Ez csak az első állomás...

Több száz, ha nem több ezer ukrajnai háborús menekült fordul meg naponta a beregsurányi kastélyparkban kialakított segítőponton. A gyakran rémült, kétségbeesett anyákat és gyermekeiket az önkormányzat, valamint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat dolgozói és önkéntesei fogadják, segítik információval, támogatják a továbbutazásukat, és gondoskodnak a maradók elszállásolásáról, ellátásáról. Emberfeletti munkát végeznek, ami fizikailag és lelkileg egyaránt megviseli őket, mégis maradnak, mert maradni akarnak. 

Mindenkiről gondoskodnak 

– Itt találkozunk először a gyalogosan országunkba érkező menekültekkel, akiket a beregsurányi segítőpontig buszokkal hoznak el. A rendőrök a tolmácsaink segítségével indítják el őket hozzánk, s ahogy begördülnek a kastélypark udvarára, az embereink felmérik a helyzetüket – mondta el lapunk érdeklődésére Vándor Attila, a szolgálat vészhelyzetkezelési munkacsoportjának önkéntese. 

– Azokat, akikért jönnek rokonok, ismerősök, beküldjük a melegedőbe és ellátjuk őket mindennel, amire szükségük van, s néhány órán belül elbúcsúzunk tőlük. Sokan választanak távolabbi úti célokat, készülnek külföldre, őket a regisztráció után egy kicsit tartósabb berendezkedésre alkalmas helyiségbe irányítjuk, ahol átlagosan mindössze nyolc-tíz órát töltenek el. Közben elkezdjük szervezni a transzportjukat a legkülönbözőbb módokon, saját autókkal, önkéntesek segítségével, busztársaságok felajánlásával. A harmadik csoportba tartoznak azok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogyan tovább – ők a beérkezők kevesebb mint tíz százalékát teszik ki. Nekik egy tornateremben alakítottunk ki szállást, ahol eltölthetnek egy-két éjszakát, amíg rendezzük a sorsukat. Kivétel nélkül mindenkiről gondoskodunk, senkit nem engedünk úgy el, hogy nem tudjuk biztosan, hova megy – magyarázta Attila, s hozzátette: nincs értelme egyik befogadóközponttól a másikig küldeni az embereket. 

Saját határaikat feszegetik 

– Rengeteg felajánlás érkezett családoktól, kollégiumoktól, így egy-két hétre biztosított az elhelyezésük. Ennyi idő elég arra, hogy valamilyen hosszabb távú megoldás körvonalazódjon a szeretetszolgálat központjában, ahol összesítik az országos befogadási lehetőségeket. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat nagy szervezet, több mint négyszáz intézménnyel, rengeteg munkatárssal, tehát a saját létesítményrendszerünkön belül is rugalmasan gondoskodhatunk azokról, akiknek tényleg nincs hová menniük – tette hozzá az önkéntes, aki a saját határait feszegetve dolgozik éjt nappallá téve társaival együtt. Attila elárulta: egy negyvenórás szolgálat után aludt valamicskét egy íróasztalnál, de egyelőre nem engedhetnek meg maguknak többet. 

– Pontosan olyan ütemben kell a menekültek további sorsát rendeznünk, amilyen tempóban beérkeznek. Ha akár egy-két órát lazítanánk, olyan mértékben feltorlódnának, hogy többé nem tudnánk utolérni magunkat – ezt pedig nem engedhetjük meg. Persze, ez csak az első állomás, ahonnan éppenhogy elindítjuk az embereket, akiket igyekszünk kicsit megnyugtatni. Közben folyamatosan készítjük elő a logisztikai raktárbázisunkat, hogy a kamionos szállítmányokkal Kárpátaljának is a lehető legnagyobb segítséget nyújtsuk. Igyekszünk minél gyorsabban minél több adományt eljuttatni hozzájuk, mert gyorsan apadnak a készleteik.