Sapkák a levegőben

– Szilárd Leó, a XX. század egyik leginnovatívabb tudósa „tízparancsolatának” első pontjában így összegezte a következő generáció feladatát: „Ismerd fel a dolgok közötti összefüggéseket és az emberi viselkedés törvényeit, hogy tisztában legyél vele, hogy mit teszel.” Egyetemünk életében az egyik legfontosabb az a nap, amikor a végzős hallgatóinknak átadjuk az elsajátított tudást, készséget tanúsító diplomákat – osztotta meg ünnepi gondolatait a búcsúzó fiatalokkal és vendégeikkel az intézmény rektora. Dr. Szabó György kifejtette: amikor a hallgatók évekkel ezelőtt a középiskola védettebb falait elhagyva megkezdték egyetemi éveiket, összetett feladattal szembesültek. Egyszerre kellett megtanulniuk tájékozódni egy új világban, megfelelni a kor hihetetlen sebességgel változó igényeinek, megőrizni az otthonról hozott értékeket és reagálni a jövő kihívásaira. A családok megértették, hogy hazánkban a tudás, a felsőoktatás jelenti a gazdaság motorját, a jövő generáció számára pedig a munkaerőpiac által elismert beruházást, életpályájuk megalapozását.

– Az eddig csak hallomásból ismert szavak lassan jelentéssel töltődtek fel: Neptun, mintatanterv, kredit, tárgyfelvétel, zárthelyi, vizsga. Felismerték, hogy az egyetem nyújtotta szabadságnak ára van, és nem omlik össze a világ, ha egy-egy nehezebb időszak következtében a szókészlet kibővül a pótvizsga fogalmával. Megtapasztalták, hogy nem az a kudarc, ha elsőre nem teljesítenek megfelelő szinten egy-egy feladatot, hanem az, ha elveszítik a motivációjukat és feladják. Az itt lévő diákok végigélték mindezt, és magukévá tették azt az elvet, hogy az ember hibátlanul nem tud létezni. A probléma gyökere nem a hibázás, hanem az, ha nem tanulunk azokból.

– A Nyíregyházi Egyetem stabil és erős közösséget alkot, a vármegyeszékhely ezért is válhatott kiemelkedő diákvárossá. Hasonlóan az ország felsőoktatási intézményeihez, a jövő szellemi erőforrása, hiszen a tanítás és a kutatás társadalmi és gazdasági hasznosítása döntően befolyásolja térségünk és hazánk nemzetközi versenyképességét. Nem véletlen, hogy egyre többen választják a Nyíregyházi Egyetemet – hangsúlyozta köszöntőjében dr. Szabó Tünde. Az Északkelet-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna komplex fejlesztéséért felelős kormánybiztos hozzátette: a diplomaosztó a búcsú, az útnak indulás ideje, az elmúlt évek megfeszített munkájának tetőpontja, legyenek hát büszkék az oklevelükre. Megmutatták, hogy amit célként tűztek ki maguk elé, azt sikerrel és felelősséggel meg is valósították.

– A Nyíregyházi Egyetem hallgatóinak közel hatvan százaléka a diploma megszerzése után a régióban marad és helyezkedik el, a bölcsészeknél ez az arány több mint nyolcvan százalék. Mindez egyértelműen megmutatja az oktatók, a diákok és a képzések folyamatos sikerét – hangsúlyozta a város országgyűlési képviselője.

– Szükségünk van a diplomás fiatalokra. Hogy miért? Azért, mert értékes munkát fognak végezni, mert tudják, hogy állandóan képezniük kell magukat, miként azt is, hogy az egyéni elismerések, mérföldkövek mellett mennyire fontosak a közösségi sikerek, melyekkel a településük, régiójuk, országuk gazdasági fejlődéséhez járulnak hozzá. Ehhez pedig az kell, hogy olyan munkahelyet kínáljunk a fiataloknak, ahol megteremthetik maguknak a helyben maradás feltételeit – mondta dr. Vinnai Győző országgyűlési képviselő, az egyetem Történettudományi és Filozófia Intézetének főiskolai docense.

– Azt szoktam mondani, hogy a tanulótársadalom teremt fejlett országot, tehát az egyetemi fejlesztés a jövő, míg a hallgató a jövő záloga. A képzési szerkezetünk modernizálása, a tudásközpontok létrehozása olyan befektetés, ami hosszú távon térül majd meg. Gróf Széchenyi István 1825-ben felajánlotta birtokai és jószágai éves jövedelmét a Magyar Tudós Társaság létrehozásának támogatására. Ő azt vallotta, hogy „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.” Ez az, ami kétszáz év múlva is figyelembe kell vennünk.

Az ünnepi gondolatok és az oklevelek átadása után magasba repültek a frissdiplomások sapkái. Széles mosollyal az arcukon ölelték át szeretteiket, a csoporttársak összekapaszkodtak egy utolsó, taláros fotóra.

Lassan kiürült a Kodály-terem, így lehetőségünk nyílt egy kis beszélgetésre. Lakatos Ernő Levente immár hivatalosan is gépészmérnök. A Bánki Donát műszaki technikumban alapozta meg a tudását, de mint bevallotta, az első félév még így is félelmetes volt számára a rengeteg újdonság miatt, ráadásul a reál tantárgyak rendesen feladták neki a leckét.

– Azt, hogy most itt tartok, annak köszönhetem, hogy nagyon sok olyan oktatóm volt, akik tényleg odafigyelnek a hallgatókra, és nagyon sokat segítettek nekem is. Duális képzésben végeztem, miközben tanultam, egy nyírteleki cégnél szakmai feladatokkal foglalkoztam, méghozzá sikerrel, ugyanis felvettek. Úgy jöttem a diplomaosztómra, hogy már megkaptam az első fizetésemet – árulta el száz wattos mosollyal az arcán a 23 éves gépészmérnök.

Kecskeméti Noémi Petra programtervező informatika szakon tanult, már ő is dolgozik, de nem ezen a területen, és az sem biztos, hogy valaha belekóstol.

– A megszerzett tudásomat az autószerelésben szeretném kamatoztatni – mondta olyan könnyedséggel, mintha nem egy kifejezetten férfiasnak tartott szakmában tervezne kiteljesedni. A kérdésre, hogy honnan az érdeklődés, bevallotta: mindig is fiús lány volt, a fúrás-faragás alapművelet nála.

– A barátomnak köszönhetően beleleshettem az autószerelésbe, ő volt az, aki arra biztatott, hogy végezzek el egy OKJ-s képzést. Ez már a második volt, elsőként informatikai rendszergazdának tanultam, ez adta a kezdőlökést az egyetemhez. A gazdasági informatika érdekelt igazán, de sajnos nem vettek fel, így kerültem a Nyíregyházi Egyetemre, amit egy kicsit sem bánok, életem legjobb döntése volt ide jönni. Budapesten nőttem fel, de nem vagyok egy nagy pesti csaj, nem szeretnék visszamenni. Máriapócson telepedtem le, onnan járok dolgozni. Szeretek vidéken élni.