Sosem ment férjhez, miután 32 évesen elveszítette élete nagy szerelmét

– Édesanyám mindig azt mondta, csak háború ne legyen, mert az minden elképzelhető rosszat egyszerre hoz magával: szétszakított családokat, pótolhatatlan veszteségeket, széthulló társadalmat, szegénységet, betegséget. Az elmúlt 100 év során én is sok mindent megéltem, tudom, miről beszélek! Nem véletlenül figyelem mindennap aggódva az orosz–ukrán konfliktus alakulását, imádkozom a mihamarabbi békéért – árulja el lapunknak a Beszterecen élő Román Jánosné, akit nemrégiben a település első embere, Hegyes József is felköszöntött a születésnapján.

Az önkormányzattól kapott emléktárgy, akárcsak Orbán Viktor miniszterelnök gratuláló emléklapja, Bözsi néni szobájában, a vitrinben kapott helyet, nem múlik el nap anélkül, hogy legalább egy pillantást ne vessen rájuk.

Fiatalon megözvegyült

– Korábban olyan távolinak, megélhetetlennek tűnt ez a kor. Úgy tekintettem rá, mint egy nyereményakcióra, amikor majd 100 ezer forint üti a markom. Így is lett, az más kérdés, hogy a mai árak mellett már közel sem ér annyit ez a pénz, mint amikor még csak álmodoztam róla. A születésnapomon a legértékesebb ajándék az volt, hogy együtt ünnepelhettem meg a családommal – meséli meghatódva az üknagymama, majd így emlékezik vissza fiatalságára:

– A férjemet, aki Leveleken volt tanácselnök, nagyon korán elveszítettem, ő 39, én mindössze 32 éves voltam akkor. Egyedül maradtam két gyerekkel, mit volt mit tenni, hazaköltöztem a szüleimhez, Beszterecre. Az életemet ezután csak János és Erzsike felnevelésének szenteltem, keményen dolgoztam, hogy mindenük meglegyen. Kezdetben a helyi tsz-ben kaptam munkát, majd jegykezelő és takarító voltam. Jó ideje már a lányoméknál élek, a fiamat pár éve sajnos magához hívta a Teremtő. Nincs nagyobb szívfájdalom annál, mint amikor egy szülőnek a gyermekét kell az utolsó útjára kísérnie – mondja elcsukló hangon Bözsi néni.

Gondozza a kiskertjét

Amíg zsebkendőért nyúl, lánya veszi át a szót, akitől megtudom: az egykor szigorú édesanyát, akiből idővel vajszívű nagy-, déd-, majd üknagyi lett, nem csupán vasakarata, hanem sziklaszilárd istenhite segítette megküzdeni az élet nehézségeivel.

– Amíg édesanyám jobb egészségnek örvendett, vasárnaponként eljárt templomba. Az ízületi fájdalmai miatt egy ideje már csak a rádióból hallgatja az egyházi közvetítéseket. Szellemileg friss, reggelente elsőként lapozza fel a Kelet-Magyarországot, és kommentálja is a híreket! Bár gyógyszereket szed, a fizikai erőnléte is jó: ellátja magát, segít a konyhában, és nem lusta lehajolni, ha a kiskertben észrevesz egy szál dudvát. Az orvosa a minap azt mondta, erősebb a szíve, mint a miénk. Álmélkodva figyeli, mi mindenre képes a mai okos technológia és az internet, repes az örömtől, amikor videochaten az Ausztriában élő unokáival beszélgethet – súgta meg Erzsike. 

PI