Nyíregyháza

2022.09.22. 07:00

Úgy döntöttek, elég nekik két kerék

A légszennyezés miatt nagyobb hangsúlyt kap a kerékpáros és a gyalogos közlekedés.

Kerekező keletesek: Galambos Béla, Csáki Alexandra és Száraz Ancsa

Fotó: Dodó Ferenc

Az első belsőégésű motorok elkészítésekor egyik feltaláló sem gondolta volna, hogy találmánya nemcsak hasznos, de káros is lesz az emberiség számára. Az elmúlt évtizedekben annyira megnövekedett szerte a világon – így hazánkban is – a gépjárművek száma, hogy a kibocsátott nagy mennyiségű gáz miatt nagy mértékben megemelkedett a levegő szennyezettsége, ráadásul a kipufogógázok a klímaváltozást is felgyorsították.

A környezet védelmére és a levegő tisztaságának fontosságára 1998 óta minden évben a szeptember 22-i autómentes világnappal is igyekeznek felhívni a figyelmet a jövőnkért aggódók. Ezen a napon nagyobb figyelmet kapnak az autóforgalom okozta környezeti, baleseti és városképi problémák, s alternatív megoldásként reflektorfénybe kerül a kerékpáros és a gyalogos közlekedés fejlesztése.

Az autómentes világnap alkalmából néhány munkatársunkat kérdeztünk meg arról, mit jelent a számukra a kerékpározás, miért érzik fontosnak a biciklizést.

Újságíró kollégánk, Csáki Alexandra hőségben és fagyban nem szívesen teker, egyébként ahová csak lehet, két keréken megy.

– Nem volt ez mindig így, viszonylag későn tanultam meg tisztességesen biciklizni. Néhány emlékezetes és jól dokumentált esetet leszámítva egészen addig nem bringáztam, míg el nem kezdtem a Keletnél dolgozni. Két-három hét gyakorlás után a kanyarodás is simán ment, mostanra pedig magabiztosan szelem a (kerékpár)utakat a fekete városi bringámon. Táblán belül gyorsabb és mobilisabb, mint gyalogosan, nem kell a helyi járatok menetrendjéhez alkalmazkodnom, és amíg elérek A-ból B-be, kiszellőzik a fejem. Jogosítványom nincs, a jövő zenéje, hogy lesz-e valaha, de bevallom, egyelőre idegen tőlem a gondolat, hogy a reggeli és délutáni dugóban araszoljak az autósokkal, a többiekkel együtt eregessem a kipufogógázt, idegeskedjek, hogy a motoros dobozomban ülve nem haladok. Persze, néha jól jönne, de ha szükségem van egy tágas csomagtartóra, esetleg hosszabb útra indulnék, kérhetem a barátaim segítségét.

– Kánikulában és hóban, esőben meg marad a tömegközlekedés. Bár olykor kéretlenül is egy kicsit többet kapok az utastársak magánéletéből, testnedveiből, kipárolgásából, mint amennyire igényem volna, ennyi ingerrel meg kell birkóznom. Valószínűleg jobban zavarna, ha a saját, négy keréken guruló kis zárt világommal telefüstölném az amúgy is büdös várost.

Gyűlnek az érvek

Galambos Béla őszintén bevallotta, hogy amikor a közel fél évszázada gyártott bringájával úgy harminc évvel ezelőtt életre szóló barátságot kötött, s nyergébe pattanva aktív résztvevője lett a megyeszékhely közlekedésének, számára ebben még nem volt szempont a környezet védelme. Lapunk újságírója hozzátette, akkoriban ugyanis még nem kellett az autósoknak „háztömb körüli versenyt” keringeni,  hogy egy szabad parkolót találjanak Nyíregyházán és a kerékpárosnak sem kellett attól tartania, hogy a nagy számok törvénye alapján egyre valószínűbbé válik, hogy egy figyelmetlen és/vagy türelmetlen sofőr vezette autóval köt közelebbi ismeretséget.

– E témában hadd citáljak ide néhány megfontolásra érdemes adatot egy holland tanulmányból. A felmérés szerint a halálos balesetek kockázata 0,8 kilométerenként négyszer nagyobb a bicikliseknél, mint az autósoknál. A biciklizés egészségügyi előnyei azonban kilencszer magasabbnak bizonyultak, mint a légszennyezettség egészségkárosító hatása – ha a hollandok biciklire váltanának, a kutatók szerint 3–14 hónappal élnének tovább a megemelkedett fizikai aktivitásnak köszönhetően. A légszennyezettségből adódó betegségek ezzel szemben csak 0,8-40 nappal rövidítenék meg az életüket.

– No, de újra hazai utakra pedálozva hadd mondjam el, hogy bár egy autó is ugrásra készen áll a garázsomban, mind ritkábban röffentem be, mert sokasodnak bennem a lassan elviselhetetlen motorizáció visszaszorítását szorgalmazó érvek. Ráadásul aktív nyugdíjasként én már ingyen használhatom a hazai tömegközlekedést, sőt a MÁV-val utazva  bárhová magammal vihetem a bringámat is – tette hozzá.

Munkából, munkába

– Egy jó hangulatú nyáresti pingpongcsata közben elszakadt egy izom a combomban, és nem tudok biciklizni – azóta tudom, milyen az, ha le kell mondanom a kerekezésről – mondja szerkesztő kollégánk, Száraz Ancsa.

– Tiszabercelen nőttem fel, ott mindenki biciklizett, és úgy emlékszem, hogy a Posta úton, a domb tetejéről gurultam le először a kis bicajommal. Ennek jó pár évtizede, és minél több idő telik el, annál jobban szeretek kerekezni. Munkába, munkából, eseményekre városszerte, vagy az erdőig és vissza, ha futni megyek.

– És ahogy múlnak az évek, úgy lesz egyre több a kedves emlék is: soha nem fogom elfelejteni azt a családi biciklitúrát, amelyen több millió szúnyog társaságában keltünk át a Tisza árterén, vagy az első alkalmat, amikor a barátnőm mind a három gyereke nyeregbe pattant velünk. Sokáig emlegettük azt a forró szombatot is, amikor felavattuk a Nyíregyháza–Tokaj kerékpárutat, és emlékezetes marad az a kirándulás is, amikor menet közben döntöttük el, hogy néhány óra alatt körbetekerjük a Tisza-tavat.

– Biciklizni nemcsak azért jó, mert egészséges és környezetbarát: olcsó is. Hidegen hagynak az egekbe szökő üzemanyagárak, nem emelkedik évente a kötelező biztosításom, s a garázsbérlést is megúszom, ahogy a kötelező olajcserét is. De azt is bevallom, hogy amikor szakadó esőben, esernyővel a kezemben kerekezek, szívesen cserélnék azokkal, akiknek négy kerék adatott – ám amint kisüt a nap, rájövök: elég nekem kettő. 

KM

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában