Állatok világnapja

2022.10.04. 20:00

Kutyák és sólymok: lenyűgöző kedvenceink

Állati jó napot tartottak a gyerekeknek a megyei könyvtárban az állatok világnapján.

Fotó: Gazdag Mihaly

Hogy miért szeretjük annyira az állatokat? Mert a bennünket körülvevő természet meghatározó képviselői, minden egyedük hordoz magában egyfajta tökéletességet, nem hazudnak, nem képmutatók. Ha már magunkhoz édesgettük őket, nagyszerű társak stresszoldáshoz, a vadászat során, gyakran sokat tanulhatunk tőlük, képesek felvidítani, és jellemükkel akár példát is mutathatnak nekünk.

Szükségük is van a szeretetünkre vagy legalább a megbecsülésünkre, mivel nincs olyan élőlény a Földön, amelynek ne az ember lenne, lehetne a legfőbb ellensége. Az esélyeik gyakran az ember szándékain állnak vagy buknak.

 

Az elmondottak egyformán hangot kaptak kedden az állatok világnapja alkalmából, az Országos Könyvtári Napok rendezvénysorozat állatfoglalkozásain, amikor is valamennyi témanap egybefűző kulcsfogalma az „esély” volt. Arra pedig, hogy az állatok mennyire csodálatra méltók és különlegesek, a segítőkutya és a solymász bemutató alkalmával valamennyien meggyőződhettünk.

Akik elsősorban kutyabarátok, azoknak a szíve is elolvadhatott a négy játszótárs, Bagira, Alma, és a két Bodza láttán, a Nyíregyházi Segítő Kutya Alapítvány bemutatóján. Gazdáik, Szabó Ágnes, a csoport vezetője, valamint dr. Fekete Szilvia és Hegymeginé Trapperger Brigitta bátran hozták el neveltjeiket az első osztályos gyerekek közé, egyrészt mert kellően játékosak, nem zavarja őket a gyerekzsivaj, sőt jól érzik magukat benne, ugyanakkor igen szófogadók. Úgy lesték trénerjeik minden rezdülését, mintha istenük állt volna előttük.

Jutalomfalatért bármit

Ők terápiás kutyák, hallhattuk, melyeket arra képeztek ki, hogy játsszanak. Mindent tudnak rólunk, emberekről, csak nem képesek szavakba önteni. – Egyébként pedig sokféle segítő kutya van: így például vakvezetők, mozgássérült segítők – a koromfekete szőrű Bagira bemutatta, hogyan adja fel a saját pórázát gazdájának a földről –, rohamjelzős kutyák, akik például epilepsziásoknak, vagy cukorbetegeknek segítenek a terápiás munkában. Bizonyos személysegítő kutyák hallanak vagy látnak mások helyett, vagy mondjuk a depresszióban, autizmusban szenvedőknél vesznek részt a stresszoldásban – magyarázta Szabó Ágnes. Az egy éves kutyáját a kezdetektől neveli, de van olyan kutya is, amelyikkel immár kilencedik éve foglalkozik a gazdája. Az állatok testén lévő hámról leolvasható, milyen szolgálatra készítették fel őket.

Az ebek különféle kéz és a karjelekre – nemkülönben jutalomfalatokért – körbe tudtak forogni, két lábra álltak vagy éppen tolattak, sőt meghajoltak, hemperegtek és illedelmesen köszöntek is, ha erre vonatkozott a parancs. A gyerekek megtanulhatták, hogy oldalt állva érdemes őket simogatni, mert a szemből jövő, hirtelen mozdulatot könnyen támadásnak vélhetik. De ezen kívül is számos mókára késznek mutatkoztak. A legnagyobb derültséget az váltotta ki, amikor fekvő gyermek homlokáról leették a száraz-tápszemet, némi nyalogatással hálálva meg a falatot.

Élő zuhanóbombázók

Nem kevésbé volt különleges Béres Zsolt Attila solymászbemutatója, akinek a nyolcéves Batuka nevű vándorsólyma kis sapkájával a fején képes volt egy órán át nyugodtan ülni az állványán, legfeljebb oldalra fülelt olykor-olykor. Ezek az állatok leginkább arról híresek, hogy nagy magasságból képesek váratlanul lecsapni áldozatukra, mint holmi élő zuhanóbombázók. Nagyobb testű zsákmányállatokat így tudnak a legbiztosabban – például a gerincüket eltörve – elejteni. Ők a levegő urai.

Bizonyos tekintetben alighanem cserélnénk is velük, hiszen bármeddig élnek – az átlagéletkor sólymoknál 20-25 év, a sasoknál viszont a 100 év se ritka – a hallásuk és a látásuk az utolsó pillanatig nem romlik, mindvégig vadásznak és gyakran a kesztyűről fordulnak le holtan.

– Mivel a ragadozó madarak – sasok, héják, ölyvfélék, sólymok – rendkívül intelligensek, gyorsan, pár nap alatt megtanulnak mindent, amit kell. A vándorsólymot, miközben nagy magasságig repül, nyilván nem egyszerű dresszírozni. Az utazósebességük 60-80 kilométer, de japán tudósok ejtőernyősökkel szabadesés közben, illetve vitorlázó repülőkről megmérték, hogy óránként a 350 kilométer is játszva képesek elérni. Akár 4,5 kilométerről is meglátják a gyufaszál tetején a pöttyöt. Ha vadászatkor meglengetik előttük a kesztyűt, az elkalandozó állat utasításra várva visszatér a gazdája közelébe. Vadásznak fácánra, vadkacsára, ám kedvenc csemegéjük a galamb, napi egyet elfogyasztanak legalább, illetve megszelídítve kiscsirkéken tartjuk őket – hallhattuk. A sólyom átkarolja lábaival a zsákmányállatot, akár egy papagáj, és nem szurkálja halálra az éles karmaival, mint egy héja. Rejtekhelyen megpucolja, majd miután átvágta a nyakát a csőrével, magas helyen fogyasztja el.

Sok veszély les rájuk

S miközben a 63 dekagrammos, 1800 euróért vásárolt állatban gyönyörködtünk, megtudhattunk mást is. A ragadozómadaraknál a nőstények a nagyobbak, nem úgy mint az énekesmadaraknál. Az átlagéletkoruk a természetben 7 év, mivel sajnos csapdázzák, lelövik, lapáttal agyoncsapják őket. Több okból is sapkázzák az állatokat (kézzel egyénre szabott bőrsapkával takarják a szemüket): egyfelől így nem csalogatják el őket más ragadozók, másfelől – folyamatosan bemelegítve a szárnyukat – mindig készen állnak, egy bevetésre, és szállítani is könnyebb egy sapkázott sólyom.

Bátor és okos lények ezek, nem véletlenül lettek a hunok totemállatai, közülük is puha röptű kerecsensólyom (vagy altáji vadászsólyom), amely minden más ragadozótól megvédi a revírjét, vagyis a vadászterületét. 

MJ

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában