A mozi legnagyobb csillagainak bűvöletében él

A 76. cannes-i nemzetközi filmfesztivál hivatalos programjában 21 film versenyezhetett az Arany Pálmáért. Végül Justine Triet francia rendezőnő vitte el a pálmát: az Anatomie d'une chute (Egy zuhanás anatómiája) című filmjének ítélte a zsűri a fődíjat. Magyarországot három rendezőnő képviselte a világ egyik legrangosabb filmes találkozóján: Buda Flóra Anna 27 című animációs filmje a rövidfilmes programban vett részt, amelynek zsűrielnöke Enyedi Ildikó, míg Elek Judit 1969-ben készült Sziget a szárazföldön című filmje a felújított alkotásokat bemutató Cannes Classics válogatásába kapott meghívást.

A nyitóünnepségen Michael Douglas tiszteletbeli Arany Pálmát vett át életművéért, Martin Scorsese pedig a Killers of the Flower Moon című filmjét mutatta be Leonardo DiCaprio és Robert De Niro főszereplésével, Pedro Almodóvar spanyol rendező angolul forgatott új rövidfilmjével érkezett, Ethan Hawke-kal és Pedro Pascallal a főszerepben.

A Kelet-Magyarországot napi rendszerességgel tudósította a helyszínről évek óta Váró Kata Anna. Amióta hazatért a filmvilág Mekkájából, az élmények hatása alatt van.

– Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Anglisztika Intézetének vagyok az oktatója, de óraadóként tanítok a Debreceni Egyetemen is. Az egyetemi teendők mellett filmklubokat tartok és közönségtalálkozókat vezetek. Most éppen a Debreceni Egyetem BTK-Művészeti Központjával közösen szervezünk nyári kertmozis filmklub eseményeket – kezdte reagálását érdeklődésünkre Váró Kata Anna. – Ha kikapcsolódásról van szó, akkor elsősorban a mozi, a színház és kutyasétáltatás vonz. A színház a másik nagy szerelem, de valahol az is munka. Tagja vagyok a Csokonai Színház Nívódíj Bizottságának, és színházi előadásokról és fesztiválokról is írok kritikát, illetve beszámolót.

- Meghatározó élmény volt számomra a 2000-es évek elején az Edinburgh-i Filmfesztivál. Akkoriban egy nyári egyetemi kurzus keretében tanultam kint. Az első két hét alapozás volt, elsősorban filmelmélet és filmelemzés, az utolsó hét egybeesett a fesztivállal, annak a filmjeit néztük és elemeztük. Ekkor szippantott be a fesztiválok világa. Bár Cannes-ról már korábban is sokat olvastam, illetve a tévében is figyelemmel kísértem mindig. Tulajdonképpen Cannes már tinédzser korom óta ott szerepelt a vágyaim között. Az viszont, hogy nem csak Cannes-ból áll a fesztiválvilág. és máshol is jó filmeket és hírességeket lehet látni, csak azon a bizonyos Edinburgh-i Filmfesztiválon tudatosult bennem. Azóta több mint hetven felé jár azoknak a fesztiváloknak a száma, amelyeken megfordultam.

Váró Kata Anna megerősítette, hogy Cannes igazi mérföldkőnek számít fesztiválkörökben.

– Nekem mindmáig meghatározó élmény, hiszen nincs még egy olyan filmfesztivál, amelyet ekkora médiafigyelem kísér, és ez nem véletlen. Cannes minden tekintetben a nagybetűs FILMFESZTIVÁL. Az idei volt a 17. alkalom, hogy onnan tudósíthattam. Nem túlzás azt mondanom, hogy nekem minden egyes Cannes olyan, mintha az első lenne. Persze, ennyi év után rutinosabb vagyok, jobban kiismerem magam, hamarabb belerázódom az ottani munkatempóba, de a várakozás, az izgalom, amivel beülök a filmekre vagy végigsétálok a Croisette-en, az ugyanaz.

- Az idei rendezvénysorozatra sokat javítottak a jegyrendszeren, így 42 filmet sikerült megnéznem, holott másfél nappal később érkeztem. A versenyfilmek nagyon erősek voltak, a szokásosnál is több hiányérzetem volt a díjakat illetően. Ezúttal a díjesőben is több volt a meglepetés. Itt szó szerint a nap bármely órájában és bárhol hírességbe lehet botlani. Már nem is számoljuk, hogy kiket látunk, kezdve a repülőtéri érkezéssel, egészen odáig, amíg el nem utazunk. Az idén épp akkor értem a biztonsági átvizsgáláshoz, amikor a mellettem lévő sorban a hatalmas napszemüveget viselő és fekete maszk mögé rejtőzött Jane Fondát vizsgálták át, a járatokra pedig ott várakozott a zsűri tagjainak egy része, a díjazottakról nem is beszélve. Azt, hogy a Croisette-en hány hírességbe lehet botlani, már nem is számoljuk, de mi sajtósok a fesztiválpalotában is sok mindenkit láthatunk testközelből, ha más nem amikor a fotózás után közvetlenül a sajtószoba üvegablakai mellett mennek be a sajtókonferenciára a mozi legnagyobb csillagai, mint Leonardo DiCaprio vagy Robert De Niro.

Justine Triet francia rendezőnő Anatomie d'une chute (Egy zuhanás anatómiája) című filmje kapta az Arany Pálmát. A Ruben Östlund svéd rendező által vezetett nemzetközi zsűri a második legjelentősebb díjat, a Nagydíjat az auschwitzi haláltábor parancsnokának, Rudolf Hössnek és családjának mindennapjairól szóló The Zone of Interest (Érdekvédelmi terület) című filmnek, a brit Jonathan Glazer rendezésének ítélte.  A legjobb rendezés díját a francia-vietnámi Tran Anh Hung vehette át a La passion de Dodin Bouffant (Dodin Bouffant szenvedélye) című kosztümös filmjéért, amelyet Marcel Rouff A szenvedélyes ínyenc, Dodin Bouffant élete és szenvedélye című könyve alapján készült, Juliette Binoche-sal és Benoit Magimellel a főszerepben.

A zsűri díját a Hulló levelek című melankolikus finn alkotás, Aki Kaurismäki rendezése érdemelte ki. A legjobb forgatókönyvnek járó elismerést a japán Koreeda Hirokazu Szörny című filmjének története kapta.  A legjobb női alakítás díját Merve Dizdar török színésznő vehette át Nuri Bilge Ceylan Anatóliában játszódó alkotásának (Kuru Otlar Üstüne) főszerepéért, míg a legjobb férfi alakításért a japán  Jakuso Kódzsit díjazta a zsűri, aki a német Wim Wenders Japánban játszódó Perfect days (Tökéletes napok) című filmjének főszerepét alakítja.

LTL