13 ezer kilométer, 11 ország, 11 hónap

2022.04.12. 07:00

Expedíció Indiába: a valóságon innen és túl

Kőrösi Csoma Sándor legendás zarándokútját két keréken tette meg a komáromi sportoló.

MJ

 Zichó Viktor nagyszerű ember, ezt érdemes már az elején leszögezni. Az ilyen személyiségekre szokták mondani pestiesen: „szenzációs ez a pali”. Fejébe vette, hogy egy szál kerékpáron végigmegy azon az úton, amit a magyarság őshazáját keresve, az első tibeti–angol szótárt megalkotva, az indiai Dardzsilingig – élete utolsó állomásáig – Kőrösi Csoma Sándor megtett. Mintegy 13 ezer kilométer 11 országon át, 11 hónap alatt – a fiatal mérnök egyszemélyes expedíciója a legendás, 13 nyelven írni és olvasni tudó székely vállalkozásának bicentenáriuma előtt tisztelgett. Rendkívüli teljesítmény, de a komáromi fiatalember nem győzte hangsúlyozni a megyei könyvtárban tartott előadásán, hogy mindez a közelébe sem ér annak a tehertételnek, amit Kőrösi 200 évvel korábban felvállalt. Ráadásul úgy, hogy nem volt semmiféle közlekedési eszköze, sem modern, könnyített felszerelése, de még erkölcsi és anyagi védelmet sem ajánlottak fel neki. 
 


Alaposan felkészült 


Tiszteletreméltó szerénység, ám ha a folyton visszacsengő mondatára gondolunk – „Időnként olyan helyzetekbe is belekeveredtem, amiről azt hittem, nem lehet része a valóságnak” –, le kell szögeznünk: az elszántság és a helytállás minden korban megsüvegelendő. 
Persze ne fogjon senki könnyelműen „a húrok pengetésihez”, hacsak úgy fel nem készül, mint Zichó Viktor. A képzett hegymászó – megjárta az Ararát és a Mont Blanc hágóit, kétszer volt részese Csomolungma-expedíciónak – kiválóan beszél angolul, és tűrhetően törökül. Az útját társakkal megtervezve – akik a legvégén szépen kihátráltak –, mindent alaposan átgondolt. Egy rekumbensen, vagyis egy átalakított M5 High Racer fekvőkerékpáron indult el 2019. július 2-án, benzinfőzővel, víztisztítóval, remek kép- és hangrögzítőkkel, számítástechnikai eszközökkel, drónnal, könnyű ruházattal felszerelkezve. 

Átkelés a hágón Afganisztánban
Forrás: Zichó Viktor archívuma


– Igazából nem az útba eső csúcsok leküzdése, a hosszú út megtétele volt az elsődleges cél, hanem az, hogy energiatudatosságra figyelmeztessem az embereket, ráébresztve őket, milyen környezetszennyező módon élünk. Pedig egy jó kerékpáron bárhová, akár a Himalájára is el lehet jutni – magyarázta. Miután Komárom főterén, majd a fővárosban, a Hősök terén helyi bringások útjára engedték, a Hortobágy, Debrecen, Zilah, Kolozsvár, Kovászna, Sepsi érintésével Csomakőrös, a példakép szülőfaluja felé vette az irányt. Ott a helyiek nemzeti színű szalagokat és néhány diót bíztak rá, tegye azokat Kőrösi Csoma Sándor sírjára, illetve a diókat ültesse el a dardzsilingi temető kertjében. 
 


Törökország, a nagy szerelem 

 


Bulgáriát és Törökországot átszelni – bár megerőltetőbb, mint amit egy átlagember kibírna – Viktor számára nem jelentett nagy megpróbáltatást. (Nem úgy Kőrösi Csománál, akinek a pestis miatt kerülnie kellett Anatóliát, és a fagyos Égei-tengeren 21 napig hányódva, nagy kerülővel jutott csak el Alexandriába.) Történetünk hőséhez az út során gyakran csatlakoztak bringások, különböző nemzetiségűek, akadt köztük az emelkedőtől meg nem riadó 70 esztendős is. Sokan a Facebookról tájékozódva tudták meg, hogy útra kelt, a kerósok nemzetközi oldalaira feltöltött híradásai később is számos segítőt szereztek neki. Olykor össze is vesztek rajta, ki lássa vendégül a magyar utazót. Törökország egyébként is a nagy szerelem az életében, ahol nem tiltják a vadkempingezést, az ételekkel – a remek köftével, burma kadayfivel, pidékkel, lahmacunokkal vagy az olyan csemegékkel, mint a söbyet és a mézes muz (török banán) – kényeztetik a vendéget. Gondot sokkal inkább a bürokrácia – útközben is vízumok után kajtatott –, a gyakori emelkedők, a kerékpárosban félelmet keltő kamionok, és az elviselhetetlen, 45-50 Celsius-fokos hőség okozott. A lágy aszfalt a bringa kerekein magára szedte a kavicsokat, blokkolva a haladást. 

Az iráni Koyában nem hagyhatta ki, hogy a gyönyörű homokkősziklákat meg ne mássza
Forrás: Zichó Viktor archívuma


Miután hosszan elidőzött Antalyában, majd begurult Urfába (ma Sanliurfa), túlélve a pokoli hőséget, egy rosszullétet és az első defektjét, Irak felé vette az irányt. Az első 2600 méteres magashegyi hágóról a Tigris folyó völgyére, csaknem egész Mezopotámiára ráláthatott. 
– A Zagrosz-hegység homokkő-képződményei valósággal elvarázsoltak, nem állhattam meg, hogy ne boulderezzek (alacsony magasságú sziklamászás) egy kicsit. Mivel a sivatagban nincs fényszennyezés, olyan csillagos égbolt borult fölém éjszakánként – a csodálatos tejúttal –, amilyet a civilizáció városaiban soha nem láthatunk. Koyában tudtam meg, hogy egy londoni televízió interjút akar készíteni velem, később ennek, és más riportoknak is jó hasznát vettem – hallhattuk. Mire a Kaszpi-tenger partjáig ért, számos tanúbizonyságot szerzett arról, milyen barátságosak és vendégszeretőek az emberek. Tehe­ránhoz érve csaknem az összes készpénze elfogyott, a bankkártyáival pedig arrafelé semmire sem ment – akárcsak Kőrösi Csoma Sándor, akinek szintén Teheránban kellett feladnia az elveit, hogy kalapozni soha nem fog. Az angol nagykövetségen kisegítették, innen küldött anyagi támogatást kérő levelet az otthoni barátainak. Zichó Viktor – miután Irán földjén jégcsákánnyal kellett elriasztania a nyilvánvalóan tolvajlásra készülő kurdokat –, Türkmenisztánt maga mögött hagyva (egy 550 kilométeres sivatagi kerékpározás beiktatása után, kocka Ladák és tevék között) elérte Üzbegisztánt. A határátkelőnél el akarták kobozni a drónját. Inkább ott helyben eladja, füllentette, így sikerült továbbcsempésznie a nyereg alatt. 
 


Karantén vagy börtön? 


– Buharában 200 éve még rabszolga-kereskedelem folyt, Kőrösi Csoma is – nehogy kémnek nézzék – magát örmény kereskedőnek álcázva menekült tovább Afganisztán felé. Rám Tádzsikisztánba átérve másféle „megpróbáltatás” várt, egy teázó tulajdonosa meghívott egy helyi, több napig tartó esküvőre, amit – legalább egy nap erejéig – nem lehetett visszautasítani. 
Tádzsikisztán és Afganisztán határfolyójához, a Panjhoz érve hősünk összeszedett egy gyomorrontást, a rosszulléttől a táj szépségében sem volt képes gyönyörködni. Minden kalandját – hogyan kerülte el a talibánt Afganisztánban, miként próbálta elviselni a fagyos reggelt a Wakham-folyosóban 2800 méter magasan, miként látták vendégül egy 8 négyzetméteres kunyhóban, ahol nem volt melegebb 8-9 foknál, és mennyire lenyűgözte a Hindukus-hegység szépsége, ahol a tapadó hó miatt kénytelen volt a hátára kapni a lassan „ezer sebből vérző” kerékpárját teljes felszereléssel – hely hiányában sajnos nem tudjuk részletesen elmesélni. 
A legnagyobb gondok a pakisztáni–indiai határnál kezdődtek. Nem találták a belépő pecsétet a papírjain, így mint feltételezett kémet, gyilkosok közé bebörtönözték. Huszonnyolc nap után szabadult a diplomácia magas rangú képviselői, és néhány dörzsölt ügyvéd segítségével. Innen Zanglába készült – itt állította össze Kőrösi Csoma a tibeti–angol szótárát –, helyette Kanamban kötött ki. De akkor már más viharfelhők is gyülekeztek a feje fölött: kitört a Covid-pánik Indiában is. Mivel állítólag meghalt 65 ember, az egész 1,4 milliárdos országot lezárták. Az állásukat vesztő vendégmunkások a síneken gyalog indultak el haza a végkimerülésig menetelve, sokan ott is haltak meg, az úton. 
Kőrösi Csoma Sándort egykoron Sabathuban nézték orosz kémnek, Viktort a kelet-indiai Ballia után tartóztatták fel. Bezárták egy Covid-kórházba, ahol még PCR-teszt is csak külképviseleti nyomásra volt. Ki-be jártak ott a kígyók, a patkányok, az udvarban a disznók és a majmok dagonyáztak. Nemcsak a higiénia teljes hiányától kellett szenvednie, de a mobiljával és a laptopjával együtt ellopták a papírjait és a pénzét, mindent, ami a továbbutazáshoz kell, megégetve kapta vissza azokat. 
– Kilenc hét idegtépő huzavona után elegem lett, összepakoltam a holmimat, és – anélkül, hogy bárki utamat állta volna – kibicikliztem. 
Nem jutott túl messzire, egy motoros rendőr lerúgta a kerékpárjáról, majd két tucat fogdmeg az útját állva visszatoloncolta ugyanabba a kórházba. Egy hét múlva szerencsére elterjedt a hír: vége a lezárásoknak, végre szabadulhatott élete második legszörnyűbb fogságából. 
– Ám minden akadály még nem gördült el az utamból. Kiderült, hogy úti célom földjére, Nyugat-Bengália tartományba csak indiaiakat engednek be. Ha nektek indiai kell, legyek indiai, álruhát öltöttem. Egy keresztény pap kölcsönkerékpárjával gurultam be a térségbe, a rendőrök rám se néztek. A Dardzsilingbe vezető úton bőrig áztam, de már nem volt megállás. Egyszer hindi-angol keveréknyelven egy rendőrt is sikerült meggyőznöm, hogy egyszerű Himácsal állami jöttment vagyok. 
– Az utolsó kilométereken is egyre csak az járt a fejemben, ha lelepleznek, akár több év börtön is várhat rám. Lassan, szinte lebegve, öntudatlan állapotban léptem át az öregtemető kapuját, elindítottam a kamerám, és megérintettem a nyolcszög alakú oszlopot. Elhelyeztem a szalagokat, elültettem a diókat, és elénekeltem a Himnuszt. Az expedícióm ezzel véget ért. 
 


Bármire képes 

 


Viktor Bihar-államból és Patmából egy belföldi járattal Mumbaiba, onnan – hogy ne kelljen karanténba vonulnia – több átszállással és nagy kerülővel 2020. június 7-én jutott haza. Ha valakibe annyi akaraterő szorul, mint Kőrösi Csoma Sándorba, bármire képes lehet, vallja mindmáig. Bebizonyította, hogy belé ilyen akaraterő szorult. 
Hamarosan 28 millió forintra taksált Himalája-expedícióra indul egy stábbal, hogy kerékpárral a hegyvonulat legnyugatibb pontjáról eljusson a legkeletibb csücskébe, a legmagasabb hágókon át, amiről dokumentumfilm is készül. 
 

Borítókép: Az indulás pillanata: Zichó Viktor Csomakőrösön  | Fotó: Zichó Viktor Archívuma


 

Címkék#utazás

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában