Udvarol így még valaki, mint a nyírlugosi kötődésű János bácsi?

Zelenák János György, a mindig víg kedélyű nyugdíjas néhány napja ünnepelte kilencvenedik születésnapját családja és barátai körében. A jeles alkalomból Szilágyi Edina önkormányzati képviselő és Madarász-Nagy Nikoletta, a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársa hétfő délelőtt köszöntötték a szépkorú férfit debreceni otthonában. A Napló munkatársai is részt vettek a születésnapi köszöntésen, azonban igencsak meglepődtünk, amikor Zelenák János György otthona előtt várakoztunk. A családi ház ajtajából kilépett egy hetven év körüli férfi, aki azt állította, hogy nem fia, testvére – ahogyan mindannyian gondoltuk – a születésnaposnak, hanem bizony az, akihez érkeztünk, Zelenák János György. Először szóhoz sem jutottunk, úgy véltük, valaki meg akar bennünket tréfálni.

Majd rá kellett jönnünk, nincs szó semmiféle mókáról: János bácsi nagyon jól tartja magát. Így volt ez mindig is – tudtuk meg feleségétől, Erzsike nénitől.

Hazakísérte szíve választottját

János bácsi Nyírlugoson nőtt fel, húszéves korától volt katona, és majd csak három évvel később, huszonhárom évesen szerelt le. A katonaság után visszatért Nyírlugosra, de nem sokáig élt ott, talán a sors akarta, hogy kis időre visszamenjen szülőfalujába, ugyanis ekkor ismerte meg feleségét, Szláma Erzsébetet. – Tél volt, nagyon hideg, éppen a templomból indultunk hazafelé a barátnőimmel, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy néhány fiú hógolyóval dobál minket – elevenítette fel mosollyal az arcán Erzsike néni, aki csaknem tizenkilenc éves volt, amikor megismerte gyermekei édesapját. János bácsi igazi lovagként viselkedett, nem nézte jó szemmel, hogy a fiúk gyermeki játékkal kívánják magukra vonzani a figyelmet. Felajánlotta a lányoknak, hazakíséri őket, ám mire Erzsike néni otthonának ajtajához értek, azt mondta: ő nem megy tovább, innen már mindenki épségben hazatalál. Erzsike és János beszélgetésbe elegyedtek, majd a lány megjegyezte, nem szeret kint ácsorogni, ha János úgy gondolja, hogy folytatná az eszmecserét, akkor kerüljön beljebb.

Nos, János bácsi nem sokáig tanakodott, a házban fecsegtek tovább, és ez megtörtént egy héttel később, majd a hosszas udvarlást és a házasságkötést követően egymás mellett köszöntötték az idős kort.

Kedvence a pacalpörkölt

– Nagyon csinos férfi volt János, amikor bemutattam a családnak, nagynéném meg is jegyezte: nem szabad elengedned ezt a fess embert, hozzá kell menned feleségül – kacagott fel Erzsike néni. Mint megtudtuk, 1958-ban költöztek Debrecenbe, és idén lesz 65 éve, hogy boldog házasságban élnek. Szerelmükből két fiú született, 5 unokával és 3 dédunokával büszkélkedhetnek, akiket mindennél jobban szeretnek. János bácsi a debreceni 2-es postán dolgozott, innen vonult nyugdíjba, de ahogyan ő fogalmazott: soha nem állt meg nyugdíjasként sem. Mindig azt tartotta szem előtt, hogy jólétet teremtsen a családjának, és egyébként sem volt az a fajta, aki szerette lógatni a lábát. A mai napig tesz-vesz otthon, veteményeskertjét gondozza, amíg felesége az ebédet főzi. János bácsi egyáltalán nem válogatós az ételek tekintetében, viszont a magyaros ételeket szereti, kedvence a pacalpörkölt.

János bácsi úgy véli, akkor élhetünk sokáig, ha megtanulunk szeretni.

Ha fellángol a szerelem a szívünkben, akkor tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy sokáig tartson – emelte ki János bácsi. Hozzátette, semmit sem csinálna másképp, még akkor sem, ha még egyszer születhetne, hiszen elégedett az életével. „Szeressük egymást, gyerekek, hisz minden percért kár!” – idézett az ismert dalszövegből János bácsi.

Forrás: haon