Ferde cetli az üvegen

„Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az” – így szól a Semmiért egészen egyik sora, a nehéz szavak pedig még súlyosabbá válnak, ha tudjuk: a szeretője önkezével vetett véget életének. Ahogy Kassák Lajos felesége is a halált választotta a megaláztatások helyett, és hiába írta később a költő, hogy „Olyan volt ő / mint a jótétemény maga, ... mint az az ajándék / amit nem kértem soha...”, e szép sorok már mit sem értek. Csáth Géza túladagolta magát, Kosztolányi verseit az ópium hatotta át, Ady vérét pedig a szifilisz – és a sor folytatható. Az erkölcs terén nem tekinthetők példaképnek, de az kétségtelen: korszakos zsenik. Ha átlagos életet éltek volna, átlagos műveket hagynak ránk, s nem olyat, amit április 11-én szívesen ragasztunk fel ferdén kirakatüvegre, fatörzs- re vagy villanyoszlopra. Nem hősök voltak, hanem hús-vér emberek, tele hibával, tele gyarlósággal – és istenadta tehetséggel. Sem ítélkezni, sem számonkérni nincs jogunk, mi csupán egyet tehetünk: olvassuk a soraikat. Tegnap, holnap, amíg csak lehet.