Minden magyar ember szívében ott a helye

 A magyar nép költője Petőfi Sándor, vagyis minden magyar emberé is. Éppen ezért döntött úgy a demecseri önkormányzat és a Demecser Öröksége Egyesület, hogy a költészet napja és a lánglelkű forradalmár születésének 200. évfordulója alkalmából emléktáblát avatnak a helyi Erkel Ferenc Művelődési Ház és Könyvtár falán. Az ünnepséget pénteken rendezték meg az intézmény előtti téren.

A szél sokáig fújja a vitorlát!

„Bármily erővel, bármily áldozattal, / Bár mind egy szálig elvesztek belé, / Hazát kell nektek is teremteni!” – idézte Petőfi Sándor gondolatát Rátkai Sándor polgármester a köszöntőjében, majd hozzátette: a hazát nekünk együtt kell építenünk. Mint kijelentette, Petőfi Sándor is pontosan tudta a hazaszeretet fontosságát, s ezért akart reformot a kortársaival.

– Fontos a múlt ismerete és tisztelete, ezért is örülök annak, hogy városunkban sokan őrzik az értékeket, igyekszenek azokat átadni az ifjabb nemzedékeknek. A városban folyamatos a felújítás, mindezen közösen dolgozik az önkormányzat a civil szervezetekkel és az egyesületekkel – mondta többek között a város vezetője. – Minden ilyen hagyományápoló programot támogat az önkormányzat. Kívánom, hogy sokáig kapaszkodjon a szél abba a vitorlába, ami Vitális Zsombor egyesületének hajóján van felhúzva, s messzire is repítse azt a hajót.

Elmondta gondolatait Nagy Edina, a Nemzeti Művelődési Intézet Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Igazgatóságának igazgatója is, aki egyben a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságát is képviselte. Kiemelte, hogy az NKA az idén harminc esztendős, és tizennyolc állandó kollégiumán keresztül támogatja a hagyományőrző közösségeket, így a demecseri egyesületet is.
– Minden emlékmű maradandó dolog,  fennmarad az utókor számára. Az utókor ezzel a márványtáblával emlékezik majd Petőfi Sándorra. Nincs olyan ember, aki legalább egy versét ne ismerné, ráadásul ezek a versek mindenki számára érthetőek. Hadd utaljak A Tisza című versére, amelynek élményanyagát a vármegyénkben gyűjtötte – fogalmazott többek között az igazgató asszony.

Emlékjelek Szatmárban

Megtisztelte a rendezvényt dr. Kiss Kálmán, a Nyíregyházi Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet főiskolai tanára, a Luby Társaság elnöke is. Örömét fejezte ki, hogy részt vehet a megemlékezésen, hiszen egyrészt magyartanárként szereti Petőfi költészetét, másrészt a Luby Társasággal sokat tesznek azért, hogy Szatmárban minden olyan helyen emlékjelek vagy emlékfák legyenek, ahol a költő megfordult. Így nemcsak a helybeliek, de az arra járó turisták is tudják, egykoron ott is járt az irodalmár.
– Petőfi Sándor a magyarság ikonikus költője, minden magyar ember szívében ott a helye. Az örömömet növeli, hogy a domborművet Bíró Lajos Munkácsy-díjas szobrászművész készítette, aki szintén szatmári származású. Az emléktáblát elkészítő Rozinka Attila pedig a Luby Társaság számára is készített már emlékjeleket – tudhattak meg információkat az alkotókról a résztvevők.

„Magyar vagyok. Legszebb ország hazám / Az öt világrész nagy terűletén./ Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, / Ahány a szépség gazdag kebelén. / Van rajta bérc, amely tekintetet vét / A Kaszpi-tenger habjain is túl, / És rónasága, mintha a föld végét / Keresné, olyan messze-messze nyúl.” Ezeket a Petőfi-sorokat már Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés alelnöke, a vármegyei értéktár bizottság elnöke idézte. Mint kiemelte, fontos, hogy legyenek emlékjelek, hiszen az elődöktől kapott örökséget ápolni kel, majd továbbadni az utódoknak.
– Petőfi tudta: fontos ragaszkodni a szülőföldhöz, a hazáért mindent érdemes feláldozni – tette hozzá többek között Baracsi Endre, majd befejezésül ismét idézett a Magyar vagyok című versből.
Ünnepi beszédet Baratiné Janóczki Ágnes, a Demecseri Oktatási Centrum magyartanára mondott. Felidézte a mindösszesen huszonhat évet élt költő életét és munkásságát. Utalt arra, hogy Petőfi nemcsak költő volt, hanem politikus, forradalmár és a szabadságharc harcosa. Műveivel beírta a nevét a magyar irodalomtörténetbe.

Beemelte a családot az irodalomba

– Petőfi nyelvezete közel áll hozzánk, hiszen ma is ezt a nyelvet beszéljük. Költői nyelvezete érthető és szerethető. A verseiben 22 ezernél több szót írt le, az átlagember napjainkban jóval kevesebb szót használ. Ő volt az első költő, aki a családot beemelte az irodalomba. Szinte természetfölötti erővel, látnoki képességgel rendelkezett, hiszen megjósolta a jövőt a Szeptember végén és az Egy gondolat bánt engemet című verseiben. Ha ma élne, minden bizonnyal aktív lenne a közösségi oldalakon –  mondott érdekességeket a tanárnő.        

Az ünnepség zárásaként  Vitális Zsombor, a Demecser Öröksége Egyesület elnöke és Lucza János helytörténész, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Honismereti Egyesület titkára leleplezte az emléktáblát, majd a résztvevők elhelyezték a tisztelet koszorúját. A rendezvényt táncos, irodalmi és zenés összeállítással színesítették a Demecseri Oktatási Centrum Általános Iskolájának diákjai.

 MML