2023.03.20. 20:00
A hit maga az élet, a megtartóerő
Önazonosságuk, hitelességük fontos része református hitük.
Gaál Tamás (b), az Európa Rádió nyíregyházi stúdiójának munkatársa vezette a beszélgetést, melynek vendégei Baloghné Szűcs Zsuzsanna és Baracsi Endre voltak
Fotó: Pusztai Sándor
– Hitbéli megújulásunk záloga, ha nemcsak a lelkipásztorok, hanem a gyülekezetek tagjai is hitük szerint teszik a dolgukat, formálják a jövő református egyházát – mondta Gaál Sándor esperes a legutóbbi Református esték rendezvényen, ahol ismét betekintést kaptunk a református ember karakterjegyeibe.
A belvárosi egyházközség kazettás termében sokan gyűltek össze, két ismert közéleti személyiség, Baloghné Szűcs Zsuzsanna, a Sóstói Múzeumfalu igazgatója és Baracsi Endre, a vármegyei közgyűlés alelnöke beszélt arról, mit jelent számukra reformátusnak lenni, hogyan élik meg hitüket a mindennapokban. Rögtön az est elején számos közös vonást fedezhetett fel a hallgatóság a két vendégben. Baloghné Szűcs Zsuzsanna és Baracsi Endre is református családban nőttek fel, s noha munkájuk révén ma már mindketten Nyíregyházán élnek, mégis ezer szállal kötődnek a vidéki élethez.
Baloghné Szűcs Zsuzsanna édesapja Nagyecseden, majd Dögén szolgált lelkészként, mint mondta, az anyatejjel szívta magába a református identitást.
– Első generációs értelmiségiek a szüleim, a nagyszülők pedig kulákok voltak, így a saját bőrükön tapasztalták meg a felmenőim, mit jelentett a rendszerváltás előtt felvállalni vallásosságukat, de minket nem érdekelt az akkori kirekesztő rendszer, mások véleménye, mi generációkon keresztül a ránk hagyott értékeket képviseltük és vittük tovább – mondta a háromgyerekes anya.
Református lelkész lánya
– Csodás ifis éveket éltem meg, minden vasárnap ott voltam a templomban, ha kellett, orgonáltam, szerveztem a gyülekezet életét. Rendszeres bibliaolvasóvá váltam. S bár édesapám választotta helyettem a Debreceni Református Kollégiumot, mert egyszerűen megmondta, hogy oda megyek tanulni, és kész, de áldom érte, mert igaz barátokra, szellemi társakra találtam a debreceni éveim alatt, megtanultam hittel, alázattal tenni a dolgom.
– A Jóisten terelgette utamat a néprajz felé, érdekelt a falusi életforma, az első kutatásaimat, gyűjtéseimet tulajdonképpen otthonról szedtem össze, a nagyszülők beszámolói révén. Édesapám egyházmegyei főkönyvtáros volt, a régi egyházi anyakönyvek, oklevelek lapozgatása során kinyílt előttem egy nagyon izgalmas világ, megérintett a vallási néprajz, mely elválaszthatatlan lett tőlem, bár mostanság kevesebb időm jut rá, de ott van a szemem előtt, és lesz még munkám ezen a területen is – mondta az etnográfus, aki pályája elején a tiszavasvári múzeumba került, s méltán lehet büszke rá, hogy arculatot adott az intézménynek. Egy-két munkatársával szinte a nulláról tornázta fel az intézmény látogatószámát, életet lehelt a kihalt múzeumba.
Református esték Nyíregyházán
Fotók: Pusztai SándorMegőrizték a Kabay-hagyatékot, bemutatták a büdszentmihályi polgári életet, és még sorolni lehetne sajátos ötleteit, de mindettől fontosabb számára, hogy itt ismerkedett meg férjével, aki ma is fő támasza a munkában, a családi életben. Baloghné eredményeire szakmai körökben is hamar felfigyeltek, így pályázta meg a Sóstói Múzeumfalu igazgatói posztját, elhivatott munkatársaival azóta is sikeresen fejleszti Nyíregyháza egyik legkedveltebb turisztikai célpontját.
– Azt szoktam mondani: a múzeumfalunak nem igazgató kell, hanem jó gazdasszony, aki gondját viseli és jó gazda módjára tartja fenn az erdő szélén fekvő 7,5 hektáros területet, melyet a mai kor elvárásai szerint üde kulturális színfolttá kell tennünk, ahová örömmel látogatnak el az emberek, miközben továbbra is legfontosabb küldetésünk: a hamisítatlan falusi érzés, a régi paraszti élet, a vármegye tradícióinak a bemutatása.
Mindennap hitvallás
– Valahogy mindig is közelebb érezte magát Istenhez a falusi ember – osztotta meg saját tapasztalatát Baracsi Endre, amikor arról kérdezték, vajon miért élik meg intenzívebben hitüket a vidéki emberek, mint a nagyvárosiak. Szerinte a vallásosság összefogja a közösségeket, s ő ezt a falvakban ma is érzi. Büszke beregdaróci származására, és hangsúlyozta: hiába Nyíregyházán él, cseppet sem távolodott el a kisfalvak világától, vármegyei közgyűlési alelnökként is a vidék fejlesztéséért munkálkodik. Aki ünnepségeken hallotta már beszélni az alelnököt, tudja róla, hogy szereti az irodalmat, az est folyamán is versekkel szőtte át gondolatait. Hitről, szülőföldről és családról beszélt. E hármas egység szerinte a magyarság megmaradásának záloga, az értékek átörökítésének megbonthatatlan egysége. Mint mondta, családjukban a Szentírást nemcsak forgatták, hanem a zsinórmérték volt.
– Nagyapám egy „szálegyenes”, becsületes, dolgos ember volt, aki mellett nagyon sokat tanultam. Ő volt a példaképem. Mindig tudta, merre tart, s nyíltan vállalta véleményét. Szellemi hagyatéka bennem él, de a régi tárgyait is megőriztem, még a ruháit is hordom olykor-olykor – beszélt szeretettel a nagyapjáról, és megmutatott egy református énekeskönyvet, amely dédnagyanyjától maradt a családra. A beregi keresztszemes szőttessel borított relikviának nemcsak a külseje volt különleges, hanem a benne rejlő üzenet is. A könyvbe írt bibliai sorokat először gyerekkorában olvasta, majd sok évvel később, 2017-ben ismét „találkozott” az igével, útravalóul kapta egy tiszakerecsenyi úrvacsorás istentiszteleten Tőkés László püspöktől.
– „Ez nem lehet véletlen, nagyapád fentről is figyel rád” – idézte a püspök szavait. A történet után szóba került a hagyományok tisztelete. Ide vezethető vissza az alelnök értékmentés iránti elkötelezettsége: a vármegyei értéktármozgalom élén végzett sokéves munka eredményeként értékes épületeket, régi szokásokat, megannyi alkotást emeltek be a vármegyei értéktárba.
Megkérdezték tőle azt is, hogyan lehet modern módon építeni a falvakat azon túl, hogy jelentős összegekkel, állami és uniós forrásokkal segítik a vidéki önkormányzatokat, civileket és vállalkozásokat.
– Sokat beszélünk a természet megóvásáról, hulladékmentes és takarékos életről – a régi, paraszti tudásból sokat meríthetünk ezen a téren. Őseink magas szinten művelték meg a földeket, ismerték az anyagokat, és tudták, hogy mi mire való, még szimbiózisban éltek a természettel – mondta az agrármérnök-végzettségű alelnök.
KO