Egy zseni a marslakók között

Nyolcéves korára ismerte a differenciál- és integrálszámítást, de a történelem is szenvedélyesen érdekelte. Nevelőnők mellett megtanult angolul, franciául, németül és olaszul, de az ógörög mellett tudott jiddisül és latinul is. Középiskolás korában országos matematika versenyeket nyert, ezekben az években elméjét a Műegyetem Európa-hírű matematikaprofesszora, Fejér Lipót is edzette. Apja pénzkereseti okok miatt lebeszélte a matematika szak választásától, ezért Zürichbe küldte vegyészetet tanulni. Ezzel párhuzamosan Budapesten pedig matematika szakos hallgató lett. 1925-ben Zürichben kémiából, egy évvel később matematikából a magyar fővárosban is doktori címet szerzett. Ekkor még csak 23 éves volt!

Az 1930-as évek elején az Egyesült Államok egyik leghíresebb egyetemi városába, Princetonba hívták, ahol 29 évesen matematikaprofesszor lett. Éveken át egy-egy félévet Amerikában, illetve a németországi Göttingában tanított. A II. világháború idején bekapcsolódott az amerikai haditechnikai kutatásokba és részt vett az első atombomba programban is. 1945-ben elkészült az első számítógépe, amely a kettes számrendszert is felhasználva a „Neumann-elvek” alapján működött. Neumann fejszámolásban olyan gyors volt, hogy első számítógépének eredményeit ő maga fejben ellenőrizte a géppel azonos sebességgel. A számítógép létrehozását Neumannak tulajdonítják, de ő szerényen úgy fogalmazott, hogy a számítógépet nem egy ember, hanem matematikusok és mérnökök hada dolgozta ki. Mai értelemben vett számítógépét, ami már a memóriájában tárolni tudta az adatokat 1952-ben alkotta meg.

Neumann szeretett pókerezni és kezdettől fogva érdekelte, hogy – ha már a kártyalapok osztását befolyásolni nem tudja – miként blöfföljön. Problémája megoldásához a matematikát választotta és 1928-ban (25 évesen!) kidolgozta a játékelméletet. Ez a matematikai logika egyik ága, ami azzal foglalkozik, hogy ha egy feladat elvégzésében több résztvevő is szerepet játszik, akkor viselkedésüket hogyan tudják sikeressé tenni. A rendszerek lehetséges kölcsönhatásait segít megérteni, aminek már közgazdaságtudományi vonatkozásai is vannak. Neumannról a Nobel-díjas Hans Bethe azt írta, hogy „agya egy embernél felsőbbrendű faj megnyilvánulása”, aki embernek álcázza magát, és ez külsőleg tökéletesen sikerült is. 2023-at születésének kerek évfordulója kapcsán Neumann Emlékévnek nyilvánították, aki a matematika mellett maradandót alkotott a számítástechnika, a fizika, a kémia, a közgazdaságtan, a kvantummechanika, az atomenergia felhasználása, a meteorológia és az automataelmélet terén is. A tudománytörténészek szerint legalább két Nobel-díjat érdemelt volna, de ilyen matematikai díj nincs, a közgazdaságtanban elért eredmények hasonló elismerését pedig jóval halála után 1968-ban alapította a Svéd Nemzeti Bank.

Neumann János nem szobatudós volt, hanem egy igazi bohém ember, aki szeretett pókerezni, táncolni, nagy társasági életet élni, fél éjszakákon át zsidó vicceket mesélni. Gyakran járt partikra és az ő háza is sokszor volt tele vendégekkel. Élete minden szempontból sikeres volt. Elnöke lett az Amerikai Matematikai Társaságnak, sőt 1955-ben az öttagú Atomenergia Bizottság tagjának is kinevezték. Többek szerint intelligencia kvóciense Eintseint meghaladó mértékű volt. Élete fénykorában azonban 52 éves korában rákot diagnosztizáltak nála. Nagy valószínűséggel a kísérleti atomrobbantások idején sugárfertőzést kapott. Betegsége súlyosbodásával tolószékbe került, később az amerikai elnök számára fenntartott kórházi osztályon kezelték. A kórházban folyamatosan katonák őrizték, hogy a begyógyszerezett beteg, nehogy katonai titkokat áruljon el. Többször félrebeszélt, de nem értették, mert azok magyarul hangzottak el. 1957-ben 53 évesen hunyt el.

Amerika legkiválóbb tudósai a 20 század első felében öt „marslakót” azonosítottak, mert egymás között egy érthetetlen nyelven, magyarul társalogtak: Neumann Jánost, aki a legnagyobb koponya volt mind közül (a számítógépek működésének alapelvét dolgozta ki), Kármán Tódort, aki a szuperszonikus légi közlekedés atyja, a rakétatechnológia úttörője, Teller Edét a hidrogénbomba atyját (nevének angol kezdőbetűi E. T. földön kívülit jelent), Szilárd Leót, aki felismerte, hogy beindítható a nukleáris láncreakció, és ezzel létrehozható az atombomba, és Wigner Jenőt, aki Nobel-díját „az atommagok és az elemi részecskék elméletének tovább fejlesztéséért” kapta. Wigner tudatában volt annak, hogy mindannyian sokat tettek a tudomány fejlődéséért, de közülük zseninek csak Neumannt tartotta. Mindannyian Budapesten születtek, ráadásul egymáshoz közeli utcákban, kiváló középiskolában (a Fasori Gimnáziumban) tanultak, de zsidó származásuk miatt szülőföldjük elhagyására kényszerültek. A szülői háttér, a tehetség és a szorgalom mellett életpályájuk alakulásában szerepe lehetett a zsidó vallási kultúrának is, amely kérdésfeltevésre bátorít, megkérdőjelezi a tekintélyelvűséget és vitatja a magától értetődő dolgokat. Mások szerint a magyarok kreativitása különleges nyelvünknek és konfliktusos történelmünknek köszönhető.

Prof. Hajnal Béla a TIT Jurányi Lajos Egyesületének elnöke