Az Arszenyij atya című könyv egy kivételes ember és társai története

Az Arszenyij atya napjaink ortodox világának egyik legnépszerűbb könyve, ami az 1894–1975 között élt szerzetes élettörténetét meséli el saját, illetve lelki gyermekeinek visszaemlékezései alapján. Az eredetileg művészettörténészként dolgozó tudós akkor választotta a szerzetességet, amikor a szovjet államhatalom kegyetlenül üldözte a keresztényeket. Közülük sokan életüket adták vagy – mint Arszenyij atya is – szörnyű szenvedéseket vállaltak hitükért. 

A róla szóló könyvet, ami 1998-ban jelent meg először oroszul, és amit több világnyelvre is lefordítottak, a kommunizmus áldozatainak világnapján, február 26-án 16.30-tól a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán mutatja be Kocsis Fülöp metropolita, Laczházi Aranka fordító és Dobos András, a Szent Atanáz Görögkatolikus Főiskola szemináriumi rektora, az esten közreműködik Pregitzer Fruzsina, a Móricz Zsigmond Színház művésze. A Jászai Mari-díjas színésznő lapunknak úgy fogalmazott: a világtól elvonuló, később a Gulagra száműzött tudós kivételes ember volt, akinek története, személyes érintettsége miatt nagyon felkavarta.

A hit és a muzsika mentette meg

– A könyvet Dobos Andrástól kaptam karácsonyra és alig tudtam letenni, hiszen abból a korszakból és arról a világról mutat be embereket, érzéseket, helyzeteket, amelyekről mindig is szerettem volna többet megtudni. Édesapám 8 évet töltött a Gulagon, de szinte soha nem beszélt róla, csupán egy-egy elejtett mondata utalt arra, mit élt át e hosszú idő alatt. Amikor megkérdeztem, miért nem mesél arról a nyolc évről, azt felelte: képtelen rá. Később tudatosult csak bennem, hogy azért hárította ezeket a beszélgetéseket, mert nem akarta újra átélni a szörnyűségeket. Apám annyit elárult, hogy számára a száműzetésben az volt a legnehezebb, hogy nem tudta, mikor lesz vége, és azt is mondogatta: a Gulag az a hely, ami a jót, és a rosszat is hatványozottan hozza ki az emberekből. Bármi is történt vele, a hite soha nem hagyta el – a hit volt a legfontosabb dolog, amit mi örököltünk tőle –, és ami emellett megmentette az életét, az a muzsika volt. Amikor ugyanis egyszer kórházban feküdt, meghallotta, hogy börtönzenekart szerveznek, s jelentkezett. Kiválóan hegedült, így bevették, ami többek között azzal is járt, hogy dupla ételadagot kapott, s megmenekült az éhhaláltól. Mindig is szerettem volna a lehető legtöbbet megtudni arról, mi történhetett édesapámmal, ezért kerestem a Gulagról szóló könyveket, visszaemlékezéseket, így különösen örültem Dobos atya ajándékának. A történet megfogalmazhatatlan magasságokba viszi az olvasót, miközben bemutatja, hogy egy ikonfestészettel és annak a filozófiájával foglalkozó tudós hogyan vonult el a világtól, hogyan lett szerzetes és hogy a sztálini ideológia szárba szökkenése után miért lett száműzött. Az atya szelíd volt, emberséges és tiszteletet parancsoló. A legnagyobb szenvedést is türelemmel viselte, emiatt mindenki fejet hajtott előtte. Számos lelki gyermeke történetét dokumentálja a könyv, ami különös találkozásokat mesél el kihallgatótisztekkel, rabtartókkal, a társaival, de szerepelnek benne olyan szovjet katonák is, akik a II. világháborúban hősök voltak, de mert valakit megsértettek vagy valakinek útban voltak, száműzték őket. Az Arszenyij atya című könyv nem egy térítő mű: egy kivételes ember és társai története. A Magyarszéken működő Sarutlan Kármelita Nővérek találták meg a könyvet, amit Laczházi Aranka fordított – nagy öröm, hogy ő is itt lesz a nyíregyházi bemutatón, amely főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt – tette hozzá Pregitzer Fruzsina.

A belépés ingyenes, de aki szeretne, adakozhat a Hungary Helps részre, hogy a közel-keleti és az afrikai keresztényeket segítsék. 

SZA