2022.06.30. 07:00
A kiégés ismeretlen fogalom a nyíregyházi kórház kitüntetett főorvosa számára
A gyógyításban lendülete viszi előre, erőt a családjából merít.
Dr. Sváb Marianna, kezében a Pro Comitatu kitüntető díjjal
Fotó: Dodó Ferenc
Megbecsült kardiológus, kollégái és betegei körében is hivatásszeretetéről ismert. Dr. Sváb Marianna 40 éve dolgozik a betegellátásban, a tudománnyal együtt haladva, a szakma kihívásainak példásan megfelelve látja el feladatait a Jósa András Oktatókórházban. Az idén a megyei közgyűlés Pro Comitatu kitüntető díjat adományozott a főorvos részére tevékenysége elismeréseként.
– Úgy gondolom, hogy az elismerés nem egyedül nekem szól. A gyógyítás csapatmunka. A betegek gyógyulásához az egészségügyi rendszerben dolgozó valamennyi munkatárs korrekt együttműködésére, felelősségteljes munkájára szükség van. Ezt valamennyien tudjuk, és érezzük is ennek a súlyát, s nap mint nap próbálunk a hivatásunkkal járó kihívásoknak megfelelni – kezdte a beszélgetést a kardiológus, aki szerint egy orvos munkájában minden napra jut új feladat, új cél, amiért érdemes dolgozni.
Dr. Sváb Marianna a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán 1983-ban summa cum laude minősítéssel vette át diplomáját. Férje nyíregyházi kötődésű, őt követte a nyírségi városba. Pályája elején a megyei kórház pulmonológiai osztályán dolgozott, tüdőgyógyász-szakvizsgát tett, majd a III. belgyógyászati osztályon folytatta munkáját, ahol a belgyógyászati szakvizsgát is megszerezte.
Már az egyetemi tanulmányai alatt megmutatkozott a kardiológia iránti érdeklődése, miután a tüdőgyógyászati szakvizsgához előírt kardiológiai gyakorlatot a dr. Rusznák Miklós vezette kardiológiai profilú III. belgyógyászati osztályon teljesítette, érezte, hogy ezen a szakterületen szeretne dolgozni.
Tájékoztatás, tudásátadás
– Egy kardiológusnak széles szakmai látókörrel kell rendelkeznie, a megyei kórházban abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy több évtizeden át végigkövethettem a kardiológia fejlődését, megismerhettem az új diagnosztikai módszereket (speciális szívultrahangos vizsgálatok), közreműködhettem a legújabb eljárásokban (szívérfestés, szívértágítás) úgy, hogy közben mindig a legkorszerűbb orvostechnikai eszközök álltak rendelkezésünkre az osztályon. A hazai kardiológiai ellátás világviszonylatban is megállja a helyét, ahogyan a kollégák és a szakma is kiemelkedő teljesítményt nyújt ezen a területen. A szívbetegségek kezelésében igen nagy jelentősége van a korai felismerésnek és a gyors kezelésnek a fatális kimenetelű szövődmények elkerülése érdekében. A 24 órás, folyamatos ügyeletben működő szívkatéterezésnek köszönhetően az elmúlt 10 évben a felére csökkent a szívinfarktusos halálozások száma kórházunkban, évente több mint kétezer beteget látunk el a szívkatéteres laborban – emelte ki az elért sikereket a részleget vezető helyettes főorvos.
Megkérdeztük, hogy bár a tudomány hatalmasat lép előre, sajnos a szív- és érrendszeri betegségek továbbra is vezető halálokok hazánkban, miért?
– A rizikófaktorok ismertek, a kezeletlen magas vérnyomás, a cukorbetegség, az elhízás, a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a stressz és az életmódbeli tényezők mind-mind közrejátszanak a szív- és érrendszeri betegségek megjelenésében. Az időben elkezdett életmód-változtatással, a dohányzás elhagyásával, a mindennapi mozgás beiktatásával és a rizikófaktorok optimális gyógyszeres kezelésével együtt jelentősen csökkenthetnénk a betegség kialakulásának kockázatát. Ha egy betegség kialakult, nem szabad elhanyagolni a kezelését, mert bár ugyanolyan ellátást kap egy szívinfarktusos beteg itthon, mint Nyugat-Európa bármely országában, mégis magasabb idehaza a betegség utáni egy évben az elhalálozási arány, mint például Svédországban. Ennek okát a kezeletlen társbetegségekben, a pontatlanabb gyógyszerszedési szokásokban, a helytelen életmódban kell keresni, ugyanis az életmódbeli változtatások nélkül az érelmeszesedés folyamata nem áll meg. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom a betegek edukációját, a laikusok érthető tájékoztatását. A pandémia közbeszólt, de a járvány megjelenése előtt rendszeresen tartottam előadásokat betegklubokban. Jó érzés ily módon is segítséget nyújtani a pácienseknek, s öröm, amikor meg is fogadják az orvos tanácsait – jegyezte meg dr. Sváb Marianna.
„Mert engem ott várnak...”
A főorvostól megtudtuk, szívesen tart előadásokat szakmai, országos és regionális konferenciákon is. – Megtiszteltetés számomra minden ilyen alkalom, s egyben lehetőség a megyei kórházban fellelhető szakmai munka bemutatására. Az alapellátásban dolgozó orvoskollégákkal a szakmai továbbképző rendezvényeken van lehetőségem a gyakorlati tapasztalatok átadására. A fiatal orvoskollégák szakmai fejlődését úgynevezett tutori megbízás keretében segítjük – fűzte hozzá.
Negyven év a pályán nem kevés idő, főleg az orvoslásnak egy ilyen komplex területén, mint a kardiológia, ami hatalmas munkabírást is követel. Dr. Sváb Mariannának mégis ismeretlen fogalom a kiégés.
– Bármilyen szakmát úgy lehet jól művelni, hogyha az ember szereti, mert akkor nem kényszer, nem teher a munka. Tőlem is meg szokták kérdezni, hogy nem strapás-e hajnali kettőkor rohanni a szívkatéteres laborba. Én mindig azt mondom, nem teher, mert engem ott várnak…Rám ott számítanak, egy ember élete ott ránk van bízva. Szóval, az az orvos, akit visz magával a munka lendülete, a szakma szeretete, és hajtja a folyamatos érdeklődés, nem fásul bele a munkájába – tette hozzá. Elárulta azt is, ha elfárad, a tánc, a zenehallgatás tölti fel, de legfőképp a családjából merít erőt.
– Férjemmel, a villamosmérnök végzettségű Bárány Dániellel 40 éve vagyunk házasok. Orsolya lányunk közgazdász, fiunk, Gábor informatikus. Öt unokával ajándékoztak meg minket a gyerekek, s bár a család egy része külföldön él, de úgy gondolom, Európán belül nincs távolság. Ha pedig nem utazunk, Skype-on csevegünk, együtt főzünk a családdal, s óriási nevetésbe fulladva játszunk a kicsikkel.