Máriapócs

2022.08.14. 16:16

Könnyek és mosoly a pócsi Szűzanya arcán

Máriapócs - ahol háromszor is megtörtént a csoda – a béke szent helye volt vasárnap délelőtt. A bazilika előtti téren újra találkoztak és hitükben megerősödtek a búcsújáró zarándokok Nagyboldogasszony-napján, amikor Szűz Mária halálára és mennybevételére emlékezik a katolikus egyház.

Fotós: Gazdag Mihaly

Az idén is több ezren érkeztek a Nemzeti Kegyhelyre, mindazok, akiknek fontos a vallási hagyomány ápolása, és hiszik, hogy lelkükben gazdagabban térhetnek Máriapócsról haza. Az imától zengő téren a lelki nyugalmat, az istenélményt és „önmagukat keresték” az emberek, családostól jöttek el a búcsúra az Istenszülőt dicsérni. Sokan kilométereket tettek meg gyalog, lovasszekérrel, hogy eljöjjenek s együtt imádkozzanak a görögkatolikusok egységét kifejező templomban, ahová ki-be jártak az emberek, leborultak a Szent Anya ikonja előtt, megcsókolták, gyertyát gyújtottak előtte.  

 A magasba emelkedő templomtornyok hűsítő árnyékában 11 óra előtt megkondultak a harangok és bevonultak az egyházi méltóságok – köztük Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Orosz Atanáz és Szocska A. Ábel megyéspüspökök –, s elkezdődött a szent liturgia.  

A pócsi Mária-kultusz ma is ugyanazt jelenti, mint évszázadokkal ezelőtt: a Szűzanya oltalmat és reményt jelent az embereknek, erre irányította a figyelmet szentbeszédében Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök is. Felidézte, sokszor látott édesanyákat sírni a templomban, könnyeik lehettek örömkönnyek is, de lehettek a bánaté is. Egy alkalommal hallotta, miként egy gyermek megkérdezte az anyját: „Anya, miért sírsz?” Elmondta, 30 éve szolgál e helyen és sok-sok édesanyát látott aggódni gyermekéért, vagy a család jobb életéért.  S az anyák szeretettel teli szíve mindig megbocsájt, még annak is, aki rosszat tesz, az anyai szív számára minden gyermek kedves.   

 –  Ám amikor az édesanyát sírni látja gyermeke, megijed, számára az egy fájdalmas kép, s megfogalmazódik benne a kérdés: mi történt? Segíthetek-e? Egy biztos, az anyák a mosolyukkal elűzik a bajt, a bánatot, kivezetnek a reménytelenségből. Azzal tudunk mosolyt csalni az arcukra, ha jók vagyunk, ha szépen élünk és nem kell aggódniuk értünk – mondta a püspök, majd azt kérte a zarándokoktól, hogy becsüljék meg édesanyjukat addig, amíg van kit, ne engedjék, hogy az édesanyák sírjanak.   

 Ha valaki megkérdezi, mit kell mindehhez tenni?  Geothe szavait idézem: „Kicsit több békesség, jóság, szelídség, Kevesebb viszály, irigység, Kicsit több igazság úton-útfélen, Kicsit több segítség bajban-veszélyben, Kicsit több “mi” és kevesebb “én”, Kicsit több erő, remény, És sokkal több virág az élet útjára – Mert a sírokon már hiába.” –  hangzott az idézet.  

 Majd ennek analógiájára arról beszélt, történelmi tény, hogy a pócsi Szűzanya mind a háromszori könnyezése idején nehéz idők jártak. Háborúk, járványok, erőszak, szegénység és válság sújtotta a világot. Hasonlóan, mint mostanság, amikor sok a baj, háborúk dúlnak, természeti csapások sújtanak minket. S vajon mi magunk tehetünk-e valamit azért, hogy a „Szűzanya ne sírjon újra, hogy vigasztaló mosolya” megmaradjon nekünk? Mit kell tennünk? Visszatérni keresztény értékeinkhez, belátni hibáinkat, jobb emberré lenni, hogy a Szűzanya tovább mosolyogjon ránk. Hogyan becsülhetjük meg égi édesanyánkat?  Geothe korábban elhangzott szavaival  válaszolt e kérdésre is Szocska A. Ábel püspök. 

  

Címkék#máriapócs
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában