Ellenállóból lett a megtestesült elnyomás

Újabb állomásához érkezett a napokban a Deák Ferenc Akadémia népszerű sorozata, a kelet-európai kommunista diktátorokat bemutató Diktátorok II. Másodikként a bevezetőben már elővezetett Wojciech Jaruzelskit, a tábornok politikust mutatta be Mitrovits Miklós, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, aki talán a legkiválóbb ismerője Lengyelország 20. századi történelmének. 
Hogy a 2014-ben elhunyt, az 1980-as évek lengyel vezetőjét, reformert és minden hájjal megkent politikusát, annak ellentmondásos személyiségét a történész bemutathassa, egészen a 19. század végéig kellett visszanyúlnia, rámutatva, honnan is indult, milyen neveltetést kapott. 

Szovjetellenes cikkeket írt 

– Jaruzelski nemesi földbirtokos családba született 1923-ban, apját oroszellenessége miatt 8 évig tartó szibériai kényszermunkára ítélték. A fiú már egy új lengyel államban nevelkedhetett, amely – miután a szomszédjai felosztották maguk között – 123 év után, 1913-ban nyerte vissza a függetlenségét. Ebben a Lengyelországban természetes volt, hogy a fiatalok katolikus neveltetésben részesülnek, ez várt Jaruzelskire is. Érdekes viszont, hogy nem járt általános iskolába, de 1933-tól beíratták a Mária-rend középiskolájába, és tagja lett a cserkészetnek. Tanulmányai alatt – bár nem volt teoretikus alkat – megpróbálkozott az újságírással, cikkeinek szovjetellenes élét meghatározta a közeg, amelyben formálódott – hallhattuk. 
Érettségijének éve tragikus dátum, ugyanis a Molotov-Ribbentrop-paktummal az oroszok és a németek ismét felosztották maguk között az országot, a család a szovjet megszállás elől Litvániába menekült. Mindezt 1941 nyarán újabb szibériai deportálás követte, vitték az egész családot, a fiút erdőirtásnál és egy bolti szövetkezeti hálózatban dolgoztatták. Valójában a deportáltak jártak jól, különben ott fekhettek volna a tömegsírokban, például Katynban, az odaveszett 20 ezer lengyel mellett. 
– Jaruzelskit 1942-ben három hétre letartóztatta a szovjet Belügyi Népbiztosság (NKVD), mert nem volt hajlandó elfogadni az ideiglenes szovjet állampolgárságot, ekkor még volt benne szovjetellenes attitűd, ezért is különös, ami utána történt. Megúszta a börtönt, egyesek szerint már ekkor beszervezték, a következő évtől viszont meredeken emelkedni kezdett a katonai karrierje, miután besorozták a szovjet hadseregbe. Varsóba már alhadnagyként vonult be, menetelve tovább nyugatra, háborús hőstetteiért háromszor is kitüntették, bátor, merész, a parancsokat tudatosan végrehajtó katonának tartották. 

Villámgyors karrier 

– Érthetetlen, hogyan lehetett néhány év alatt teljesen átformálni, mindenesetre a háború után, 1946-ban már a titkos­szolgálatnak is dolgozott. A 10 ezer lengyel áldozatot követelő, 1949-ig tartó polgárháború után alezredesként a vezérkari főnök második helyettese lett. A lengyel szárazföldi erők alezredeseként tiszteket vizsgáztatott úgy, hogy neki – leszámítva egy tisztképzőt – magasabb katonai iskolája nem volt. Mindössze 33 esztendős, amikor már dandártábornok, 1956-ban hadügyminiszter – folytatta a történész. 
– Politikai karrierje egyébként már hamarabb, 1948-ban kezdődött, amikor tagja lett a Lengyel Egyesült Munkáspártnak. Iskolázottsága kimerül abban, hogy elvégzett egy marxista-leninista egyetemet. 
– De visszatérve meredeken emelkedő katonai karrierjére: 1960-tól a lengyel hadsereg politikai főigazgatóságának vezetője, a Nemzetvédelmi Minisztérium katonai tanácsa, illetve 1961-től a SZEJM tagja, 1968-tól 1983-ig nemzetvédelmi miniszter, 1981 februárjában választották miniszterelnökké és a LEMP KB első titkárává. Mindezzel együtt Lengyelország mindig is a szocialista tábor leggyengébb láncszemének számított, 1968-tól egészen 1980-ig válságok sorozata jellemezte. Jaruzelski számlájára írható, hogy az 1968-as prágai tavasz idején ő vezette a Csehszlovákia elleni intervencióban részt vevő lengyel katonai erőket, ráadásul a szovjetek mellett ő is ott állt a „tervezőasztalnál”. 
– Aláírta, hogy a hadsereg fegyvert használhasson az utcai tüntetőkkel szemben. Leverője a Lengyel Szolidaritási Mozgalomnak, 1981-ben alkotmányellenesen hadiállapotot vezetett be. Mintegy 10 ezer embert internáltak, közel egymillióan elhagyták az országot, és rendőri fogdákban vertek halálra embereket, brutálisan meggyilkolva Jerzy Popiełuszko egyházi vezetőt is – értünk lassan az életút végére. 

A megbékélés jegyében 

Megítélésén már a reformkezdeményezések, a pápa meghívása, a lengyel kerek­asztal-tárgyalások kezdeményezése, és az sem sokat javított, hogy rövid időre az ország első szabadon választott államfője lett. S bár haláláig számos per folyt ellene, ügyeiben egyetlen elmarasztaló ítélet sem született. Mindvégig részt vett a közéletben, saját szerepét kifehérítő könyveket írt, Vlagyimir Putyintól egy kitüntetést is bezsebelt, végül elképesztő módon államfőnek kijáró tisztelettel temették el a Powazki temetőben, olyan katonai és politikus hősök mellé, akik egész életükben az általa képviselt rendszer ellen harcoltak.

Borítókép: A megalkuvást nem ismerő Jaruzelski, és jobbra Viktor Kulikov marsallal 1981-ben | Fotók: ipn.gov.pl