Interjú

2023.04.09. 15:30

Kimeríthetetlen erőforrás a szeretet

Interjú: Palánki Ferenc római katolikus megyéspüspökkel.

Palánki Ferenc megyéspüspök

Forrás: MW/Matey István

Jézusnak nem azért van kitárva a karja a kereszten, mert ki van szögezve, hanem azért is, mert a szívéből szeretet árad felénk.”
 – Krisztus szeretetén alapszik az egész keresztény élet, a Megváltó mindhalálig szeretett minket, magára vállalta az emberiség bűneit, hogy örök életre vezessen minket – mondta Palánki Ferenc megyéspüspök húsvéti üzenetében. A főpásztorral nagyböjt idején beszélgettünk. 
A keresztény ünnepek előtt böjtölünk, a húsvét előtti 40 nap a hitvallás egyik meghatározó időszaka, a bűnbánati napok lélekben készítenek fel a szent három napra. Püspök atya szerint mikor sikerül lelkileg is elérkeznünk az ünnephez? 

A keresztény ember számára a böjt többet jelent a test megtisztulásánál, lényege az Isten felé fordulás. Jézus halála és feltámadása arról is szól, hogy Isten képes megújítani és jobbá tenni az életünket, tisztábbá formálni a személyiségünket, ezért a hívő ember böjtjének középpontjában ez a gondolat áll. 
Hogy kinek mennyire sikerül felkészülnie az ünnepre, azon múlik, hogy ki mennyire veszi komolyan ezt az időszakot, illetve mennyire tartja fontosnak és él a lehetőséggel, mert tulajdonképpen ez az időszak nagy lehetőségeket rejt számunkra, csak fel kell ismernünk, mire kapunk esélyt. Nagyböjt idején gyakran jutnak eszembe Prohászka Ottokár püspök szavai, aki azt mondta: „A nagyböjt is tavasz, a léleknek a tavasza.” Mi tehát a fő kérdés? Az, hogyan éljük át a lelki tavaszt, hogyan segítjük saját belső lelki megújulásunkat, hiszen a szent negyven nap a lélek megerősítését kívánja szolgálni. Ahogyan a hús elhagyása mellett szükség van a jó cselekedetekre, az alamizsnára és az imádságra is ahhoz, hogy átérezzük a lelki megújulást. De nem csupán az eszközökön van a hangsúly, hanem a szereteten és a kapcsolaton is. 
Püspök atya rendszeresen hangsúlyozza beszédeiben, hogy mindannyian az élet szolgálatában állunk, a kereszténységben fontos szerepe van a kapcsolatoknak, az ember Istenhez kötődő szeretetének és az emberek egymáshoz fűződő jó viszonyának. 

A szeretet kapcsolatot feltételez, a kereszténység pedig kapcsolatokra építkezik. Amikor valaki elmélkedni szeretne a hitről vagy a vallásról, általában leragad annál a kérdésnél, hogy van Isten vagy nincs Isten, pedig ezen vitatkozni inkább „filozófiai kérdés”. Ezzel szemben a vallásosság kapcsolatot feltételez, a latin és az angol nyelv egyértelműen ki is fejezi, a religio és a religion szavak jelentése: vallás. Amiben benne lakozik a Jóistennel való kapcsolódás, az, hogy elfogadom az ő szeretetét, élek vele és továbbadom másoknak, mert ha a szeretetet csak magamnak tartom meg, akkor az megszűnik. A szeretet tovább akar lépni, el akar jutni másokhoz is. Egyszerűen ilyen az alaptermészete! A kereszténység nem egy légüres térben él, hanem ezer szállal szövi át az élet minden területét, Istennel való kapcsolatunk kihat a környezetünkre is, ezért is szoktam azt mondani: a hit nem magánügy. Személyes döntésen alapszik, de közügy, mert ha a hitének megfelelően él az ember, akkor az kihat a kapcsolataira is. Ha nem él a hite szerint, az az ő személyes bűne, nem Isten hibája, éppen ezért van lehetőség a böjti időszakban a megtérésre: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Márk 1,15) Jézus ezt nem fenyegetésképp mondta, hanem mert bármilyen korban is él az ember, vegye észre, hogy nem csak az e világi dolgaink számítanak, örök dolgaink is vannak. A böjtben megmutatkozik az is, tudunk-e áldozatot hozni valami magasabb rendű dologért, valami jóért. A jóra való képesség mindenkivel vele születik, s aki csiszolgatja, fejleszti ezt a képességét, azt mondjuk rá: erényes. Az erényeket nemcsak a 40 napban, hanem egy egész életen át kell gyakorolnunk. Így épül egymásra a böjt, a lemondás, az áldozatvállalás, a bűnbánat és lelki megtisztulás, az erényesség, melyek a hétköznapi életben szerzett tapasztalatoknál egy magasabb rangú célhoz vezetnek el minket: az Isten iránti szeretethez. 

Több évtizedes hagyomány Nyíregyházán a keresztút, az idei volt a harmincadik
Fotós: Pusztai Sándor


Egy korábbi interjúban püspök atya azt mondta, az ünnep kimeríthetetlen erőforrás, s minden évben van egy sajátos tartalma, ahogyan azt megéljük. 

„A tavalyi hitemmel az idén már nem sokra megyek”, mondta egykori tanárom, s ez alatt azt értette, hogy az ünnepek lehetőséget nyújtanak arra, hogy megújulhassunk a saját hitünkben. Mindenkinek a saját korában, a saját életét figyelembe véve kell megválaszolnia, mit üzen számára a húsvét. 
Háborúk közepette emlékezünk a Megváltóra, ami arra figyelmeztet minket, hogy nincs idilli állapot... El kell gondolkodnunk azon, mi a fontos számunkra, mi hordoz valódi értéket. A Magyar Katolikus Egyház püspöki karán belül ifjúsági referens püspökként sokat foglalkozom a fiatalokat érintő kérdésekkel. Most épp Ferenc pápa látogatására készülünk, a Szentatya időt szán arra, hogy találkozhasson a fiatalsággal a Papp László Sportarénában. 
Az a megtiszteltetés ért, hogy én mondhatom a köszöntőt, amiben hangsúlyozni szeretném, hogy a fiatalkor feladatokkal is jár. Az ifjúság kora a nagy kérdések időszaka, egy olyan életperiódus, amikor kialakul a fiatal élet- és világszemlélete. Olyan kérdések foglalkoztatják, mint: miért vagyok itt, ezen a világon? Milyen ez a világ? Nagyon sok szép és jó dolog vesz körül minket, mi az, ami az enyém mindebből? Miért van szenvedés? Miért van halál? Rengeteg kérdés forog a fejében, és ami még fontosabb: nemcsak a „nagy kérdések” korszaka ez, hanem a nagy válaszoké is. Amiket persze nem nekünk, felnőtteknek kell megadnunk a számukra, de segíteni kell őket abban, hogy rátaláljanak a válaszokra. Mi azt mondjuk, hogy a krisztusi értékek mentén haladjanak végig, hiszen mindennek forrása a szeretet, és ha valaki ebben látja meg az élete értelmét, akkor meg fogja tapasztalni azt is, hogy másokért élni jó. Szeretni jó. 
„Jézusnak nem azért van kitárva a karja a kereszten, mert ki van szögezve, hanem azért is, mert a szívéből szeretet árad felénk.” Szükségünk van erre az erőforrásra. Hogy milyen körülmények közt ünneplünk? Egy összetett, zűrzavaros világban várjuk a feltámadás ünnepét, elmúlt a Covid, jött a háború, a gazdasági nehézségek, s mindenki azt várja, hátha egyszer jobb lesz. De, ha belegondolunk, mennyivel jobb nekünk itt, a nyugalomban, mint például a Kárpátalján vagy az Ukrajnában élőknek, akik megszenvedik a szomszédban dúló véres háborút, siratják elhunyt hozzátartozóikat, máris más szemüvegen át szemléljük a világot. Soha nem fog eljönni itt, a Földön a mi nyugodt, boldog, kellemes életünk, mindig lesz probléma, mindig lesz „kereszthordozás”, s éppen ez a húsvét üzenetének lényege, hogy nem a körülményektől függ, hogy valaki boldog, hanem attól függ: tudunk-e áldozatot hozni valakiért, tudok-e szeretni. Nem megúszni, hanem élni kell az életet. Ferenc pápa a fiataloknak szóló enciklikájában azt kéri, hogy ne álljunk meg az élet miértjeinél, arra várva, hogy az Égből érkezzen egy válasz. A válasz már megérkezett: az Atya elküldte nekünk Fiát. A szeretet arra ösztönöz, hogy a miértekből a kiértre térjünk, a „miért élektől” a „kiért élekhez” jussunk el, a „miért történik ez velem?” helyett „a kinek tudok jót tenni ebben a helyzetben?” kérdést tegyük fel. Kiért élek? Gondoljunk egy nagymamára, akinek bár rosszak a leletei, orvosa már semmi jóval nem biztatja, de reggel, amikor felébred, azt mondja: „Ma az unokámért élek, mert ma egy sorsdöntő vizsgája lesz, és érte mondok imát.” Mit üzen ez az egyszerűnek tűnő történet? Azt, hogy ami lehetőséget kapunk az Istentől, ne magunkra, hanem másokra fordítsuk. Fontos ez a példa, mert a világ legnagyobb problémája nem a szegénység, a pénztelenség, nem is az éhezés, hanem a közöny és az önzés. Ám, ha az egó minden más fölé emelkedik, az ember magára marad. 
Keresztutat járnak a hívők húsvét előtt, hogy átérezzék Jézus szenvedéseit. A kereszthordozás lényege az azonosulás, ugyanis mindannyian cipelünk kereszteket, gyakran elesünk, kinevetnek minket, igazságtalanul bánnak velünk is. Fel merjük-e venni a keresztet, és életfeladatnak tekintjük-e a nehézségeket? 
Egy alkalommal a Jezsuitáknál megkérdezték a növendéket, hogy mihez van kedve, mivel szeretne foglalkozni, illene-e hozzá például a tanítói hivatás. Tudós szeretne lenni vagy írnok? Milyen munkát vállalna szívesen a közösségen belül? A növendék választott, azt mondta, szívesen orgonál. „Jó, akkor megparancsolom neked – mondta az elöljáró –, hogy amikor már nem lesz hozzá kedved, akkor is orgonálj, engedelmességből.” Mert hát ugyanaz a munka lehet egyszer örömteli, míg máskor keresztként cipeljük magunkkal. Meg kell, hogy tegyük a magunk részét, mindenkinek a saját helyén. Az életszentség nem rendkívüli dolgokban fedezhető fel, nem a csodákban rejlik, hanem a normalitásban; aki normálisan él és teszi a dolgát, az az élet és a szeretet csodájára képes a hétköznapokban. 
Keresztény hitünk alapkérdése, hogy van-e örök élet, hiszem-e, hogy van feltámadás. „Atyám, a kezedbe ajánlom lelkemet” – mondta Jézus a kereszten, ezek voltak utolsó szavai. S mennyi remény, szeretet van ebben a mondatban! Rábízza magát Istenre, akinél jó kezekben lesz, akinél jó kezekben vagyunk mindannyian. Krisztus a halálon átlépve feltámadt, legyőzte a bűnt, a halált és ahogyan meghalt, még a kivégzőosztag parancsnoka is azt mondta: ez az ember valóban az Isten fia volt, hiszen más nem tudott volna így meghalni, ilyen szeretettel és odaadással. Az örök élet nem mese, Jézus a feltámadásával a kereszténység örömhírét hirdeti: Krisztus feltámadt a halálból, és mindenkit meghív az örök életre. 
Április 28. és 30. között Magyarországra látogat Ferenc pápa. Hogyan készül a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye? 

Onnan kezdeném, hogy tavaly szeptember 27-től szeptember 30-ig közös római zarándokúton vett részt a három debreceni püspök, Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érsek-metropolita, Fekete Károly református püspök és én. Ferenc pápa már akkor megerősítette nekünk, hogy eljön hozzánk. Sokakban felmerült a kérdés, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson mindössze egy rövid látogatást tett Budapesten, úgy gondolom, ez egyfajta szeretetgesztusa volt felénk, hiszen tudta, hogy nem volt egyszerű feladat egy ekkora világtalálkozót – amiben nem kevesebb mint 70 ezer önkéntes munkaóra volt – megszervezni, s ha erre jött volna még egy 2-3 napos pápalátogatás, az külön szervezést, a helyszínek biztosítását jelentette volna a szervezőknek. Így is rengetegen jöttek el a szentmisére, örült a szívünk. Akkor megígérte a Szentatya, hogy eljön, és most teljesíti is az ígéretét, sajnos az egészségi állapota nem engedi meg, hogy Budapesten kívül más helyszínekre is eljusson, de már ez is nagy ajándék számunkra. Azt gondolom, fontosnak tartja, hogy egy ezeréves, keresztény hagyományokkal rendelkező országban ismét látogatást tegyen, megerősítve az elköteleződésünket a béke, a szabadság, a kereszténység és a krisztusi értékek mellett. Egyházmegyénk is szervezi a hívek utazását, iskoláinkból legalább egy busznyi fiatalt, illetve pedagógusokat szeretnénk elvinni a fővárosba az április 30-ai, vasárnapi Kossuth téri szentmisére. Előtte szombaton a Papp László Sportarénában a fiatalok előtt mond beszédet, ott én fogom köszönteni Őszentségét. Érkeznek hozzá a kérdések, a tanúságtevők levelei, amiket a rendezvény előtti napokban lefordítanak számára a Vatikánban. Lelkileg ­készülünk, és a hivatalos imádságot minden szentmisén elmondjuk templomainkban a pápalátogatás sikeréért. 
- Kanalas Ottilia -

Címkék#interjú

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában