Nyíregyháza

2023.04.08. 15:30

Vadászkutya – üvegből megörökítve

Vasvári Zoltán két hobbija olykor találkozik is egymással.

 Nem mindennapi ajándéktárgyat kaptak emlékbe azok az előadók, akik a napokban a vármegyei Vadászkamara sóstóhegyi székházában meséltek az ebek mindennapi etetéséről, a vadászkutyák tanításáról az érdeklődőknek. Az üvegműves szakember által készített emléktárgy ugyanis a vad leállása pozícióban örökítette meg a vadászkutyát. Az ember hűséges társa ezzel a testtartással jelzi a gazdájának, hogy előtte van a vad.

Apáról fiúra: vadászdinasztia

Az alkotásokat a vármegyei szervezetnek Vasvári Zoltán ajánlotta fel, aki több mint huszonöt éve vadász. Tulajdonképpen vadászgenerációs családból származik, a nagyapja és az édesapja nyomdokaiba lépve lett ő is a vadászat szerelemese. A rendezvényen kutyatulajdonosként vett részt, ugyanis az elmúlt egy évben egy rövid szőrű magyar vizsla, Bereg is elkísérte a vadászataira.

 

 –  Édesapám az ország különböző részeire járt el vadászni, de nagyon szerette a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei területeket is. Sokat vadászott a Gúthi-erdőben, a Fényi-erdőben, a bátorligeti ősláp területén, a magyar-román határ közelében, de említhetném még a beregi vidéket is. Ezekre a szebbnél-szebb helyszínekre én is rendszeresen elkísértem, s mind a mai napig vissza is szoktam térni. Nyírbátorban születtem, Nyírbogáton éltem, vagyis az említett erdők többsége közel feküdt hozzánk. A kötődést csak tovább erősítette, hogy megválasztottak a bátorligeti Fényi Vadásztársaság elnökének. Bár a munkám révén Nyíregyházára költöztem, de a vadászat szenvedélye megmaradt - mondta el érdeklődésünkre Vasvári Zoltán.

Felejthetetlen élmények

- Az ország számos pontjára eljutok a munkám során, s mindenhol megtalálom a vadászbarátokat, illetve új barátságok is köttetnek. Az üzleti életben is sok olyan partnerem van, akikkel a vadászat szenvedélye is összeköt.  Nem tudnék kedvenc helyet mondani,  az ország számos pontján van olyan terület, ahová mindig szívesen visszamegyek. Egyrészt jók  a természeti-földrajzi adottságok, másrészt  a baráti meghívásoktól kedvesek azok a helyek, harmadrészt felejthetetlen vadászati élmények kötnek oda. Kiemelni nem tudnék egy tájegységet sem.

A természet hajnali ébredése

Vajon cserkelni szeret jobban vagy a lesen ülni? - kérdeztük Vasvári Zoltántól.
  – Nagyon keveset vagyok magaslesen, a cserkeléses vadászat áll a legközelebb hozzám, illetve a csoportos riglizést és hajtást kedvelem még. Hajnalonként és esténkét 15-20 kilométert is cserkelek. Főleg a hajnali menetelnek vagyok a híve, különleges látvány és érzés, amint a sötétséget felváltja a világosság. Olyankor teljesen más árnyalata van az egész természetnek. Látom kivilágosodni az erdőt, részese lehetek a természet hajnali ébredésének. Minden egyes hajnali vadászatnál érzem, hogy visszavonulnak nappali rejtekhelyükre az állatok, s visszaadja az erdő mindazt a vadásznak, amit a vad az éjszaka leple alatt bitorolt, illetve birtokba vett.
  – Sok szép trófeával büszkélkedhetem, kiállításokon is rendszeresen bemutatják azokat. A Gúthi-erdőben például négy kilogramm feletti trófeával rendelkező öreg dámbikát sikerült terítékre hoznom, Vásárosnamény környékén pedig elejthettem életem legérdekesebb és legnagyobb gímbikáját bőgés időszakában, az agancsa 10.63 kg volt. Ezek feledhetetlen élmények. Ráadásul az utóbbi egy évben már egy rövid szőrű magyar vizsla, Bereg is a segítségemre volt. Korábban családi kutyaként tartották, de a gazdái messzire költöztek, s azt mondták, csak akkor nyugodtak, ha én veszem magamhoz ezt a kutyát. Előtte nem vadászott, de sikerült hamar betanítani, a vadászat ösztöne a génjeiben volt. Hogy milyen érzés kutyával vadászni? Erre a kérdésre csak azt tudom mondani: bolond voltam, hogy eddig nélküle jártam az erdőt. Számomra a kutya más dimenzióba emelte a vadászatot. Hihetetlen élmény látni, ahogy megérzi  vad szagát és követi a nyomot. 

Nem hagyhatta kihalni

Mint a bevezetőben már utaltunk rá, Vasvári Zoltánnak  a vadászat mellett van egy másik igen különleges  hobbija is.
  – Öt évvel ezelőtt a munkám során kapcsolatba kerültem egy nyíregyházi üvegfeldolgozó üzemmel, amit meg akartak szüntetni. Amikor megláttam, hogy az üvegműves szakemberek a folyékony üvegből milyen művészi alkotásokat készítenek, arra gondoltam, ezt a szakmát nem hagyhatjuk kihalni, hanem meg kell menteni. Először arra gondoltam, ha megyek az ország más részeire vadászni, ilyen palackokban viszem el a szabolcsi pálinkát ajándékba. Ezt látták az országban élő vadász barátaim is, s egyre több igény merült fel e különleges üvegkészítményekre. Kérték bele a saját logójukat, a saját nevüket, s mindez oda vezetett, hogy az ország területén egy teljesen lefedezett rendszert sikerült véletlenül kialakítani ebből  a hobbiból. Egyre több felkérést kaptunk állami és önkormányzati szinten is. Egyet szeretnék kiemelni, amire büszke vagyok és karitatív célokat is szolgál. Én alapítottam meg az Országos Vérellátó Szolgálat számára a Pelikán-díjat,  amivel az önzetlen véradók megbecsülését fejezzük ki. A vérellátó szolgálat elfogadta a díjat, s az országban minden átadásra meghívást kapok, hogy mutassam be ezt a nem mindennapi elismerést. A Pelikán-díj osztatlan sikert aratott az országban, napjainkra hagyomány lett belőle. Olimpikonok, világ és Európa-bajnokok is kaptak már hasonló üvegműves díjakat. Talán még egyet hadd emeljek ki: a katari labdarúgó-világbajnokság egyik főszponzorának, a Qatar Energy-nek elkészítettük üvegből az Egyesült Arab Emírségek és Qatar nemzeti állatát, az orix-et, amit a katari válogatott legjobb játékosának ajánlottak fel.

M. Magyar László 
 

 

Címkék#vadászat

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában