Zöld álom, szürke tény

 Mindkettőtől máris vibrál a levegő… De kezdjük ott: próbáljunk meg hűsölni egy jót kánikula idején a Sóstói-tóban úgy, hogy közben egy csepp víz se érje a testünket. Lehetetlen küldetés. Próbáljunk meg emberek százainak, ezreinek munkát adó gyárat építeni anélkül, hogy talpalatnyi földet is elfoglalnánk csarnokoknak, utaknak, a kiszolgáló infrastruktúrának. Nem fog menni. Tegyünk kísérletet a napenergia befogására úgy, hogy egyetlen napelemet sem telepítünk háztetőkre vagy éppen virágos szép mezőkre. Egy árva watt sem fog kószálni a hálózatunkon, a zöld álmodozásnak szürke ébredés vet véget.

Aki úgy gondolja, hogy a megszokott, sőt elvárt kényelmét, technikáját, egzisztenciális biztonságát Fekete István Tüskevárának vízparti harmóniájában kapja meg, az vagy ábrándos idealista, vagy tájékozatlan, vagy számító politikus. Esetleg fizetett provokátor, bár ahogy arra mostanában fény derül, utóbbi kettő gyakorta ugyanaz. Tévedés ne essék: a környezet védelme annál fontosabb kötelesség, minél inkább távolodunk a Tüskevár meseszép világától, minél több darabját daráljuk be a természetnek, mert kell a hely az autópályák, az új lakótelepek, a versenyképes gyárak számára. Ha jók az információim, hazánkban szigorúbb környezetvédelmi határértékeket rögzítenek a törvények, mint az uniós átlag. Amit tehetünk és meg is kell tennünk, hogy garanciákat kérünk a jogszabályi előírások betartására mindenkitől, aki ipart telepít és működtet. Kötött rendje van ennek a szerződések megkötésétől a végrehajtáson át a folyamatos ellenőrzésig, hozzá rendelve a nevesített szakmai és döntéshozói felelősséget. Ez a sorvezető szerte az országban, megyénkben és székhelyének új beruházásánál is.

Itt pontot is tehetnénk az ügy végére, de van itt még valami. Az álszent gyarlóság, amely minden komoly vitában felbukkan. A zöld forradalmárok például tisztában vannak vele, hogy a tiszta autókázáshoz kell akkumulátor is, de harcolnak a gyártása ellen. Azt oldják meg valahol máshol, mások. Pont olyan ez, mint a migránsválság. A kerítésellenesek táborában még senkit nem láttam, aki a jövedelme egy részét rendszeresen átutalná egy afrikai családnak, vagy beleegyezne, hogy az otthona közelében befogadó tábort építsenek. Üres ideológiai lózungok után kipukkan a lufi. Ez a helyzet a beruházás körüli purparlét nézve, hiszen a konzervgyártól kezdve a LEGO-ig szükségünk van azokra a cégekre, amelyek jó sok adót fizetnek, segítik az iskolák, kórházak fenntartását, utak építését, támogatják a kulturális és sportegyesületeket, s munkát kínálnak azoknak, akik dolgozni szeretnének.  

Nyéki Zsolt