A család, ahol katonás rend uralkodik

Nagyné Blaskó Tímea és Nagy Imre András, ha úgy vesszük, egy teljesen átlagos házaspár: a megyeszékhely egyik kertvárosi részén, egy családi házban élnek, és van egy kedves, helyes, általános iskolás kislányuk. De ha azt nézzük, hogy mind a ketten a Magyar Honvédség katonái, akkor az átlagos kifejezés azonnal „törölhető”. 

Kiváló példákat láthatott 

Kettejük közül először Imrét csábította el a katonai pálya. 

– Már egész fiatalon, tizenévesen közvetlen kapcsolatba kerültem a katonasággal. Édesapám és az anyai nagyapám is hivatásosként szolgáltak, így kiváló példák álltak előttem. A középiskolát már katonai kollégistaként kezdtem Nyíregyházán. 1996-ban vonultam be a tiszthelyettesi iskolába, az akkori Budapesti Katonai Szakképző Iskola és Kollégiumba híradó szakos hallgatóként. 1997-ben hivatásos tiszthelyettessé avattak, az első beosztásomban Tatára kerültem. Ott csak pár hónapot töltöttem el, ugyanis visszahívtak a fővárosba, ahonnan 2000 márciusában áthelyeztek a nyíregyházi Vay Ádám Logisztikai Ezredhez. Mondhatjuk úgy, hogy egy kalandos út után „hazatértem”. 

Fokozott fegyelem és figyelem 

– Sajnos 2001-ben az ezredet felszámolták, ekkor kerültem Nyírtelekre, ahol majdnem húsz évig, egészen 2020 augusztusáig szolgáltam. 2020. szeptember elsején kerültem a jelenlegi beosztásomba, így most a Magyar Honvédség 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezred 5. Farkas Gyula Területvédelmi Zászlóalj vezénylő zászlósa vagyok – mesélte Nagy Imre András, aki külföldön is szolgált már, mégpedig Koszovóban. 

– A novo seló-i táborparancsnokságon láttam el szolgálatot, táborparancsnok-segítő és parancsnoki gépjárművezetőként. A feladatom elég sokrétű volt, de szerettem csinálni. „Forró” helyzetben nem volt részem, de mindig fokozott fegyelmet és figyelmet kívánt, ha elhagytuk a tábor területét – emlékezett vissza. Nagy Imre András úgy fogalmazott, őt elsősorban a bajtársiasság, a csapatmunka és az összetartás érzése fogta meg és tartja a honvédség kötelékében évtizedek óta. – Ezt a szolgálatot nem lehet ellátni ezek nélkül. Összetartozunk, egy célért küzdünk. Aki nem így tesz, az előbb-utóbb lemorzsolódik, kiveti a közeg. 

Egy szív, egy dobbanás! 

– Van erre egy kifejezés, ami sajnos mára elég elcsépelt és közhelyes lett, de én hiszek benne: Egy szív, egy dobbanás! – emelte ki. 
Nagyné Blaskó Tímea férjét követte a katonai pályán, de nem élete párjától kapta a „behívót”, hanem Tóth László alezredestől. 

– Egy sikeres pénzügyi és számviteli ügyintéző képzést követően álláskereső voltam, majd beadtam a jelentkezésemet a nyíregyházi toborzóirodára. Mikor Tóth László alezredes, az 5. TVZ zászlóalj parancsnoka felajánlotta a lehetőséget, hogy az irodai munka helyett katonai pályára lépjek, egy percig sem haboztam és elfogadtam – emlékezett vissza Nagyné Blaskó Tímea, aki abban is egyetért a férjével, hogy a kötelező sorkatonaságnak sok pozitív hozadéka volt. 

– A magam részéről támogatnám, hogy még fiatalon, mielőtt nekivág a nagybetűs életnek egy fiatal, vonuljon be, tanuljon rendet, fegyelmet, bajtársiasságot, hazafiasságot. Persze, itt legfeljebb egy fél évre gondolok, mert azért változik a világ. Nekem annak idején nagyon sok barátom, ismerősöm volt sorkatona. Bár akkoriban a behívóparancsnak nem annyira örültek, de a szolgálat letelte után jó szívvel tekintettek vissza az „angyalbőrben” eltöltött időszakra. Rengeteg életre szóló barátság köttetett a laktanyák falain belül, arról nem is beszélve, hogy nagyon sokan maradtak bent továbbszolgálóként, és lettek szerződéses vagy hivatásos katonák – érvelt Nagy Imre András. 

Együtt indulnak, együtt érkeznek 

Így, hogy mind a ketten katonák, felmerül a kérdés, hogyan lehet összeegyeztetni a honvédséget a gyerekneveléssel és az egyéb munkahelyen kívüli elfoglaltságokkal. 

– Még könnyebb is, mint korábban, mert azonos a munkaidőnk, és mivel ugyanazon alakulatnál szolgálunk, így együtt indulunk a munkába, és együtt jövünk haza is. Ha nincs soron kívüli feladat, a szabadidőnk is tervezhető – fogalmazott Nagyné Blaskó Tímea, aki semmilyen hátrányos helyzetbe nem került amiatt, hogy nőként szolgál a katonaságban. 

Népszerűsítik a katonaságot

– Az alegységemnél nem tapasztaltam semmilyen megkülönböztetést, ugyanúgy katonaként tekintenek rám, ránk, nőkre – mondta a százados. Szerinte „házon belül” is egyre inkább érezhető, hogy a kormány igyekszik népszerűsíteni a katonai pályát. 

– Ez egyértelműen pozitív hatással van a munkánkra. Szükség volt már a haditechnikai eszközök korszerűsítésére és fejlesztésére, így könnyebb a honvédelem népszerűsítése a fiatalok körében is, amire jó gyakorlati példa a Honvéd Kadét Program. 

– Az utóbbi időben több helyszínen, toborzást segítő rendezvényen is megjelentünk, ahol az érdeklődők látva a katonák magas fokú szakmai felkészültségét, elismerően nyilatkoztak rólunk. Érezhető tehát a katonák megbecsültsége, a növekvő bizalom – emelte ki befejezésül Nagyné Blaskó Tímea.