Régiségvásár

2022.05.08. 08:58

Régiséggel fertőzöttek völgye

Esőisten siratta a székelyhídi vásár idei legelső napjára érkezőket, ám a kemény mag állta a sarat.

GB

Öcsi képei attól értékesebbek, mint hogy elázzanak

Forrás: Galambos Béla

Nem kedvezett az idő a Partium-szerte, sőt a határ menti magyar megyékben is népszerű székelyhídi régiségvásárok idei első felvonásának. Azt, hogy a nyárin és őszin kívül tavasszal is megrendezett háromnapos „antiquitat market” most, április utolsó hétvégéjén végül is a szokásos sikerrel zárult-e, ki tudja. Ám azt sajnos a közelről s távolról odasereglő, egymással is csereberélő, műgyűjtő árusokhoz hasonlóan a saját nyíregyházi (liba)bőrünkön tapasztalhattuk, hogy az első napot csurom vizesre áztatta az „ószereseket” járműveikbe kergető eső. 
 

Horgásztóval kezdték 


A Létavértes–Székelyhíd határátkelőtől legföljebb fél órára találni a Székelyhíd melletti Olaszi-tó nevezetes antikvásárát, aminek szervezője egy magyarul is kitűnően beszélő, barátságos vállalkozó. Nicu, miután egy stampedli szívmelegítővel kínálja a reménybeli vásárlónak vélt magyar utast, az égi áldásnak fittyet hányva a rendezvénysátor alatt szívesen mesél a raktárnyi régiséget eredményező hobbijáról, no meg a 35 hektáros birtokán apránként megvalósuló tervéről: 
– Az Olaszi-tóval mint fizetős horgászvízzel indult ennek a völgynek a turisztikai hasznosítása. Tíz év óta folyamatosan munkálkodunk, hogy akár több száz kempingezőnek s a távolról is mind nagyobb számban ideérkező műgyűjtőnek, vagy a művésztelepünkre meghívott képző- és iparművészeknek kényelmes elhelyezést tudjunk kínálni – mutat a domboldalban gigászi földmunkáról árulkodó hatalmas teraszra Nicu, s már indul is ellenőrizni az üstben rotyogó magyaros babgulyást, amiből minden helypénzt lerovó árusnak jár majd egy tányérral. 
 

Tovább az antik úton 


A kötelező főnöki protokoll után jöhet a találkozás a régi ismerős Öcsivel, aki Gyantáról, az innen 80 kilométerre, a Fekete-Körös mentén fekvő kis faluból érkezett. 


– Régiséggel 40 éve kezdtem foglalkozni azután, hogy feleségemmel olcsó bútorokat árultunk. Egyszer megjelent nálunk egy Németországba áttelepedett honfitárs, aki a régi parasztbútorokat vásárolta föl. Mondta, megéri. Így hát én is belevágtam. Mindjárt az első kocsinyi kollekció 400 euró hasznot hozott. Eldőlt, ezzel akarok foglalkozni – meséli „megfertőződésének” történetét az 55 éves férfi. 


Öcsi tehát ezen az antik úton haladt tovább, s az olykor becsúszó veszteség ellenére mondja: megérte. Később, a partiumi falvak portáinak fölgyűjtése közben, olasz ószeres bukkant fel a környéken. A talján megbízásából előgyűjtötte az árut, ami a megrendelője szerint mindegy, mennyi kacatot tartalmaz, csak olcsó legyen. 
 

Öcsi jól forgatja 


Sokéves lomizás közben különféle kvalitású festmények kerültek Öcsi birtokába, aki – jó eszű lévén – hamar rádöbbent, csak úgy érdemes foglalkozni effélékkel is, ha az ember megtanulja a szakmát. Így is tett, amilyen szakirodalomhoz hozzájutott, mindet áttanulmányozta. Az otthon fölhalmozódott képekkel most már szinte hivatásszerűen kereskedik. Ad, vesz, de ha fantáziát lát benne, cserél is. 


Személygépkocsijának hátuljában több tucat festménnyel, a volánnál többnyire szomszédjával járja a romániai és az anyaországi régiségvásárokat. Persze ezt az évente háromszor ismétlődő „székelyhídi dzsemborit” ki nem hagyná. Az idei első háromnapos antikpiac induló napja ugyan nem volt valami lelkesítő a vigasztalanul hulló esőben, de Öcsi számára mégsem indult rosszul, mert egy jó előre ide megbeszélt találkozón eladott három festményt, és cserélt egyet. 
– Ebben az esőben is kerestem vagy száz eurót. Mi bajom lehet? – mondja búcsúzóul.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában