Kályháink füstje szennyezi leginkább a levegőt

A hűvös, ködös őszi napokon gyakran szerepel Nyíregyháza a híradásokban, ha a magas légszennyezettségről van szó. Sajnos, a szívderítőnek nem mondható lista élmezőnyében szokott lenni a megyeszékhely is. A szmog kialakulásának okairól, megszüntetésének lehetőségeiről beszélgettünk Rozinka Zsolt Illéssel, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztályának vezetőjével. 

Milyen okai lehetnek annak, hogy Nyíregyháza ezeken a negatív listákon rendszeresen szerepel, ráadásul gyakran ott van a legszennyezettebb települések élmezőnyében? 

A legtöbb esetben valóban Nyíregyházával vagy a Sajó völgyével kezdődnek a hírekben ezek a felsorolások szmogriadót emlegetve. A Sajó-völgy esetében a magas kibocsátás mellett a földrajzi viszonyok miatt dúsul fel a levegő szennyezettsége, míg Nyíregyházán ez kicsit összetettebb, a levegő rossz minőségében több tényező is közrejátszik. Nyíregyházán és a Nyírségben az alföldi jelleg miatt hamarabb lehűl a terület, hamarabb alakulnak ki ködös időszakok, s ilyenkor könnyebben, illetve gyorsabban felgyülemlik a szennyező anyag. 

S mivel Nyíregyházán csak egy mérőpont van, ezért nem lehet átlagolni, az egyetlen mérőpont adatai alapján kell a szmogriadóval kapcsolatos intézkedéseket megtenni. Velünk ellentétben például Debrecennek három mérőpontja is van, az egyik háttérállomás a Nagyerdőben található, ahol később kezdődik a szennyező anyagok feldúsulása, így az átlagot kiszámítva a cívisváros mindig jobb helyzetben van, de a levegő minősége a két városban valójában nem különbözik egymástól. A jóval hidegebb időszakokban tisztább a levegő, pedig biztos, hogy többet fűtünk, több szennyező anyagot bocsátunk ki, azonban a ködös időszakokban nincs meg a levegő elkeveredése, s az a szennyező anyag, amit mindig is kibocsátunk, feldúsul, felhalmozódik. 

Vajon Nyíregyházának elég az az egy mérőpont? S miért éppen a Széna térre telepítették egykoron? 

Annak idején még az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) telepítette 1996-ban. Olyan helyet igyekeztek választani, ahol elsősorban a közlekedés hatásait mutatja meg. Ilyen szempontból jó helyre rakták, hiszen a rossz minőségű keleti autók a Széna teret érintve jutottak el az úgynevezett KGST-piachoz. A 2000-es évek elején ezt leellenőriztük, végeztünk a körút mentén méréseket, s tényleg, az egyik legszennyezettebb terület volt a Széna tér. 

Egy másik mérőállomásra azért lenne szükség, hogy ne mindig a legrosszabb hely mérési eredményei alapján rendeljünk el szmogriadót, hiszen a város többi pontján valószínűleg nem ennyire rossz a helyzet. Nekünk is kellene egy háttérállomás akár a Sóstón, akár egy kertvárosi részben, hogy össze tudjuk az adatokat hasonlítani. Végeztünk méréseket a gyógyfürdő területén a téli fűtési szezonban, ott 7-8 százalékkal volt alacsonyabb a szennyező anyag kibocsátása, mint a Széna téren. 

Hogyan lehet védekezni a szmog ellen? 

Az említett másik mérőállomással csak adminisztratív úton lenne jobb a helyzet, attól nem lesz tisztább a levegőnk. A 2000-es évek közepéig az ipari üzemek adták a kibocsátott szennyező anyag nagy részét. 2007. október 31-től ipari üzem már nem lehet szennyezőforrás. Amelyik cég túllépi a szennyezés mértékét, azt azonnali hatállyal bezárjuk. Jelentős korszerűsítések történtek az iparban, de akár említhetném itt a Nyíregyházi Erőművet is, ahol harminc százalékra csökkentették le a kibocsátott szennyező anyag mennyiségét. 

Az ipar tehát visszaszorult, maradt a közlekedés, de szerencsére egyrészt egyre több korszerű autó jár az utakon, másrészt a különböző forgalomtechnikai megoldásoknak köszönhetően – gondolok az elkerülő utakra, az autópálya megépítésére – mind kisebb szerepet játszik a közlekedés a levegő minőségének romlásában. Az utóbbi időszakban már a reggeli csúcsok sem emelik meg a szennyező anyagok mennyiségét. Régebben a finomrészecskés anyag (PM10) értéke reggel 6 és 10 óra között egy kicsit megemelkedett, most a közlekedés hatása szinte kimutathatatlan. Mindezek után a levegő legszennyezőbb forrása a lakossági fűtés lett. A legnagyobb gondot nem a fatüzelés jelenti, hanem az, hogy a fával együtt minden más hulladékot elégetnek az emberek, például festett bútort, műanyaghulladékot, s ezek okozzák a legnagyobb szennyezést. 

Lehet-e valahogyan ellenőrizni, esetleg büntetni a helytelen lakossági fűtést? 

Évek óta tervezik kormányzati szinten, hogy a lakossági fűtőeszközökre is valamilyen határértéket határoznak meg, de jelenleg nincs ilyen. Az a rendelet azonban érvényben van, hogy a lakossági tüzelőberendezésekben tilos a hulladék elégetése. A hulladék égetésének bizonyítása sajnos elég nehéz, ezért inkább a megelőzésre fektetjük a hangsúlyt, hogy a hulladék ne jusson el a kályhákig, a kandallókig és a kazánokig. Ellenőrzünk bútorlapgyártó cégeket, textilekkel dolgozó üzemeket, hogy illegálisan ne kerülhessenek ki ezek az anyagok fűtési céllal. 

Egy kicsit ugorjunk vissza a múltba! Mióta beszélhetünk egyáltalán légszennyezésről? 

Tulajdonképpen egyidős az emberiséggel, a tűz felfedezésével. Egy kutatás kimutatta, hogy a grönlandi jégben az ólomtartalom a Római Birodalom időszakában volt a legmagasabb, utána pedig az ipari forradalom idején. A rómaiak ugyanis mindent ólomból készítettek, s a fém­öntés hatása elért az északi jéghegyekhez. Igaz, hogy utána hosszabb ideig nem szennyezte az emberiség ilyen mértékben a levegőt, de helyi szinten igen. I. Edward például 1301-ben elrendelte, hogy amikor Londonban van, nem lehet fűteni szénnel, mert zavarja a levegő rossz minősége, de ez csak pillanatnyi állapot volt, amíg a király ott tartózkodott. Az igazából nem érdekelte, hogy ott több ezer ember nap mint nap rossz minőségű levegőben él, de jó példa a lokális szennyezettségre. 

Az igazi nagy légszennyezési hullám az ipari forradalommal alakult ki. S ahogy nőtt a lakosság létszáma, ahogy növekedett a szennyező anyag kibocsátása, a XX. század második felében lett olyan mértékű a gond, hogy már a döntéshozók is úgy érezték, hogy lépniük kell, ugyanis az 1952-es londoni szmog idején több ezer ember halt meg a rossz levegő miatt. Ekkor jutott el a társadalom oda, hogy nemcsak mennyiségileg kell fejlődni, hanem minőségileg is. S ha nem tudunk minőségileg fejlődni, akkor saját magunkat pusztítjuk el. 

Levegőtisztasági kérdésekről tehát a XX. század közepétől beszélhetünk, majd az 1970/80-as években megkezdődött a mérőhálózatok kiépítése az európai országokban, így Magyarországon is megvalósult az országos hálózat az 1990-es években. Napjainkban már a meteorológiai honlapok is mutatják a levegő minőségét. Amikor bepirosodik az ország, akkor egyértelmű, hogy a meteorológiai körülmények okozzák a szennyező anyagok feldúsulását. Gyakran láthatjuk vidéki településeken, hogy a füst vízszintesen száll, vagyis nem tud elkeveredni a levegővel. Olyan, mintha egy üvegbúra alatt lennénk, s a füst csak jön és jön. 

Szóba került, hogy mi mindent égetnek el a magyar emberek a kályhákban, a kandallókban. Meg lehet-e változtatni a szemléletüket? 

Ez nem csak magyar probléma. Ha megnézzük az újságcikkeket Olaszországban, Lengyelországban, Romániáról és a Balkánról nem is beszélve, mindenhol probléma az, hogy hulladékot égetnek az emberek. Elsődlegesen valóban a szemléletváltás lenne a fontos, s a tájékoztatás, hogy tudjuk, mit bocsátunk ki, és ez milyen következményekkel jár. Nagyon sokszor, amikor ráraknak a tűzre gumit, PET-palackot, textilt, s kimegy a füst – főleg este, amikor már nem is látjuk –, nem gondolják végig, hogy az a szennyező anyag, amit kibocsátanak, főleg ködös időben, az visszahull rájuk. 

Nem hiába nőtt meg a légúti megbetegedések száma, nem hiába küszködnek egyre többen asztmával, ez mind a rossz levegőminőségre vezethető vissza. Annyit azért még hadd tegyek hozzá: a szmogriadós esetek 2008 óta lettek gyakoriak. Ez nem azt jelenti, hogy 2008-tól jelentősen romlott a levegő minősége, sokkal rosszabb volt az ezredforduló előtti évtizedekben, hanem azt jelzi, hogy a határértékek szigorodtak. 

Például nálunk, Magyarországon civil szervezet kezdeményezésére szigorították meg jelentősen 2008-ban a határértéket. Előtte például 600 μg/m3 volt a határérték, a szigorítás után a határérték lecsökkent 75-100 μg/m3-re, s ezért van évente olykor többször is szmogriadó. Azt is el kell mondanom, hogy 2018 óta sokat javult a levegő minősége. Volt olyan év, például 2020, hogy az egészségügyi határértéket nem léptük át éves szinten. Az idei év is kedvező eddig levegőminőségi szempontból. Riasztásiküszöbérték-túllépés 2017-ben volt utoljára. Ezen a téren sokat jelentett, hogy Nyíregyháza megtiltotta a kerti hulladék égetését, tájékoztatást tartanak a lakosságnak civil szervezetek és hatósági szakemberek, így már odafigyelnek jobban az emberek a veszélyekre. 

Említette a kerti hulladék égetését, aminek azonban van észszerű alternatívája, a komposztálás. Vajon a kerttulajdonosok számára könnyebb égetni, mint komposztálni?

Községek polgármesterei gyakran megkérdezik tőlem, miért nincs elszállítva a zöldhulladék. Furcsa, hogy egy-egy nagyobb kert esetében nincs egy kis sarok, ahol lehet komposztálni, hiszen azzal egy év múlva lehetne majd javítani a termőföld minőségén. A városi kiskertekben nehezebb a zöldhulladék tárolása, ráadásul kellemetlen szagokkal is járna, ezért a legtöbb nagyvárosban a zöldhulladékot szervezetten elszállítják. 

Az igaz, hogy a komposztálás szaggal jár, az égetés azonban káros anyag kibocsátásával. Míg az előbbi csak kellemetlen, az utóbbi az egészségünket veszélyezteti. Át kell gondolni alaposan, szemléletet kell váltani, hogy hosszabb távon melyiket éri meg felvállalni. 

Mennyire optimista azt illetően, hogy az emberek szemléletét meg lehet változtatni? 

Optimista vagyok, mert azt látom, hogy a fiatal generáció nyitott erre. Édesapaként is el tudom mondani, hogy a gyermek tud a legjobban hatni a szülőre, a nagyszülőre. Lehet, hogy amit mi elmondunk a környezet védelmével kapcsolatban, arra egy idős ember csak legyint, de ha az unokájától hallja a figyelmeztető szavakat, megfogadja azokat, mert a gyermek kedvében szeretne járni. 

A fiatal generációknál megfigyelhető egy nagyobb környezettudatosság, ami remélhetőleg a többi generációra is ráragad. Az idősebb generációknál is azt látom, vannak környezetvédelmi akciók, vannak civil szervezetek, amelyek minderre fogékonyak, s próbálják ők is népszerűsíteni a levegő tisztaságának fontosságát. Lehet, hogy kicsit lassan halad a folyamat, de az irány jó, s az emberek – még válság idején, háborús környezetben is – igyekeznek a saját egészségükre odafigyelni.