A mavagyonolástól a királyválasztásig (fotók, videó)

– Pünkösd a szentlélek kiáramlásának, a keresztény emberek közösséggé válásának ünnepe. Számos népszokás is kötődik hozzá, ilyen a mavagyonolás is. A pünkösdi istentiszteletet követően a leányok összegyűltek, kiválasztották maguk közül a legkisebb, de legszebb arcú bakfist, kifeszítettek felette egy kendőt, aminek a négy sarkát négyen fogták. Pünkösdi népdalok énekelve jártak házról házra, adományokat kértek, és minden portán bő kendertermést kívántak a gazdának és családjának. Ez a szokás élt nálunk a Felső-Tisza-vidéken – mondta el elöljáróban Baloghné Szűcs Zsuzsanna.
A Sóstói Múzeumfalu igazgatója hozzátette: a pünkösdi királyválasztás ugyan főként a Dunántúlon és Erdélyben volt elterjedt, szerették volna, ha a nyíregyházi múzeumfalu látogatói is ízelítőt kapnak a hangulatából egy falusi fortélyos verseny formájában.

A kendermagtól a vászonig

Pünkösdvasárnap elsősorban a vármegye értékei kerültek előtérbe a szabadtéri néprajzi múzeumban. A túristvándi csűrben látható, a térség kincseit bemutató állandó tárlat mellett minden évben egy-egy tájegységet állítanak a középpontba az Értékes napokon.

– Ezúttal a Bereget vettük górcső alá a vásárosnaményi múzeum munkatársai és a Szatmár-Beregi Népművészeti és Kézműves Egyesület tagjainak részvételével. A látogatók megismerkedhettek a tájegységre jellemző népi ételekkel, megkóstolhatták a kaszás levest és a puliszkát, gyermeknap alkalmából kakaós és fahéjas csigával kedveskedtünk a legkisebbeknek – ismertette a skanzen igazgatója.

A hétfői programok a már említett pünkösdi mavagyonolással kezdődtek a Lókötő és a Topogó Táncegyüttesek előadásában, majd a tiszabecsi porta istállójában folytatódtak, ahol a kenderfeldolgozás folyamatát mutatja be a Sóstói Múzeumfalu új, „Nem kerültem én bele a szöszbe...” című interaktív kiállítása.

– Kiderül, hogyan lett az elvetett kendermagból vászon, mindezt Terka és Jóska történetén keresztül ismerhetjük meg, tehát bepillantást nyerhetünk a fonókban szövődő szerelmekbe is – árulta el Doma Boglárka, az új állandó tárlat kurátora.

– A Kosztyu Brigitta tollából született történet a panyolai Kiss Zsigmondné hangján szólal meg, általa járhatjuk végig a kenderfeldolgozás útját, közben nyomon követhetjük a fiatalok szerelmének szárba szökkenését is. Berendeztünk egy sarkot is, ahová beülhetnek a látogatók, kipróbálhatják a fonást, végül bemutatjuk a hasznonnövény végső feldolgozását és annak eredményét, a kenderből szőtt vászontípusokat. A kiállított fotók a Jósa András Múzeum és a Sóstói Múzeumfalu archívumából kerültek ki. A régi felvételek önmagukért beszélnek, de aki szeretne többet megtudni a témáról, az installációs ládikánkban magyar és angol nyelven egyaránt talál érdekes és informatív leírásokat, míg a hiedelemfalunk pikáns babonákat rejt – osztotta meg lapunkkal a fiatal néprajzos muzeológus, akinek első tárlatát egykori tanárja, dr. Bodnár Zsuzsanna néprajzkutató nyitotta meg.

Közös emlék

Nem sokkal ebéd után a faluközpont színpadán sorakoztak fel a leendő pünkösdi királyok. A többesszám nem tévedés, ugyanis két korosztályban, a fiatalok és az idősebbek, mondhatni szeniorok között is győztest hirdettek. A jelentkezők népes közönség előtt mérték össze ügyességüket, erejüket, gyorsaságukat. Az indulók között két Somogyi András is akadt. A debreceni apa-fia páros ugyanabban a kategóriában versengett. S hogy miért döntöttek úgy, hogy mások mellett maguk között is megmérkőznek?

– A feleségem és a két lányom addig heccelt minket, míg kötélnek álltunk. Akár bohócot is csinálunk magukból a kedvükért – avatott be nevetve az idősebb Somogyi, akiről később kiderült, nagyon is komolyan veszi a versenyt: senkit ilyen elszántan nem láttunk még szalmabálával megrakott talicskát tolni. Fia is legalább ennyire eltökélt volt, bár hétfő reggel még nem számított arra, hogy a skanzenben tett látogatás erőfitogtatásba csap át. 

– Úgy gondoltam, izgalmasabbá tehetjük a napot, és ha nem is győztesként térünk haza, sokáig emlegetjük még a közös versengést – jegyezte meg a András. A pünkösdi királyoknak járó fakardokat végül tényleg nem ők vehették át, az emléket azonban senki nem veheti el tőlük.

A néptáncosok lovas bemutatója és táncház zárta a pünkösdi sokadalmat. A nap végén kiürült a játszóudvar, hazamentek a vásározók, fáradtan, de annál elégedettebben pakoltak össze a kézművesek és a mesterek, tudván, ismét élménnyé varázsolták a hagyományokat. 

CsA