Már óvodásként is tudta: pilóta lesz

– Az apukámnak köszönhetem, hogy repülőgépet vezetek, ha ugyanis nem foglalkozik távirányítós modellekkel, nem biztos, hogy kijártam volna a repülőtérre, ahol négy-öt évesen eldöntöttem, pilóta leszek – mesélte lapunknak a nyíregyházi Farkas Tamás, aki valóra váltotta gyerekkori álmát és ma már a Tréner Kft. oktatója. De ahhoz, hogy megismerjük a történetét, az édesanyja közbenjárása is kellett: amikor fotóriporterünk a Renomé Print üzletében készített illusztrációkat, az ott dolgozó büszke anyuka pénztárcájából előkerült egy 2006-os újságcikk a Kelet-Magyarországból: a fotón az akkor hétéves Farkas Tomika egy repülőgépmakettet figyel csillogó szemekkel – ma már valódi gépeket néz, sőt, vezet, de a szeme ugyanúgy csillog.  

Lerajzolta a gépét

– Annak idején a modellezők itt, a reptéren lévő klubhelyiségben gyűltek össze, és én négy, ötéves koromtól minden hétvégén kibicikliztem ide édesapámmal. Néztem a gépeket és már akkor tudtam, hogy pilóta leszek, óvodásként le is rajzoltam azt a típust, amin ma repülök. Vannak, akiket az vonz, hogy világot lássanak, mások sokat akarnak keresni, és olyanok is vannak, akik azért választják ezt a hivatást, mert szépek a stewardessek. Engem maga a repülés vonzott és ma már tudom, hogy a pilóta-lét még annál is sokkal jobb, mint amilyenre számítottam – mesélte Tamás, aki tudatosan, hatalmas alázattal készült az álmai megvalósítására.

Gyors és jó döntés

A Széchenyi-középiskolában érettségizett, majd a Nyíregyházi Egyetem repülőmérnök szakán szerzett diplomát, és ma már oktat, noha még csak 23 éves. – Semmihez sem fogható érzés volt, amikor életemben először egyedül repülhettem, és hiába a sok szabály, számomra nincs ennél nagyobb szabadság. Néha, amikor lenézek a Tokaji útra és látom a dugót, azon mosolygok, mennyivel jobb itt fent – mondta a fiatalember, és hozzátette: amikor felszáll, van benne egy kis plusz adrenalin, de nem fél, még akkor sem, ha valami elromlik – legutóbb például a sebességmérő bolondult meg egy kicsit –, mert tudja, az oktatói mindenre felkészítették, így bármi is történik odafönt, képes megoldani.

– Oktatóként nekem is ez a feladatom: megtanítani a növendékeket arra, hogy a váratlan helyzetekben is higgadtak maradjanak, s hogy gyorsan, jól döntsenek. Ehhez végtelen türelem kell, és jó emberismeret, hiszen mindenkinél máshogy lehet eredményt elérni. Amikor oktató lettem, kezdetben furcsa volt, hogy nem én irányítok, de visszagondoltam arra az időszakra, amikor repülni tanultam: én is a lehető legrövidebb idő alatt önállóvá akartam válni. Ezért egyre jobban szabadjára engedem őket, de ha kell, azonnal segítek, korrigálok. Fantasztikus érzés, amikor az első önálló repülésük után fülig érő szájjal szállnak ki a gépből – boldog vagyok, hogy ehhez az érzéshez én is hozzájárultam – mondta Tamás, aki szerint hatalmas lehetőség, hogy Nyíregyházának van egy reptere, hiszen így az itt élő fiatalok helyben, kiváló körülmények között tanulhatják meg a szakma csínját-bínját.

Elmélyíti a tudását

Azt mondja, egyre népszerűbb ez a hivatás, és a képzés is: szeptember 17-én az egyetemre várják mindazokat, akik szeretnének bepillantani a pilótaélet kulisszái mögé – szerinte érdemes kilátogatni a programokra. Nem elképzelhetetlen, hogy egyszer majd kereskedelmi gépet fog vezetni, addig is elmélyíti a tudását, és azt mondja, erre ennél jobb helyet keresve sem találna. Fiatal még, rengeteg fel- és leszállás áll előtte, de bármi is történjen vele, abban biztos, hogy a repülés iránti szenvedély mindig is az élete része lesz. Mert, ahogy fogalmaz: aki öt évesen csodálattal nézi az égen a repülőgépeket, az 90 évesen sem tesz majd másként. 

SZA