Kakasszóra ébred a vendég

Hazánknak is vannak szebbnél szebb tájai, vadregényes folyói, nem kell ahhoz a horvát vagy a görög tengerpartra utaznunk, ha pihenni, kikapcsolódni szeretnénk. Van varázsa annak is, ha kukorékolásra ébredünk nyaraláskor, az udvaron pedig tyúkok kotkodácsolnak. Ha pedig úgy akarjuk, kerékpárra is pattanhatunk, hogy a gátakon kiépített bicikliutakon bejárjuk a környéket. Mindez a falusi turizmusnak köszönhető.  De mi is valójában a falusi turizmus, s napjainkra vajon hogyan változott meg a pihenésnek ez a formája?

Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Kelet-Magyarország és a Szabolcs Online podcastsorozatának következő vendégével, prof. dr. Hanusz Árpád egyetemi tanárral, aki harminc éven keresztül töltötte be a Falusi Turizmus Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezetének elnöki tisztét.

– Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy a falusi turizmus a falun eltöltött turisztikai elfoglaltság. Megyénk falusi turizmusa arra épült volna fel harminc évvel ezelőtt, 1992-ben, hogy a hagyományokat megőrizzük és megpróbáljuk azokat továbbadni. A probléma abból adódott, hogy a falusi turizmusnak is vannak alapvető infrastrukturális feltételei, a mi esetünkben a szállás. Amikor ez elindult, a meglévő házak tisztaszobáit próbáltuk meg nagyon olcsón piacképessé tenni, s az akkori falvak mai szóval élve nem voltak felkészülve erre a fajta turizmusra, illetve a turisták fogadására, nem volt például fürdő. Szépen elindult a fejlődés, s hogy mi volt akkor és mi van most, azt úgy érzékeltethetem, hogy 180 fokos fordulatnak lehettünk a szemtanúi, hiszen sokat fejlődött az infrastruktúra. Ugyanakkor menet közben többször is átértékeltük a falusi turizmust. Először azt hittük, elég a látvány, aztán úgy gondoltuk, kell mellé élmény is, aztán egyre jobban az élmények kapták a fő hangsúlyt. Az élményt a hagyományok jelentették volna, csakhogy ezek szép lassan elfogynak – kezdte a beszélgetést dr. Hanusz Árpád. Hogy miért is fogynak el a hagyományok, az kiderül a beszélgetésből.

M. Magyar László újságíró rákérdezett arra is, mik lettek volna azok a hagyományok, amelyekre a falusi turizmus elindulásakor építeni szeretett volna a megyei szervezet. Dr. Hanusz Árpád önkritikusan kitért arra is, hogy mit rontottak el. Mint elmondta, összemostak három dolgot: az egyházi ünnepeket, a falunapokat és a turisztikai rendezvényeket. 
– Mindig azt hangoztattam, hogy a faluban minden embernek dolgoznia kell azért, hogy a turista jól érezze magát, s hogy visszajöjjön legközelebb is. A falunapon minden helybeli jól érezheti magát, mert magának teremti meg ezt a lehetőséget. A nagyobb gondom az volt, hogy egymást másolták, hasonló fesztiválokat rendeztek a települések, s ez így már nem jelentett nagy vonzerőt az idegenforgalom számára. Amikor Napkoron megrendeztük a böllérversenyt, emblematikus program volt, nagyon sok embert vonzott, az emberek messziről képesek voltak eljönni.  Csakhogy  mikor megrendezték Budapesten a vasúttörténeti múzeumban is, akkor azt mondtam, ezzel agyonütjük a vidéket, mert miért jönne a pesti ember megyénkbe, ha mindezt a fővárosban is meg tudja csinálni.

A beszélgetés során felvetődött több tévhit is: például egyesek azt hitték, ha vidéken van a szállás, akkor az már egyenlő a falusi turizmussal. Az önkormányzatok azt gondolták, ha Budapestről hoznak le „sztárokat” a falvakba, özönleni fognak a turisták. Ezekről a tévhitekről is elmondta gondolatait dr. Hanusz Árpád, akitől azt is megtudtuk, hogy mindig ellenezte a tájházakat, a régi tárgyak gyűjteményét. Hogy miért, az is kiderül a szon.hu portálon meghallgató podcastből.  

A beszélgetés érdekes lehet a gasztronómiát kedvelők számára is, ugyanis többek között szóba kerül az ősi szatmári étel, a peterák, a pezsgős pogácsa, valamint a cinkefesztivál is.
Befejezésként az a kérdés is elhangzott, vajon melyik település áll közel a szakember szívéhez a falusi turizmussal kapcsolatban.