A cél: megmutatni a fogyatékkal élőknek az élet szépségeit

December 3-a a fogyatékkal élők számára fontos dátum: 1992 óta ez a világnapjuk, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a sérült emberek társadalmi megkülönböztetésének problémájára. 

– A legfontosabb célunk, hogy erősítsük a fiatalok önbizalmát, és hogy az egyéni képességeiket figyelembe véve kihozzuk mindenből a maximumot. Szeretnénk nekik megmutatni az élet, s a világ szépségeit – így fogalmazott lapunknak Tolnainé Sitku Erika, a Fiatal Fogyatékkal Élők Otthonáért Egyesület vezetője.

– A fogyatékkal élő fiatalok között is sokan vannak, akik szeretnének önálló életet élni, de ehhez támogatásra van szükségük – mi azért dolgozunk, hogy megvalósíthassák álmaikat. Ennek érdekében nagyon sok olyan programot szervezünk, amelyek nemcsak azért fontosak, mert új élményekkel ajándékozzák meg a fiatalokat, hanem azért is, mert mindenből tanulhatnak. Közösen kirándulunk, egyre többször három-négy napra is, sportolunk, sütünk-főzünk, kézműveskedünk, táborozunk - a végső cél ugyanis az, hogy ha segítséggel is, de képesek legyenek az önálló életvitelre. Büszkék vagyunk rájuk, hiszen az irodalom, a zene vagy a sport terén többen is kiváló eredményekkel büszkélkedhetnek, a megmérettetések és a jó helyezések pedig óriási motivációt jelentenek nekik.

Mindennél többet érő élmény

– Azok a családok, amelyekkel kapcsolatban vagyunk, hálásak, hogy időről-időre találkozunk, s hogy olyanokkal beszélhetik meg a problémáikat, akik hasonló helyzetben vannak, mint ők. A fiatalok boldogok, ha bebizonyíthatják, hogy meg tudnak tenni valamit, amiről korábban úgy gondolták, nem lesznek rá képesek. Ennek nagyon jó példája a „Hétpróbásak leszünk” parasport-program, aminek éppen a végére értünk. Ennek köszönhetően kajakoztunk a Bodrogon, túráztunk a Zemplénben, kocogtunk a Bujtosi-tó körül, bicikliztünk a Tisza-tó mentén, úsztunk a Júlia fürdőben, de golfoztunk és bowlingoztunk is. Van olyan fiatal, aki a mi programunkon ült először csónakban és olyan is, aki velünk tapasztalta meg először, hogy milyen mozgólépcsőn utazni – számukra ezek az élmények felejthetetlenek és mindennél többet érnek – tette hozzá.

Segítőkész városlakók

A 68 esztendős Kuzma Lászlóné négy évtizede él mozgáskorlátozottként. Mindössze 18 éves volt, amikor diagnosztizálták nála az ezerarcú betegséget, a sclerosis multiplexet.

– Fiatal voltam, tele tervekkel, ráadásul tíz évig teljesen tünetmentesen éltem. Tanultam, dolgoztam, férjhez mentem, gyereket szültem, míg egy nap újra felbukkant, s egyre inkább hatalmába kerített a gyógyíthatatlan kór. 1988 óta 100 százalékos mozgáskorlátozott vagyok. Az önhibámon kívül kevés bedolgozott évem miatt csak nyugdíjszerű ellátásra vagyok jogosult. Harminc éve egyedül élek, télen-nyáron mopeddel közlekedem a városban – mesélte a nyíregyházi asszony, majd bosszúságának adott hangot. 

– A minap kis híján leszállított egy buszsofőr Örökösföldön, mondván, csak hagyományos és elektromos kerekesszékkel lehet igénybe venni a tömegközlekedést. Értetlenül hallgattam, hiszen 17 éve utazom így. Ha valóban létezik ilyen szabályozás, az sok rokkant közlekedését lehetetleníti el – mondta és egy másik intézkedésről is beszélt.

– Ha valaki eljár például az SM- vagy Esély Centrumba rehabilitációs kezelésre, arra a napra nem vehet igénybe szociális étkezést, gondozást. Dönteni kell, pedig ezek egyaránt fontosak – panaszolta Magdika, aki ugyanakkor elismerően nyilatkozott a segítőkész városlakókról, polgárőrökről, hivatali ügyintézőkről és kereskedelmi dolgozókról.