Új kihívásokra vágyott – megkapta

Az idén április 1-je óta vezérigazgatója a Panyolai Szilvórium Zrt.-nek Buzás Zoltán (49), aki hálás a tulajdonosoknak, Illés Sándornak és Annának a bizalomért, hogy felkérték a vállalat szakmai irányítására. Mint mondta, köszönettel tartozik elődjének, Lakatos Gergelynek a két hónap alatt lezajlott, gördülékeny átadásért, de mindenekelőtt megtisztelőnek érzi, hogy immár ő is része a több évszázados hagyományokkal bíró szatmári párlatkészítés kultúrájának és a legendás Panyolai pálinkának. 

– Mátészalkán élek a feleségemmel, akivel még keszthelyi agráregyetemi hallgató korunkban ismerkedtünk meg, és időközben felnőtt lányommal és fiammal. Ami a szakmai múltamat illeti, ezt megelőzően hosszú ideig dolgoztam a Szamos túlpartján, Vásárosnaményban, az Austria Juice-nál és jogelődjeinél, az Agrana Juice, illetve még korábban a Wink Kft.-nél. Úgy volt a munkaadóm három cég, hogy az irodám végig ugyanaz maradt. Minőségirányítási osztályvezetőként aktívan vettem részt a magas vevői igények kiszolgálásában a termelési, logisztikai és értékesítési folyamatokban a cég valamennyi telephelyén. 

– Ott is gyümölcsalapanyagot dolgoznak fel, csak tilos az erjedés, itt viszont épp ellenkezőleg, támogatott annak nemes változata. Szilárd meggyőződésem, hogy a Panyolai Szilvórium Zrt. legnagyszerűbb értéke az itt dolgozó, tapasztalt munkatársak professzionális tudása, fáradhatatlan munkabírása, tökéletes elkötelezettsége az elérhető legmagasabb minőségű pálinka előállítása iránt, és a palackba zárt gyümölcs lelkének megosztása a Kárpát-medencében és azon is túl – mondta el elöljáróban Buzás Zoltán. 

Mi motiválta a munkahelyváltásban? 

Már érlelődött bennem, mert az előző helyemen hiányoztak az új kihívások. Szerettem ott dolgozni, jó volt a légkör, máig tartom a kapcsolatot a volt munkatársakkal, akikkel barátként váltunk el. Itt Panyolán viszont egy érdekes helyzet alakult ki azáltal, hogy a cég az utóbbi időkben növekedési pályára állt. Minden évben szignifikáns árbevétel-növekedést produkált, csak a Covid–19-pandémia okozott némi megtorpanást. 

Ezért az a méret, amelyre az elődöm által képviselt intenzív marketingmunkával sikerült a Panyolai Szilvóriumnak felnőni, egy korlátozott erőforrásokkal rendelkező családi cégnek már mind több gondot okozott. Az intenzív piaci jelenlét mögött a hátország, azaz maga a cég picit háttérbe szorult. Pedig az a szíve-lelke mindennek, hogy mit hogyan csinálunk itt, tehát milyen minőségű gyümölcsöt veszünk, miként dolgozzuk föl, s ezt milyen költségekkel tesszük. Tehát ez a fajta marketing-, PR-, továbbá igen intenzív kereskedelmi munka, amelyben az elődöm kiválóan teljesített, elérte a horizontját. 

Ezt érzékelve a tulajdonosok olyan vezetőt kerestek, aki itt főzdét működtet, odafigyel a napi költségekre, inkább egyfajta technológusként, mint értékesítőként vezeti a céget. Ebben számomra nagy segítség, hogy itt vannak körülöttem a marketingben és az értékesítésben profi középvezetők. Ilyen stabil háttérrel, amibe beleértem a főzőmesterektől a palackozókon, a gyümölcsfeldolgozókon át a már törzsgárdának nevezhető teljes, közel félszázas dolgozói állományt, könnyebb az én dolgom is. 

Szóval, ha új kihívások kellettek, akkor azokat csőstül megkapta. 

Igaz, ami igaz, voltak bőven. A korbácsütések az ukrán háború kitörésével kezdődtek. Ez úgy tűnhet, minket nem nagyon érint, viszont ne felejtsük el, hogy a pálinkát a Kárpát-medencében azért mégiscsak ők veszik. Innentől kezdve az ukrán határ tényleg határ lett. Vannak nagyon szép elképzeléseink arról, Kárpátaljára hogyan juttassuk el a panyolai terméket. Van ott nekünk egy folyamatban lévő, EU támogatta beruházásunk, ami pillanatnyilag mellékvágányra került. A következő ütés sajnos megint csak a háború következménye volt. 

Nevezetesen, hogy az Oroszország felől Európába érkező nyersanyagok fokozatosan eltűntek, miként a palackgyártáshoz elengedhetetlen, legjobb minőségű üveg alapanyag is, nem beszélve az ukrán üvegipar versenyképességét megalapozó olcsó orosz energiáról. Szóval át kellett szerveznünk az ellátási láncainkat. Szerencsére a Panyolai elixír termékhez levédetett dizájnú üveg Franciaországból jön. Próbáltunk belőle többet rendelni, de a járványt követő utazási-fogyasztási bumm miatt a franciák nem tudták az igényünket teljesíteni. Pedig ez a palack nem olcsó: átszámolva közel ötszáz forintot kóstál, és akkor még nincs benne se a pálinka, se a dugó, se rajta a kapszula, meg címke, hogy a végén rákerülő jövedéki adóról és az áfáról ne is beszéljünk. 

A harmadik kihívást az energiaárak jelentik. Megpróbálunk előremenekülni. Beruházásokat mérlegelünk, amelyek úgy százmilliós nagyságrendűek. A kkv-k számára kiírt, uniós élelmiszer-ipari pályázaton szeretnénk indulni bioenergiát hasznosító, zöldberuházási projekttel. Biomasszakazánt akarunk telepíteni a kizárólag földgázzal működő főzőüstjeink gőzzel fűtésére. 

Itt rengeteg gyümölcsmag képződik, van növényi hulladékunk, metszési nyesedékből származó faaprítékunk, és gondolunk pelletfűtésre is. Inkább most beruházunk, de a motivációnk azért is erős, mert nem csupán az árnövekedésre kell készülni, hanem arra is, ha netán egyáltalán nem lesz gáz. Mi ebben a megújuló zöldenergiában látjuk az alternatívát az energiabiztonságunkhoz. A következő kihívás a fogyasztó. A mi termékeink palackokba töltve közvetlenül a végfelhasználóhoz kerülnek. Nagy kérdés, hogy erre a rezsienergia-válságra miként reagálnak majd. 

Mert ha nagyon meg fogják nézni az emberek, hogy mire adnak ki pénzt, akkor az minket is érzékenyen érinthet. Bár hozzáteszem, a Panyolai nem egy kommersz szeszes ital, sem a minőségét, sem pedig az árkategóriát illetően. Ezért a mi vásárlóink zömmel abból a rétegből kerülnek ki, ahol talán megőrzik a már kialakult fogyasztási szokásaikat. Egyelőre azonban csupán egy fekete dobozt látunk magunk előtt. Készülünk a legrosszabbra, de reménykedünk, hogy viszonylag kedvezően alakul számunkra is a végkifejlet. Sokszor mondtam a kollégáknak, hogy inkább készüljünk fel a nehézségekre, mint hogy itt álljunk, és arról beszélgessünk, fizetőképes-e a cég, vagy sem. Mindenesetre a prémiumszegmensben, amelybe a Panyolai termékek zöme tartozik, komoly visszaesésre nem számítunk. 

Milyen helyet foglal most el a cég a piacokon, és mit tervez a termelés területén? 

A termékfejlesztési stratégiánkban, amelynek eltökélt célja, hogy évente új termékkel álljunk majd elő, törekednünk kell a fogyasztói táborunk szélesítésére. Azt azért kiemelném, hogy bármilyen ízesítésű pálinkát, likőrt is készítsünk, annak az alapanyaga mindig valódi gyümölcspálinka kell hogy legyen. Az alapanyag-felvásárlásunk is ezt segíti elő, hangsúlyozom: mi gyümölcsöt veszünk. Nem cefrét, nem rothadt, de még nem is másodosztályú szamócát, cseresznyét, meggyet, kajszit s egyebet, hanem olyat, amiből a dolgozóink is szívesen vásárolnak – hozzáteszem, beszerzési áron – otthonra. 

Prémiumminőségű termék csak ilyen alapanyagból készíthető. A legnagyobb tételt a szatmári szilvapálinkához szükséges nemtudom szilva felvásárlása jelenti, amelyben az idén koncepciót váltottunk. Igazi lokálpatriótaként helyben termett szilvát vásároltunk, elsősorban a mieinktől, a panyolaiaktól. Az emberek a megbeszélt ütemezés szerint szállították be a – véletlenül sem konzerv­ipari célú – valóban érett, kiváló minőségű termésüket, amelyből így rég nem látott mennyiséget tudtunk felvásárolni. Persze a korábbi ár másfélszeresét fizettük a szilváért, mert tisztában vagyunk vele, hogy a minőségi gyümölcster­mesztés ma már drága „mulatság”. 

Azt gondolom, a legfontosabbakról szót ejtettünk, de egy friss, örömteli eseményt azért ki ne hagyjunk! 

Érték és Minőség Nagydíjat nyert el a Panyolai Szilvórium Zrt. Eszencia termékcsaládja; a rangos elismerést a közelmúltban vettem át Koncz Nóra marketingvezetőnkkel a Parlamentben. Külön megtiszteltetés és öröm a cégvezetés, a dolgozók számára, hogy az Érték és Minőség Nagydíj Pályázat Kiírói Tanácsának „Lokálpatrióta” különdíját is a vállalatnak ítélték a döntéshozók. Ezúton is köszönjük munkatársaink értékteremtő, magas színvonalú munkáját, valamint cégünk tulajdonosainak, hogy mindehhez biztosítják a feltételeket és a lehetőséget számunkra.