Tükröt tart az olvasói elé

„Százévenkéntüti fel fejét a / Fekete-halál:megrendít, darál, / Elbán a néppel, életet tép el... / Ránk térdel újra, s elvisz egy szuszra!” – olvasható Pagonyi Szabó János 2020-ban,a Covid első hulláma idején papírra vetett Koronás’ – járvány című versében. Ez és még legalább harminc egyéb költemény is szerepel a nyírpazonyi alkotó közelmúltban megjelent hetedik, „Vesd öszsze!” című kötetében.

Szerkesztési bravúr

Miként arra dr. Csermely Tibor vasdiplomás tanár a  könyv beharangozójában rávilágít: a pandémia diktálta korlátozások nyugalmi időszakát Pagonyi Szabó János –rendkívül bölcsen – arra használta, hogy alkosson, tovább formálja, csinosítsa költői

mondanivalóját. Több mint 70 oldalas kötetében éppúgy megjelennek történelmünk felejthetetlen emlékei, korunk társadalmi valósága, a jövőbe vetett töretlen hit és a szűnni nem akaró jóra
törekvés, mint a személyes emlékek, érzelmek, meggyőződések. A gazdag tematikájú versgyűjtemény egyik különlegessége, hogy tükörkép formátumban készült, vagyis a páros oldalakon Pagonyi Szabó János versei, a páratlan oldalakon pedig Beregszászi Szabó Tibor művész festményei, grafikái „szólnak” az olvasókhoz. Szokatlan, de figyelemre méltó szerkesztési bravúr ez, a képi és szöveges
mondanivaló ugyanis remekül kiegészíti egymást, együtt alkotnak kerek egészt.
  Éppúgy kifejtem az álláspontom rímekbe szedve a nemzeti identitás megőrzése, a hazaszeretet, az anyanyelvápolás fontosságáról, mint a trianoni diktátumról, a mai, kaotikus világról, a járványhelyzetben értünk dolgozó mindennapi hősökről.
– A szerteágazó emlékezés és a kiábrándító valóság érzelmi hullámzásokat eredményez: egyik pillanatban még tücsökzene ringatja álomba az olvasót, a másikban szirénák fújnak azonnali ébresztőt a fülébe – magyarázza a kétszeres aranytollas, nívó- és Art díjas alkotó, aki nem titkolja: majd’ minden versében igyekszik elhelyezni valamilyen mély mondanivalót, amikor például az édesanyjára,  gyermekkora boldogságára emlékezik, egyben realisztikus társadalomképet is rajzol, s nem fél feltenni az élet nagy kérdéseit. Hasonló a helyzet a tájverseivel is.

Kölcseytől kölcsönözte

Dr. Nagy Éva nyugalmazott főiskolai docens a „Vesd öszsze!” ráhangolójában lerántja a leplet a címadó vers születéséről. Pagonyi Szabó János, aki új kötetében két elhunyt barátjáról, írótársáról, Sánta Áronról és T. Bognár Mártáról is megemlékezik, Kölcsey Huszt című költeményéből merített, mikor is a nemzeti himnuszunk atyja így biztat: „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!” 

– Ars poeticám továbbra is a klasszikus versírás továbbvitele, csodálatos magyar nyelvünk örökségének fenntartása. Hiszem, hogy költőként kötelességem az élet dolgainak, a történelem bugyrainak megvilágítása, értelmezése, a váteszi gondolatok közlése közérthető módon, minden magyar szívéhez és elméjéhez szólva – összegzett Pagonyi Szabó János. 

PI