Magával ragadta őket a táj

A Napkori Idősek Nappali Klubja 48 fővel indult útnak május 24-én Dombovári Pista bácsi vezetésével Erdély gyönyörű vidékére. Erre a napra megtiszteltetésünkre velünk tartott Román Demeterné, a megyei nyugdíjas szervezetek szövetsége elnöke is. Pista bácsit egy éve ismertem meg Magdika közbenjárásával, az idős úr szívesen elkalauzolt bennünket, hiszen neki Erdély a második hazája, ahogy ő említette, mintha haza jönne. 
 

Petőfi-zarándokhely 

A határ átlépése után Szatmár mellett az emlékmű megkeresésére indultunk, ahol 1711. április 30-án tette le a fegyvert a mintegy 12 000 főből álló kuruc hadsereg a majtényi síkon, befejezve az 1703 óta tartó, II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc küzdelmeit. Az emlékműre koszorút és általunk szedett mezei virágot helyeztünk el. 

Továbbindultunk az egyik leghíresebb Petőfi-zarándokhelyre, Koltóra, a Máramaros megyei faluba. A táj szépsége is elragadott, mikor közeledtünk a hegyek felé. Petőfi Sándor előszeretettel látogatta itt barátját, Teleki Sándort, Szendrey Júliával itt töltötték nászútjukat is, amely alatt 28 verset írt, például a „Szeptember végén” című versét a Rozsály-hegy ihlette, amely minket is teljesen elkápráztatott. A Teleki-kastély kétszintes épületében egy kiállítást tekintettük meg. A nappali klub tagjai nemzeti színekből harisnyavirágot készítettek, ezt elhelyeztük Petőfi Sándor és felesége egész alakos szobránál. 
 

Fárasztó volt 

Következő megállóhelyünk Felsőbánya volt, ahol a kis csapatunkból szinte mindenki libegő segítségével feljutott a Magosára, azaz a Fekete-hegyre, a kilátás a hegyoldalon csodálatos volt. Sokan félve, és először ültek libegőn, nagy élményt jelentett számukra. Felsőbányától északkeletre található a népi nyelven tündérek tavaként is emlegetett Bódi-tó. A festői környezetben lévő tavat sétány veszi körül, a parton lévő padokon megpihenve gyönyörködhettünk az elénk tárult panorámában. 

A hosszú út kissé fárasztó volt ugyan, de a buszon az időt jó hangulatban, dalolva töltöttük el. Remélhetőleg a napkori időseknek emlékezetes marad ez az út, és erre a nagyszerű napra sokszor visszagondolnak majd. 
 

- Hepp Erika intézményvezető -