Egy lokálpatrióta Washingtonból

Mérnökként autópálya-építkezéseken dolgozott Dél-Ázsiában, Közép-Afrikában, Latin-Amerikában, majd közel három évtizedig a Világbank szakértője volt. Ötven éve Washingtonba tér „haza”, ahol nemrégiben belvárosi lakásában beszélgettünk. A barátságos otthon egy világot járt polgár életét tükrözi, de a könyvszekrényben a sok magyar mű között 17 Krúdy-kötet mindenképpen észrevéteti magát. A falon a nyíregyházi Barzó Endre alkotása, a pamlagon szívet melengető a beregi keresztszemes párnák, az asztalon a paszabi hímzésű futók látványa. Várallyay Gyula öt nyelven beszél, négy saját könyvet adott ki. A tavaly megjelent „Az álom élet” című novelláskötetét, amely a negyedik könyve – 65 év távollét után – anyanyelvén írta.

Megállapodtunk: nem a regénybe illő saját életútjáról beszélgetünk, hanem néhány ősének emlékét idézzük, akik a hajdani Szabolcs megyében alkottak maradandót.

– Családunk történetét nyolc évszázadra tudjuk visszavezetni, nyolc év múlva lesz a kerek évforduló – hivatkozik az első írásbeli dokumentumokra, amelyek adófizetésről szólnak. – A Várallyayak között találunk jeles katonákat, mint II. Rákóczi Ferenc egyik őrnagyát, aki részt vett a fejedelmi tanácsokon, az 1848/49. évi szabadságharc tisztjeit, nagybirtokosokat, politikusokat, képviselőket, teológusokat, sőt püspököt is. Ha szűkítjük a kört, elsőként dédapámra emlékezem – mondja, miközben a család ezer fényképből álló albumát lapozgatjuk, amelyet három gyermekének szán. – Várallyay József (1823–1897) gazdatiszt önkéntes hadnagyként szolgált a vörössipkások között 1848-ban. A világosi fegyverletétel után telepedett le a Nyírségben, ahol később a Nyíregyházi Honvédegylet elnökének választották. A szabadságharc 170. évfordulója előtt a város diszparcellába helyezte át sírját és obeliszkjét a Morgó temetőben. Nagyapám, Várallyay Ferenc (1852–1918) bővítette és kis Édenkertté alakította a család Honvéd utcai ingatlanát – újabb területtel, pihenő- és virágoskerttel, teniszpályával. A Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián tanult, majd saját birtokán gazdálkodott, mígnem 1894-ben Dessewffy Miklós gróf kinevezte összes hitbizományi birtokai – ez 34 ezer holdat jelentett – főintézőjének, amit évtizedekig sikeresen látott el. Balsán alakította ki udvarházát, jelentős szakmai- és közéletet élt, sokat adományozott jótékony célokra, ismert, népszerű ember volt a megyében. Két feleségétől 16 gyermeke született. Akik megérték a felnőttkort, azokat felsőbb iskolába küldte, a lányokat apácáknál taníttatta, a fiúkat katonai és építő pályára szánta.

– Érdekes, hogy anyai nagyapám, Kuzaila Péter is Nyíregyháza lényeges szereplője volt – tekintettünk kissé távolabbra a családtörténetben. – 1914-ben nyitotta meg kapuit Nyíregyházán az állami tanítóképző intézet, amelynek nagyapám alapító igazgatója és tíz évig vezetője volt. A kolozsvári állami tanítóképző intézetből érkezett Nyíregyházára, megbízatásánál meghatározó volt jó szervezőkészsége. Jellemző, hogy az egyházak hathatósabb támogatásának elnyerése érdekében az újonnan létrejött görögkatolikus egyházmegye és a hagyományosan jelen lévő evangélikusok számára felajánlotta a kántorképzést, ami hasznos ötletnek bizonyult. Ha a szükség úgy hozta, matematika-fizika szakosként más tantárgyakat is tanított, igazi tekintély volt tanártársai és felettesei szemében.

– Édesapám, Várallyay István (1901–1978) a második házasság hetedik gyermekeként született, építőmesterként Nyíregyháza jelentős épületei kötődnek nevéhez. Becsületes, emberséges, jó szakember volt, munkásai kedvelték, ráadásul gondolkodó, művelt ember. Apró jellemző történet: amikor 1945-ben a hiperinfláció bekövetkezett, a munkabérelszámolás előtti estén felíratta munkásaival, hogy mit szeretnének venni a fizetésükből, hajnalban a vállalkozás kocsisa kiment a piacra, nagytételben megvette, amire szükség volt. Ha az esti fizetés után megvárják a másnapot, töredékét érte volna a bérük. Egy másik történet: amikor bekövetkezett a fordulat, meglepő módon kikérte a könyvtárból az SZKP történetét, alaposan tanulmányozta, majd azt mondta társának, Márton Lászlónak: „vállalkozóként nem lesz jövőnk, beadjuk az ipart, más utat kell keresnünk.” Az átmeneti időszak után a dohánygyár építésénél volt ellenőr a beruházást irányító minisztérium megbízásából. A következő nagy állami beruházásnál – a később zöld irodaházként emlegetett épületnél – már megyei megbízottként felügyelte a munkát. Ennek befejezése után a megyei tanács beruházási főosztályának főmérnökeként dolgozott tovább.

– Édesapám kezdeti sikeres építési vállalkozói munkája azért is volt érdekes – emlékeztet beszélgetőpartnerem – mert testvére, a harmadszülött fiú, Várallyay Sándor (1894–1966) okleves építészmérnökként számos ma is látható épületet tervezett a megyében (és később Budapesten). Olyan épületekről van szó, mint a megyeháza Egyház utcai tömbje, a rendőrfőkapitányság épülete, a Törvényszék emeletessé bővítése, sóstói és Sóstói úti villák, köztük a Bencs-villa és mások. Közülük Nyíregyházán jónéhányat édesapám vállalkozása épített fel. Szerencsés ember vagyok: őseimtől a munka és az igazság szeretetét, kitartást, tisztességet örököltem.

Életút

Várallyay Gyula élete úgy indult, mint a korabeli jómódú polgári fiataloké általában: a Kossuth Gimnáziumból vezetett az út a budapesti Műegyetemre. 1956-ban itt érte a forradalom. Jó szervező volt, a forradalmi diákbizottság mellett vállalt feladatokat, miközben nemzetőrként állt helyt. Novemberben menekült Nyugatra. Az Egyesült Államok fogadta be, a Harvard Egyetemen folytatta mérnöki tanulmányait, amit három szemeszterre megszakított. Ekkor Genfben egy évig a MEFESZ elnökeként a Nyugatra emigrált mintegy nyolcezer magyar egyetemista nemzetközi szervezetét vezette. A Harvardon szerzett kiváló diplomát a hasonlóképpen rangos Massachusettsi Műegyetemen mesteri fokozattal egészítette ki, amelynek birtokában egy nagy világcég mérnökeként dolgozott három földrészen. A Rio de Janeiro–Sao Paulo autópálya építésénél felfigyelt rá a Világbank megbízottja és arra biztatta, pályázza meg a központ egyik tanácsadói állását. Ezt sikerrel vette és három évtizedig a Washingtonban székelő nemzetközi pénzügyi intézmény szakembereként dolgozott. 2000–2019 között kétlaki életet élt, Washingtonban és Budapesten egyaránt részt vett a közéletben.

- Marik Sándor -