Rajzolni tanít, s közben az életre is nevel

– A táborunk már egyfajta hagyomány, hiszen hét éve minden nyáron várjuk a gyerekeket – árulta el lapunknak Rudikné Kecsmár Ágnes, a sóstóhegyi rajztábor vezetője. 
Mint mondta, a táborban iskolás gyerekek vehetnek részt, a lényeg, hogy első osztályosnál legyen idősebb a táborozó, felső korhatár viszont gyakorlatilag nincs, 18 évesek is előszeretettel érkeznek, hogy fejlesszék a rajztudásukat. 

Egyénre szabott módszerek 

– Nem véletlen, hogy az elsősöknél húztuk meg a határt: a rajzolás egy olyan készség, amit óvodás korig nem szabad befolyásolni, hagyni kell, hogy az ösztönei szerint alkosson a gyerek, később viszont bátran lehet nekik tanítani a különféle technikákat. Egy táboron belül több korosztály is képviselteti magát. Az idősebbek évek óta visszajárnak hozzánk, ezért a teremben ők hátrébb foglalnak helyet, önállóbbak, ezért nagyobb szabadságot is kapnak. A kicsiknek viszont fogjuk a kezét, de nincsenek kőbe vésett céljaink, hiszen minden gyermek más és más személyiség. 

– A tábor indulásakor a jobb agyféltekés technikára alapoztunk, aztán kiderült, hogy ez a gyerekeknél kevésbé hatékony. Nagy hangsúlyt fektetek a személyre szabott módszerekre, mivel egyes gyerekek gyorsan haladnak, míg mások picit lassabban, és a technikáik is különböznek. Éppen ezért alapvető technikákat tanulunk, az arányokra, mélységekre, árnyékokra figyelünk, illetve különféle eszközökkel dolgozunk – engedett betekintést a tábor módszereibe Rudikné Kecsmár Ágnes, majd kiemelte: az egyhetes program sokkal többet ad a gyerekeknek a rajztanulásnál. 

– A legfontosabb, hogy megértsék az iskolások, hogy ha kitűznek maguk elé egy célt, azt el is tudják érni, nem engedem, hogy feladjanak bármit is, még akkor sem, ha valami közben rosszul sikerül. Gondoljunk csak bele: a mindennapi életünkben is hasonlókat tapasztalunk. Előfordul, hogy a célhoz vezető út bizony nagyon rögös, még az is lehet, hogy nagyon rosszak a kilátások, ám a végkifejlet nagyon jó is lehet. Kicsi apró részekre bontjuk a rajzokat, ahogy az életben is kis lépésekkel haladunk. Megtanulunk kisebb részletekben látni, apróbb célokat kitűzni, majd egy nagy végeredményt elérni. Ezáltal kis sikereken keresztül haladunk egészen a célig – fogalmazta meg a tábor legfontosabb üzenetét a vezető, aki pszichológusként végzett az egyetemen, majd végzettsége egyfajta támogató eszközeként talált rá a rajzra. 

Elszakadni a sablonoktól 

– Egészen 35 éves koromig a rajztudásom a pálcikaembereknél ért véget, de rájöttem, ha valaki lát, akkor bármit megrajzolhat, csak el kell sajátítani a technikákat, és ami még fontosabb: a látásmódot. Az emberek döntő többsége az óvodáskorban bevésett szimbólumokat akar rajzolni, ha megkérünk valakit, hogy rajzoljon kezet, szinte biztosan a tenyerét fogja megörökíteni, általában körberajzolással. Ugyanakkor a kéz az akkor is kéz, ha valamelyik ujja ki van nyújtva, esetleg ökölbe van zárva, a többség mégsem tud elszakadni a sablonoktól. Ezt szeretnénk átadni a gye­rekeknek: mélységekben látni, és nem csak nézni, hogy azt az impulzust örökítsék meg, amit kivált belőlük a látvány – hangsúlyozta a táborvezető. 

Rengeteg programot kínálnak 

Szerinte a tábor nem elsősorban a rajzról szól: személyiségfejlesztő trénerként hamar rájött, hogy a gyerekek mennyi mindent elérhetnek, ha valaki biztatja őket. – Rengeteg negatívum éri őket a hétköznapokban, de ha tudják, hogy van valaki, akitől dicséretet kapnak, akkor lassan elkezdenek hinni magukban. Amíg ezt nem érjük el, addig elég, ha én hiszek bennük. Ezzel a szemlélettel odáig juthatunk, hogy a gyermek egy nagy problémával szembesülve úgy gondolja, „ha a korábbit megoldottam, ezt is meg fogom” – tette hozzá. 

A rajztábor az alkotáson túl rengeteg programot kínál az iskolásoknak: a hűsítő fürdőzés mellett a játszótéren is szórakozhatnak a barátaikkal, de nem maradhat ki a lovaskocsis túra vagy a katamarános utazás sem a Hotel Bíbic Tüskevár-­taván.