szokásosnál több péksüteménnyel készültünk a háború elől menekülők fogadására, de ez volt az egyetlen alkalom, ugyanis azt tapasztaltuk, hogy az adományok teljes mértékben fedezik az érkezők szükségleteit – árulta el érdeklődésünkre Lakatos Mariann. A záhonyi Coop üzletvezetője hozzátette: a szomszédos háborús helyzet és a megnövekedett határforgalom ellenére a boltban nem kell plusztételeket rendelniük, ugyanúgy fogynak a tartós élelmiszerek, a tisztítószerek, a baba- és gyermekápolási termékek, mint eddig. 

– Aligha tudnám megmondani, miből fogy a legtöbb, de élelmiszerből és gyermekápolási cikkekből nyilvánvalóan nagyon nagy mennyiségre van igény folyamatosan, mivel napi szükségletről van szó – mondta el lapunknak Fekete Éva, a Tabulapláza Alapítvány képviseleti joggal felruházott kuratóriumi tagja. Elsősorban a tartós ellátást is biztosító önkormányzatoknak gyűjtenek, célzottan olyan adományokat várnak, amelyekre a helyhatóságok konyháin napról napra szükség van. 

Ahányan vannak, annyifélék 

– Sokan vannak, akik 2-3 nap után sem tudnak tovább- utazni onnan, ahol szállást és ellátást kaptak. Az ő élelmezésükről hosszabb távon kell gondoskodni, amit segítség nélkül nehéz megoldani. Az sem megoldás, hogy ki ezt kap, ki mást, vagy mondjuk ad hoc összeválogatunk valamit egy nejlonzacskóban. Hosszú távon ebből is csak feszültség keletkezhet. A határon át érkezők nem alkotnak homogén csoportot, ahányan vannak, annyifélék, egyetlen közös bennük, hogy valamennyien menekültek. Egy üzemi konyha esetében tehát lisztre, cukorra, olajra, szószokra, tésztákra, krumplira van szükség, és mi ezeket kínáljuk nagyobb tételben. 

– A Fehérgyarmati járás szinte valamennyi településével tartjuk a kapcsolatot, emellett néhány záhonyival is. Egy önkéntesünk telefonálja körbe őket, feljegyezve az igényeket. Nem könnyű, hiszen egy adományozónak nehéz megszabni, mit hozzon, elmagyarázni, mivel segít igazán. Ezért is hoztuk létre a Helpcekker oldalt, ahol mindenki tájékozódhat arról, mire lenne a legnagyobb szükség. Sajnos több hét után már az adományozási kedv is lanyhul, de még mindig vannak, akik gondolnak másokra – tudtuk meg.