A magyar nem vész el, és élni fog!

A versailles-i Nagy-Trianon palotában 1920. június 4-én aláírták az I. világháborút lezáró békediktátumot, amelynek következtében Magyarország óriási társadalmi, területi és gazdasági veszteségeket szenvedett. Számos helyen hangzik el a fenti mondat ezekben a napokban, mindenhol, ahol a nemzeti összetartozás napján megemlékezéseket tartanak. 

Így történt ez szombaton Nagykállóban is, ahol ékes bizonyságot nyert, hogy még egy csöndesebb nyári zápor sem állhatja útját a gyásznak, az emlékezésnek, a főhajtásnak. Éppen ezért az esemény tartalmi részére a helyi házasságkötő teremben került sor, majd a közös koszorúzáshoz a Szabadság téren álló emlékoszlop előtt gyülekeztek a résztvevők. Az oszlop tövéhez a település polgármesterén, Horváth Tiboron kívül dr. Simon Miklós, a térség országgyűlési képviselője is elhelyezte koszorúját.  

 Ahogy az emlékező beszédet tartó Fehérné Somogyi Tünde – a Mátészalkai Szakképzési Centrum Budai Nagy Antal Technikumának és Szakgimnáziumának oktatója – rámutatott, 1921-ben Nagykállóba is érkeztek a határon túlról kiutasított magyarok, akik a saját hazájukban, Magyarországon is menekülteknek számítottak. 

– A Trianon 100 kutatócsoport honlapján két személyt nevesítettek. A Munkácsról érkező Ujváry Gyula gimnáziumi tanárt, az akkori Nagykállói Magyar Királyi Állami Főgimnázium fogadta, ennek az intézménynek lett a pedagógusa. Ezekben az időkben megtanultuk, elménkbe és szívünkbe véstük – Szabó Dezső szavait idézve –, hogy: „Megmaradásunk alaptétele: minden magyar felelős minden magyarért!” Ezért a Nemzeti Összetartozás Napja 2010-től június 4-e – hangsúlyozta köszöntőjében. 

A megemlékezésről a Kelet-Magyarország június 7-ei számában bővebben is beszámolunk.