Levelet írt nekik az angyal

A karácsony előtti hetekben az idén is testet öltött a szeretet és a csoda azoknak a kedves olvasóinknak az alakjában, akik meghallva hívó szavunkat, az ünnepi „Segítünk!” akciónk támogatói lettek. Jöttek önzetlenül, hírverést nem keresve, épp csak annyira kilépve az ismeretlenségből, amennyire muszáj volt. Gyakran a nevüket is úgy kellett kikönyörögnünk tőlük.

Ami pedig az ajándékozás örömteli szertartását illeti, annak gyönyörűségét is átengedték nekünk.

Bárcsak visszaadhatnánk, megmutathatnánk jótevőinknek a meghatódottság torokszorító csöndjeit, a szülők ölelő elérzékenyülésének zavarát, a „köszönöm”-ök puha szemérmességét, a gyermeki öröm kisugárzását, a meglepetés görögtüzének csillogó fényeit a szemekben, a szobát betöltő hála melegét. Mindazt, amit a fényképfelvételek sem adhatnak vissza, de mi átélhettük.

A mindig szeretettel teli nyugdíjasaink közül többen segíteni siettek a pénzadományaikkal, kinek mennyire tellett. Köszönjük Nádasi Andrásnénak, Sohajda Bélának és családjának, valamint Nagy Pálnak a hozzájárulását, dr. Jakó Jánosnénak a hasznos holmikat. Többeknek azonnal kedvencévé vált Dorina, a család legkisebbje, valósággal elhalmozták ajándékokkal. A 3 Mérnök Terminál Kft. ügyvezetője, Demeter Péter a szépen „felszerszámozott”, 7. generációs notebookjával nagy gondot vett le a család válláról. Alexnek – ha ismét online-ra váltana az oktatás – nem kell így semmiben hiányt szenvednie. És köszönjük a sok névtelen segítőnek – akadtak, akik szerkesztőségünket megkerülve vittek ajándékot –, a LEGO-nak, valamint a Beregszászért Alapítványnak és képviselőjének, Dalmay Árpádnak azokat az értékes konyhai eszközöket, amelyekkel öröm lesz serénykedni a tűzhely körül a ház asszonyának.

Mire mindent kipakoltunk a család új életterének, a ház étkezőjének asztalára, egy pillanatra szinte megállt az idő is. Ennyi mindent…? – kérdezték a csillogó szemek, és a gyerekeket csak a jólneveltségük tartotta vissza, hogy ne kezdjenek lázasan csomagokat bontogatni. Szűk egy hete vették birtokba ittlétük második lakhelyét, amelyet hamarosan magukénak is érezhetnek. Egy kicsit már most is otthonuknak tekinthetik, hiszen jövő áprilisban átadják a ház árának első törlesztő részletét, ősszel pedig a másodikat, egyben utolsót, és elmondhatják: saját házuk lett Magyarországon. A családfő, Béla fejében remek tervek is születtek a bővítéshez. Mert hát ez az ingatlan lényegesen komfortosabb, mint a korábbi – laminált padlóival, szépen megóvott bútoraival, szobabelsőivel, meleget adó kályháival –, ugyanakkor valamivel kisebb alapterületű. Mindenkinek külön szobája lett, kivéve a legkisebbet, Dorinát, neki szeretne később kialakítani saját szobát némi átalakítással, bővítéssel. Egyébként egy hét alatt ügyesen berendezkedtek, és ami gyors javítást igényelt – lefolyók, vízcsapok, világítás –, azt az ezermester férj azonnal megcsinálta.

A gyerekek egy hete már nem járnak iskolába. A sok izgalom után, amibe az élet keverte őket, végre megérdemelten azzá válhatnak, amik valójában: játszó gyermekké. Ráadásul ennyi játékuk talán még soha nem volt. A LEGO Manufacturing Kft. ajándékai adta lehetőségeket teljes egészében még ki sem merítették. Azóta járt a Mikulás is, a fiúk, Alex és Ádám fejhallgatót kaptak, Dorinának pedig a „jó öreg” elhozta azt a kék medvefigurát – a Huggy Wuggy-t –, amitől másokat kirázna a hideg, ő viszont imádja. Mi pedig most vihettünk még babát, színezőt, színes könyveket, társasjátékot – és ki tudja mi mindent a szépen csomagolt dobozokban. Alex az új laptopjával lépett mindjárt eltéphetetlen szövetségre a szobájában George Russell és Lewis Hamilton fotója alatt, egy időre magával csalva a kisebbeket is. Megindító volt, hogy a könyvlapok közül személyes üzenetek, képeslapok kerültek elő. Az egyiken különös aláírás: az angyal. Néhány borítékban – ahogy már említettük – készpénz is lapult. Ki itt a pénzügyminiszter? – kérdeztük. – Én!! – vágta rá Alex, de mi a „kasszát” inkább az apára bíztuk.

– Csodálatos érzés volt átköltözni, Ádám azonnal birtokba vette a házat. Olyan jó itt lenni anya, súgta a fülembe. Azóta lelkesen serénykedik a konyhában, meleg szendvicset készít, tojást süt. A minap a gyerekek közösen bundáskenyérrel vártak haza a munkából – mesélte az édesanya meghatottan. Csilla december 5-e óta már a Carl Zeiss Vision Hungary Kft.-nél dolgozik, januárban kapja kézhez első fizetését. A munka nem nehéz, a három műszak viszont igazán húzós. – Bizonyára eltart egy darabig, amíg az éjszakázást megszokom – tette hozzá. Ám karácsony víliától az újévig már mindannyian szabadok, más dolguk se nagyon lesz, mint örülni egymásnak. Úgy volt, hogy Nyíregyházán még felülnek az ünnepi forgatag óriáskerekére, de az asszony belobbanó torokgyulladása felülírta a terveket. Így az utolsó találkozásunk óta ki se mozdultak otthonról.

Még fenyőt is ajándékba kaptak, közösen fogják feldíszíteni. Csilla kigondolta az ünnepi menüt: a három napban lesz hidegtál sült húsokkal, sült oldalas, karácsony másnapjára pedig jön a finom tyúkhúsleves, amit mindenki szeret. Reggelire pedig mondjuk vajas pirítós, mivel még nagycsaládos, négy nyílásos kenyérpirítót is kaptak valamelyik olvasónktól ajándékba.

Bizonyára lesz egy kis rokonlátogatás az elkövetkező napok valamelyikén. Egyedül az tompítja az év vége fényét, hogy Csilla Kárpátalján maradt édesanyja nem jöhet, nem hagyhatja magára a kinn rekedt férfiakat az ünnepek alatt. Később bizonyára megnézi az új házat, mindig is Magyarországra álmodta a gyermekei, unokái boldogulását. Alex is szerette volna vendégül látni néhány napra a legjobb barátját, Pétert odaátról. Napokat tudnának átbeszélni az internet segítségével, de egy ideje állítólag se villany, se gáz, Péter telefonja is elromlott, és egyelőre a közös karácsonyozás is kétséges.

Mire érzékeny búcsút vettünk, már a gyerekek is alig fértek a bőrükbe, mindent meg akartak nézni. Kezdődhetett az ajándékmustra. Ami azután történt, azt már legfeljebb csak az angyalok láthatták. 

MJ

Fotók: Dodó Ferenc