Így uralkodott a kommunizmus Luther Mártonja

 „Hruscsov elvtárs gyakran ismételgeti, hogy a szocializmust nem lehet amerikai búzából építeni. Szerintem bárki meg tudja csinálni, aki tudja, hogyan kell csinálni, aki viszont nem tudja, hogyan kell, az még a saját búzájával sem képes felépíteni a szocializmust.” Ki mástól származhatna ez a forradalmian bátor gondolat a keleti szocialista tömbön belül, mint Josip Broz Titótól. Ha a szocialista doktrínán belül harmadik modellt nem is tudott teremteni, a mozgalom első törése mindenképpen a nevére írható. Jugoszlávia uraként végül pozitív előjelű karakterívet rajzolt, hiszen a társadalom számára élhetőbb, kevésbé átpolitizált közéletet teremtett, politikai ellenfeleit is csak „nyugdíjaztatta”, de nem likvidálta. 
 

Kiemelkedni a szegénysorból 

– Tito 1892-ben született szegény parasztszülők gyermekeként. Hogy a szegénysorból bátyjához hasonlóan kitörhessen, kitanulta a lakatosszakmát. A monarchia tisztje lett, s miután 1915-ben az egész zászlóaljával orosz hadifogságba került, elkötelezte magát a bolsevik mozgalom mellett. Zágrábba hazaköltözve 1920-ban lett a Jugoszláv Kommunista Párt tagja, innentől néhány külföldi kiruccanásától eltekintve hol börtönben volt, hol illegalitásban találjuk. A pártnak 1937-ben lett a főtitkára, majd 1966-ban az elnöke. Legnagyobb érdemeit a 2. világháború alatt szerezte, mint a legkövetkezetesebb antifasiszta ellenálló, amivel nem csak hazájában, de külföldön is komoly legitimációt szerzett magának. A háború utolsó évére mintegy 800 ezres sereget parancsnokolt, gyakorlatilag az ő partizánjai szabadították fel egész Jugoszláviát. Így is tekintettek rá, felszabadítóként. Az emberek bíztak benne. 

– Jugoszláviában a háborút nem követte népi demokratikus átmenet – szemben például Magyarországgal –, így már 1945 márciusában ideiglenes kormányt alakított. Egy új típusú föderatív köztársaságot ígért, persze szocialista jövőképpel is megfejelve. Tito külügyminiszter és miniszterelnök volt 1953-ig, utána pedig államfővé választották, mely tisztséget egészen 1980-ig, haláláig betöltötte. Mindezek mellett – ahogy a kommunista diktátorok esetében megszokhattuk – végig ő volt a fegyveres erők főparancsnoka, és más kisebb pozíciókat is önmagának vindikált – mondta el előadásában Juhász József, az ELTE egyetemi tanára, az MTA doktora. 
 

Javára megváltozva? 

Tito karakterének kettőssége abban mutatkozott meg, hogy amíg 1945 után hamisítatlan bizánci despota volt, országa pedig Albánia mellett a legsztálinibb berendezkedésű, hamarosan egyre gyakrabban szállt vitába a Szovjetunióval. Ragaszkodott például az önálló külpolitikához, idővel egyre több nyugati támogatást fogadott el. Megtehette, országában nem állomásoztak orosz csapatok. Mivel katonai intervenciót nem indíthattak ellene, Sztálin megpróbálta belső puccsal megbuktatni, majd elszigetelni, a szocialista táborból is kizárni, de Titónak másodszor is volt ereje szabadságharcos politikai küzdelembe fogni, így a szovjet fél 1956 után jobbnak látta, ha a békés együttélés doktrínáját választja. 

– Tito reformlépései nagyjából öt fő fogalom köré csoportosíthatók: el nem köteleződés sem a szovjeteknek, sem a nyugatnak, piaci szocializmus, munkás-önigazgatás, alternatív falupolitika, és föderalizmus. Arra ugyanakkor nagyon vigyázott, hogy a rezsim alapjai szilárdak maradjanak, megingathatatlan egypártrendszerrel. Hogy egy bipoláris világrendben két szék közé ne csússzon, az újonnan felszabadult államokkal, Egyiptommal, Indiával, Indonéziával lépett partnerségi viszonyba, az antikolonializmust tűzve zászlajára. 

– A véres kezű diktátor – gondoljunk itt az 1942–1951 közötti, mintegy 170 ezer, köztük 15, mások szerint 40 ezer magyar áldozatot (újvidéki mészárlás) követelő antifasiszta megtorlásokra, Bleiburgra, a foibe vérengzésre, az antikommunisták, nacionalisták, kisebbségiek deportálása Goli Otok és Sveti Grgur szigeteire – az 1965 utáni váltással puha diktátorrá vált, még ha a végső döntések jogát fenn is tartotta magának. Innentől – legfőképpen keletről nézve – Jugoszlávia már-már Nyugatnak számított, ahol decentralizált a gazdaság, majd a pártállam is, ahol az emberek világútlevéllel nyugaton munkát vállalhatnak, ahol elmaradt a kollektivizálás, és 49 százalékig nyugati tőke bevonásával lehetett vegyes vállalatot alapítani – hallhattuk. 
 

Aranyélet, kommunista luxus 

Cserébe Tito fényűző életet élt, luxusjachtja volt, ideje nagy részét a belgrádi királyi palotában vagy a Brioni-szigeteken töltötte, ahol olyan vendégeket fogadott, mint Sophia Loren, Gina Lollobrigida, Elisabeth Taylor, Richard Burton vagy John F. Kennedy amerikai elnök. Harmadik felesége, Jovanka nyugatias first ladyként viselkedett, gyermekei nemzetközi karriert futhattak be. 

– Kezdetben, 1956-ban a Nagy Imre-kormányt is támogatta, de tartva egy jobboldali restaurációtól, félve egy új horthysta rezsimtől, később rábólintott a szovjetek második intervenciójára, de nem értett egyet Nagy Imre perbe fogásával és kivégzésével. Tito a ’80-as évekre alapvetően már jóindulatú diktátornak számított. Sok tekintetben tehetséges is volt, nem akart dinasztikus uralkodást, ráadásul a nála radikálisabb politikusokat távol tartotta magától – mondta el Juhász József.