„A Mikulás a jóság, az ajándékozás, a szeretet jelképe”

Izgatott nyüzsgés fogadta a piros ruhás, fehér szakállú, jóságos öreget a megyeházán hétfő délelőtt. A máskor komoly előadásoknak, beszámolóknak, gyűléseknek otthont adó díszteremben izgő-mozgó, barátaival sugdolózó, nevetgélő gyereksereg készült a Mikulás fogadására. Hetek óta várták a napot, amikor végre előadhatják a jól begyakorolt dalokat és verseket azok főszereplője előtt, tudván: a Télapó zsákjában mindenféle finomság lapul számukra.

Jó házigazdaként fogadta a vendégeket Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke, aki kérdésünkre elmondta: régen volt már hasonló rendezvény a megyeházán, így nagy örömmel adták át a dísztermet a Rotary Clubnak. S a fűtéssel kapcsolatos kiadások ugyan az egekbe szöktek, de ahogy a gyerekek minden családban elsőbbséget élveznek, úgy számukra is. 

– Hagyomány már a nyíregyházi Rotary Club életében a gyerekekkel közös mikulásozás, az elmúlt két évben azonban le kellett mondanunk a személyes találkozásról. Most viszont, hogy magunk mögött hagytuk a koronavírus-járványt, végre ismét együtt ünnepelhetünk. Természetesen a járvány alatt is megajándékozta az iskolásokat a Rotary, ám azt gondolom, nemcsak nekünk, nekik is sokkal nagyobb élmény személyesen átvenni a Mikulástól az édességet rejtő csomagot – árulta el lapunknak Diczkóné Untener Mónika. A szervezet városi elnöke hozzátette, szerették volna még emlékezetesebbé tenni a rendezvényt, ezért egy kis műsorral készültek: a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium tanulói megénekeltették és megtáncoltatták a gyerekeket, de volt élő bábelőadás és táncház is.

– A megyeházán 220 diákot láttunk vendégül, ám azokról sem feledkeztünk meg, akik nem ünnepelhettek velünk: összesen nyolcszáz Mikulás-csomagot osztottunk szét a Bárczi-, a Ridens- és a Göllesz-iskola, a nyírszőlősi bentlakásos intézmény és a nyírbátori Éltes Mátyás-iskola tanulói, a Családok Átmeneti Otthonában élők és a mozgáskorlátozottak megyei egyesületének fiataljai között. A klub legifjabbjai, az Earlyact és az Interact tagjai mindenben a segítségünkre voltak úgy a megyeházán, mint a többi intézményben.

A kitörő taps, dobogás és ujjongás hangereje szinte elsodorta a Télapót, aki természetesen nem érkezett egyedül, krampuszok és aprócska utódja kísérték. Messzi földről jött, így egy kényelmes karosszékben kipihenhette az út fáradalmait, míg a nyírpazonyi Aranyalma Óvoda Mesetarisznya bábcsoportja a Mikulás kesztyűjének történetével szórakoztatta a gyerekeket.

– Óvónőként fontosnak tartjuk a bábjáték szerepét, főleg az ilyen jeles eseményeken. Örömmel jövünk és szeretettel adjuk át előadásainkat a gyerekeknek, fantasztikus érzés átélni a pillanatot, amikor megjelenik a Télapó, a kicsik öröme, az ovációjuk magával ragadó – idézte fel Bartusné Lukács Valéria. Harmincnyolc esztendeje része az életének és munkájának a bábjáték, szívesen osztja meg tapasztalatait fiatalabb kollégáival, így Fibiné Bartus Edinával. – Az idősebb generáció lassan nyugdíjba vonul, és nekünk kell majd a bábozás hagyományát továbbvinni. Ehhez azonban még rutint kell szereznünk – többek között az ehhez hasonló fellépések alkalmával.

Megyeri Katalin egyike volt azoknak a felnőtteknek, akik elkísérték az első turnus száztíz, tanulásban, értelmileg akadályozott és autista fiatalját az ünnepségre.

– Már hetekkel ezelőtt megkezdtük a felkészülést, a gyerekek lelkesen ismételgették a dalokat, verseket. Számukra ez egy hatalmas élmény, örülünk, hogy mi is a részesei lehetünk – fogalmazott a Bárczi-iskola munkaközösségvezetője. Ebben egyetértett az intézmény nyolcadikos tanulója, Dóra is, aki széles mosollyal az arcán újságolta: nincs olyan ünnepi dallam, amit ne ismerne, és reméli, lehetősége lesz előadni a Télapónak. Nem is kellett sokat várnia...

Mintha késsel várták volna el a hangzavart, akkora lett a csend, amikor előkerült az őszhajú Mikulás puttonya. A gyerekek széles mosollyal az arcukon, egyesével vették át a finomságokkal teli csomagot, boldogan fotózkodtak a Télapóval, s dalolva intettek neki búcsút, amikor kiürült a zsák. A szomszédos irodában Laborczi Géza evangélikus lelkész bukkant elő a piros ruha és dús szakáll alól. Az Oltalom Szeretetszolgálat intézményvezetője nem először öltötte magára a Télapó jelmezét, de mint megjegyezte: mindig különleges érzés fogyatékkal élő gyerekekhez érkezni.

– A Mikulás a jóság, az ajándékozás, a szeretet jelképe, amire rendkívül nyitottak ezek a fiatalok. A többségi óvodai, iskola csoportoknál gyakran érzek egyfajta tartózkodást, aminek itt nyoma sincs. Mindenfajta belső félelem és gátlás nélkül jöttek oda, öleltek meg, köszönték meg az ajándékot. Sok szép pillanatot kaptam tőlük. 
CsA