"Legalább annyira állatbarátok, mint amilyen kiváló szakemberek"

A cica az autó motorházában utazott kilométereken át, majd a főügyészség előtt mászott ki onnan. 

Aki azt gondolná, hogy a százmilliós, sőt, néha milliárdos költségvetési csalások, pénzmosások, hűtlen kezelések miatt eljáró ügyészek gondolataiban csak a rideg számok, könyvelési adatok fordulnak meg, nagyot téved, mert ők legalább annyira állatbarátok, mint amilyen kiváló szakemberek. Ezt bizonyítja az alábbi történet is, amit dr. Szilágyi László, a vármegyei főügyészség szóvivője osztott meg lapunkkal. 

Pepsi is megkedvelte

– Március 14-én reggel egy nagyon szelíd cica jelent meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Főügyészség bejáratánál, majd behúzódott egy közeli bokor aljába. Az épületben dolgozó kollégák vizet és tápot adtak neki, de nem evett és nem ivott: szemmel láthatóan szomorú volt és ijedt. A kollégák egyre jobban aggódtak a sorsa miatt, ezért elkezdtek neki gazdit keresni. A főügyészség gazdasági bűnügyek csoportjában dolgozó dr. Blazsánné dr. Barna Emília ügyésznő ölbe vette, a cica pedig dorombolással viszonozta a kedvességet. Kolléganőnk csoportvezetője, dr. Révészné dr. Szlávik Emese ügyésznő is támogatta a cica befogadását, tréfásan őt tartjuk a kis jószág „keresztanyjának”, ugyanis a két ügyésznő Juszticiának nevezte el a cicát, majd felvitték az irodájukba.

– Kerestük a cica gazdáját: a közösségi médiában adtunk hírt a megtalálásáról, ám mivel nem jelentkezett érte senki, dr. Blazsánné dr. Barna Emília hazavitte, majd megvizsgáltatta állatorvossal. Az új lakót kolléganőnk kisfián és férjén kívül Pepsi névre hallgató kutyusuk is barátságosan fogadta, olyannyira, hogy a két állat egymás mellett töltötte az éjszakát. Ám az ügyésznő másnap a közösségi médiában észrevette a cica gazdájának kétségbeesett kérését, melyben kereste elkóborolt jószágát.

A motortérben utazott

– Kiderült, hogy a gazdi és családja 14-én gépkocsival indultak Nyíregyházára egy közeli településről, a ténylegesen Lujzi névre hallgató cicájuk pedig alulról bebújt az autó motorházába, majd amikor a főügyészség közelében lévő útkereszteződésben a lámpánál megálltak, kimászott. Több kilométert utazott ilyen különös és nyilvánvalóban veszélyes körülmények között, ami megmagyarázza, miért is volt ijedt. Kolléganőnk kissé szomorúan, de a cicát visszaadta a gazdájának, mert bár rövid időt töltöttek együtt, a szívéhez nőtt a kedves állat, de ez elmondható az ügyészség valamennyi dolgozójáról, akik azóta is a „mi Juszticiánk˝-ként gondolnak Lujzira. KM