Megnyugtató, ismerős szavak

Minden segítő kézre, támogató szóra szükség van a beregsurányi segítőponton, ahová a nap huszonnégy órájában folyamatosan érkeznek Ukrajnából a háború elől menekülők. Ezek a főként nők és gyermekek mindenüket hátrahagyva, néhány táskával lépik át a határt, tudván, hogy az életük soha nem lesz már olyan, mint a harcok előtt. Bizonytalanok, félnek és kétségbeesettek, s ha a helyzetük nem lenne már így is elég ijesztő, sokan a nyelvet sem beszélik. A megnyugtató szavak idegenül csengenek akkor is, ha az őket fogadó szakemberek és önkéntesek barátsággal közelednek hozzájuk. A határok mentén felértékelődik most az ukrán nyelvtudás, a hivatásos és civil tolmácsok szerepe kulcsfontosságú a gördülékeny ügyintézés szempontjából is.

Hálásak a segítségért 

– Kárpátaljai születésű vagyok, ezért egy pillanatig sem volt kérdés, hogy itt a helyem. Úgy gondolom, elsősorban azzal tudok segíteni, hogy beszélem a nyelvet. Amellett, hogy fogadjuk a szülőföldemről érkező menekülteket, információval látjuk el őket, mentális támogatást is nyújtunk, hiszen egy kedves szó, egy mosoly és egy ölelés nagyon fontos abban a felfokozott lelkiállapotban, amiben érkeznek – árulta el lapunknak Garay Anzselika. 

– Láthatóan megkönnyebbülnek, amikor az anyanyelvükön szólok hozzájuk, az egyik édesanya úgy fogalmazott: „most érzem azt, hogy biztonságban vagyok”. Egy másik hölgy, amikor ukránul köszöntöttem őket, felsóhajtott: „most értem célba”. Elmesélte, hogy az 1100 kilométerre fekvő Krivoj Rogról indultak útnak, és három napig utaztak. Mindannyian nagyon hálásak, nem győzik megköszönni a segítséget. 
Anzselika Nyírmadán lakik, húsz éve él és dolgozik Magyarországon. 

– Amikor csak tehetem, jövök és segítek, reggeltől estig itt vagyok és dolgozom. Sokszor nehéz, a szívem szakad meg értük, de a tudat, hogy biztonságban vannak, átlendít a nehezebb időszakokon – jegyezte meg a fiatal édesanya. 

Várják az önkénteseket 

A rendőrség és a segélyszervezetek egyaránt várják az önkéntes tolmácsok, fordítók jelentkezését. Szükség van a nyelvtudásukra a határátkelőknél, Záhonyban, Beregsurányban, Barabáson, Lónyán és Tiszabecsen, valamint a segítő- és gyűjtőpontokon, többek között Vásárosnaményban, Tarpán, Aranyosapátiban, Fehérgyarmaton és Mándokon.