Országot, de nem hazát váltott a szakember

Vannak sorsok, életek, melyek példamutatóak lehetnek mások számára. Dr. Madar Violetáé azt hiszem, éppen ilyen. Ő az, aki nem hazát, „csak” országot váltva megküzdött a jövőért, s újra és újra talpra állt. Különösen értékes mindez, ha arra gondolunk, Violetának már a gyermekkorában sem volt egyszerű az élete.

Adva volt a lehetőség

– Gyermekéveimet Nagykárolyban töltöttem, miután 6 éves koromig a tasnádi anyai nagyszüleim, Varjú Pál és felesége, Emma neveltek – kezdte életútjának ismertetését Violeta. – Mikor 1961-ben elkezdtem az általános iskolát, egy szót sem tudtam románul. Ennek ellenére egy vegyes nemzetiségű gyermekekből (sváb, zsidó, román, magyar) álló román osztályba kerültem. A többiek sem beszélték a nyelvet, ezért nagyon kellett figyelnünk az órán, hogy mindent megjegyezzünk. Mivel anyukám sem tudott románul, egy szomszéd, idős román családot kért meg, hogy segítsenek nekem. A tanításukat csak egy évig vettem igénybe, mert jó volt a memóriám és a nyelvérzékem, így gyorsan megtanultam boldogulni. Anyukám különben egyedül nevelt engem meg a két évvel idősebb nővéremet, mert elvált az apukánktól. A helyi bútorgyárban dolgozott 20 éves korától 35 éven át. Onnan ment nyugdíjba is.

– Nagykárolyban végeztem el a gimnáziumot, azt is román nyelven. De már 10 éves koromtól – autodidakta módon – megtanultam magyarul olvasni, és szorgalmasan kiolvastam minden könyvet, ami a kezembe került. Mivel Nagykároly lakossága 90%-ban magyar volt, az emberek, ismerősök nem nagyon tudták elintézni a hivatalos ügyeiket, ezért anyukám felajánlotta nekik, hogy majd én segítek. Így már egész fiatal koromban megszoktam a hivatalos ügyek intézését. Tehát adta magát, hogy érettségi után a jogra fogok jelentkezni. Ott sem volt más lehetőségem, csak román nyelven folytatni a tanulmányaimat, ugyanis nem volt magyar szak még Kolozsváron sem, amely pedig egy magyar városnak számított akkor még.

Meg akarta ismerni

– A Kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem Állam és Jogtudományi Karán 1979-ben végeztem, majd két éven belül le is tettem a jogi szakvizsgát. Először Nagykárolyban, a bíróságon dolgoztam egy ideig, majd egy 1000 fős gyárnak lettem a vezető jogtanácsosa 1988-ig. Ebben az évben „politikai okok” miatt „repatriálást” (visszatér a hazájába) kérve, férjemmel, Madar Zoltán villamosmérnökkel (akivel 1983-ban kötöttem házasságot) áttelepültünk Magyarországra. Nyíregyházán találtunk otthonra, s azóta is itt élünk. Egy gyermeket neveltünk fel, Tímea Júliát, aki ma már külön életet él – folytatta a múltidézést Violeta.

– Mivel meg akartam ismerni az itteni embereket, intézményeket, joggyakorlatot, 1988-ban elhelyezkedtem az államigazgatásban, nevezetesen, a Nyíregyházi Megyei Földhivatal ingatlan-nyilvántartási osztályán mint jogi előadó.

– Itt nagyon jó szakemberekkel volt alkalmam együtt dolgozni, akiktől sokat tanultam. Dr. Sveda Béla és dr. Konrád Margit bevezettek az itteni jogrendszer gyakorlatába. Kijelenthetem, nagy szerencsém volt ezen kollégákkal, mert erőt adtak ahhoz, hogy nagy érdeklődéssel kezdjem el itt is a készülődést a komplex szakvizsga letételére Budapesten.

– Holott, már 1989-ben a Budapesti ELTE Jogi Karán honosították a Romániában megszerzett jogi diplomám, és ez elegendő lett volna ahhoz, hogy jogászként dolgozzak. Azonban a szakmai és a magammal szemben támasztott igényem tovább hajtottak.

– Így 1991-ben sikerült is letenni a jogi szakvizsgát, amely a már az akkoriban zajló rendszerváltozás új jogszabályi ismereteit is magába foglalta. Ezzel továbbhaladhattam a szakmai ismereteim bővítésének útján, és elhelyezkedhettem az akkori Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei APEH Csőd- és Végrehajtási Osztályán. Itt 1991-től 1999. év végéig – többnyire egyedüli jogászként – irányítottam, a magyar államot képviselve, a cégek felszámolását a megyében, hatályba léptetve, az akkoriban új jogszabálynak számított csődtörvényt.

Legjobb tudása szerint

– Majd 1991-ben a megyei gyámhivatalánál helyezkedtem el, ahol az új gyermekvédelmi törvény hatályba léptetése, s annak végrehajtása volt a feladatunk más kollégákkal együtt. Miután ez sikeresen beindult, felkértek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Földhivatal Ingatlan-Nyilvántartási Osztálynak a vezetésére és az új ingatlan-nyilvántartási törvény végrehajtására, más szakemberekkel együtt. Innen mentem ki ügyvédnek 2003-ban, és azóta vagyok a Nyíregyházi Ügyvédi Kamara egyéni ügyvédje, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal igyekeztem mindig a vármegyeszékhely és a környékbeli ügyfelek érdekeit legjobb tudásom szerint képviselni, polgári ügyekben – erősítette meg mondandóját a szakember.

Nagy öröm a hazaérkezés

– Az vezérelt a húszéves ügyvédi praxisom alatt, hogy a megszerzett tudásom és tapasztalatom az ügyfeleim érdekében tudjam hasznosítani. Egy másik tudás, melynek birtokában vagyok, s amire szeretném is felhívni a figyelmet, az a román nyelv és jogrendszer tapasztalatának ismerete, ami nagy segítségére lehet azon ügyfeleknek, akik a szomszéd ország nyelvén szeretnének jogi szolgáltatást igénybe venni.

– Magánéletemről még annyit, hogy 2013-ban elváltam, ezt követően a „felszabadult” időmben megtanultam angolul saját erőmből. Így ezen a nyelven is tudok kezdetleges jogi segítséget adni, és bárhova el merek menni a világba, mert feltalálom magam.

– Próbálok is élni az utazási szenvedélyemnek, amennyire a lehetőségeim megengedik, de mindig nagy öröm, amikor hazajövök Nyíregyházára, mert csak itt érzem magam biztonságban – fejezte be dr. Madar Violeta.DM

Dr. Madar Violeta

Fotó: magánarchívum