Éjszakai tojásszedés: húsvét a református Vámosatyán

Húsvétkor a keresztények Jézus Krisztus feltámadására emlékeznek. A Biblia szerint Jézust nagypénteken feszítették keresztre, harmadnapra pedig feltámadt.

Vámosatya döntően református falu. A reformátusoknál a kálvini irány kezdettől fogva hatott ünnepellenességével. Csak Jézus életének jelentős eseményeit – karácsony, virágvasárnap, nagypéntek, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd – ünnepelték. A protestánsok ünnepei a római katolikusokéval összevetve szegényesebbek. Kiemelkedően tisztelik a reformátusok a nagypénteket, amit különösebb teológiai vagy népi magyarázat nélkül a legnagyobb ünnepüknek tartanak, és templomi gyászöltözettel, de legalábbis gyászkendővel hangsúlyoznak. Ez volt, és most is ez a reformátusok egyetlen böjti napja, amikor nem illett és nem illik nevetni és hangoskodni.

A középkori katolikus szentkultusz a reformátusoknál a néphagyományokban élt tovább. Éppúgy Szent György-napként emlegették április 24-ét, mint a katolikusok. A múlt században sok helyen a református gyülekezetek a kurátor és a presbiterek választását is ekkor tartották.

A gyermekek és a felnőttek ma is örülnek a húsvéttal járó készülődésnek, sütnek, főznek, aztán várják a hétfői nagy forgatagot, a család és a rokonok látogatását. Húsvét hétfőjén nem a gasztronómiáé, hanem a különböző népszokásoké a főszerep. Magyarországon mindenfelé ismert a húsvéti locsolkodás, ami a néphit szerint a lányok fiatalságát, szépségét, kelendőségét biztosítja. A locsolkodásért piros vagy mintákkal díszített hímes tojás járt, és természetesen étellel, itallal kínálták a locsolókat.

Vámosatyán az országosan ismert népszokásoktól eltérő hagyomány alakult ki. Nem is húsvéti locsolkodásról, hanem húsvéti tojásszedésről emlékeznek meg. Más beregi vagy szatmári falvakban a legények húsvét hétfőjén korán keltek, hogy kútvízzel megáztassák a lustálkodó lányokat. Vámosatyán a legények már húsvétvasárnap este elindultak tojást szedni.

Szabó Ferenc kántortanító Vámosatyáról szóló monográfiájában így emlékezik meg az 1930-as évek húsvétjairól:
„Húsvét első napja (vasárnap) estéjén nagyobb fiúk a következő éneket énekelve járják be a lányos házakat, hímes tojást szedve:
Ma van húsvét napja / Másod éjszakája / Jól tudjátok, jól tudjátok.
Kinek első napján / Jézus feltámadván / Dicsősségben, dicsősségben.
Esztendő szép része / Tavasz elkezdése / Jelen van már, jelen van már.
Mely van az ég alatt / Mindenféle állat / Újulást vár, újulást vár.
Még a madarak is, / Hangicsálván ők is / Vigadoznak, vigadoznak.
Erzsébet, Borbála, / Rebeka, Zsuzsanna / Kegyes szüzek, kegyes szüzek.
Felkelvén ágyadból, / Cifra nyoszolyádból / Mit aluszol, mit aluszol?
Hímes tojás legyen, / Öt vagy hat pár készen / Mi számunkra, mi számunkra.
Ha pedig nem lészen, / Vízipuskám készen / Mind megáztok, mind megáztok.
Végre az egekbe, / Vigyen a menyekbe, / Dicsőségbe, dicsőségbe.”

Folytassuk Szabó Ferenc írásban megmaradt szavaival:

„Húsvét másodnapja (hétfő) reggelén pedig az iskolás gyermekek kora hajnalban megkezdik a kisebb lányos házaknál élénk verseléssel a hímes tojás szedését, rózsavizes locsolással viszonozva a kapott hímes tojást. Ilyen versekből egész gyűjtemény van községünkben. A gyermekek is arra törekszenek, hogy más és más verset mondjanak, mint a többi és ezért verseiket titokban szokták tartani. Nem árulják el előre, hogy melyik verssel mennek tojást szedni.”
Ma már ezek a hagyományok háttérbe szorultak, a locsolkodás is inkább csak a rokonok körében divatos. Ezekre a régi húsvéti szokásokra ma már talán senki nem emlékszik, de a sütés-főzés ma is elmaradhatatlan része az ünnepnek. 

Szász József, Vámosatya polgármestere