A ceruza is lehet kegyetlen fegyver

Verőfényes napsütés fogadta pénteken délelőtt a Hősök terén álló Nemzeti Összetartozás Emlékműhöz érkező illusztris vendégeket és az érdeklődőket. A vármegyei önkormányzat, a kormányhivatal és a város közös rendezvényén a trianoni békediktátum évfordulójára, június negyedikére emlékeztek meg.

Baracsi Endre a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés alelnöke Beregből származik, ahol a mai napig is jelen van a szétszakítottság. Vass Albert üzenetével kezdte az ünnepi beszédét, majd az örökség, az összetartozás, és a hit fontosságáról osztotta meg a gondolatait.

– A templom nekem Beregdarócon is mindig irányt mutatott, és szükség van arra, hogy ebben a mai zűrzavaros világban is így legyen. Köszönöm minden kovász embernek, aki a saját közösségében ezt az örökséget ápolja, és tudja, hogy mi a cél, és hajlandó is küzdeni érte. A hazáért lehet áldozni, kell álmodni és az álmokat meg is kell valósítani. Ez az örökségünk, amit a következő nemzedéknek is tovább kell tudni adni, hogy az összetartozás érzése a következő ezer évben is velünk legyen. Hazánk egy kincs, ami ott van minden magyar ember lelkében határon innen és túl is. A nemzeti összetartozás napja pontosan ezt az örökséget igyekszik mindenkibe táplálni, a következő generációba pedig elplántálni – fejtette ki Baracsi Endre, és hozzátette: a család, a szülőföld és a hit hármas egysége szent és megbonthatatlan.

Dr. Simicskó István országgyűlési képviselő egy ceruzával a kezében kezdte az megemlékező beszédét. Kifejtette, hogy rengeteg fegyvert láthattunk már és használtak a világháborúk folyamán, de az egyik legveszélyesebb fegyver, amit elővettek, a ceruza volt, amikor ceruzával rajzolták meg az új országhatárokat.

– Ez egy kegyetlen fegyver, hiszen a történelmi Magyarországot, az egész magyarságot rendkívüli szigorral büntették. Ezt bizonyítja az is, hogy egy 282 ezer négyzetkilométer területtel bíró országot 93 ezer négyzetkilométerre csonkítottak meg – részletezte az országgyűlési képviselő, és azt is felsorolta, hogy mennyi és milyen értékeket vettek el hazánktól, mindez felért egy halálos ítélettel. – A történelmet egy folyamatként kell felfogni, Trianon is ennek a része – vázolta dr. Simicskó István, és történelmi áttekintést adott arról, hogy mi vezetett el Trianonig, és a 2. világháborúig, majd Klebelsberg Kunotól idézett: háromféle hazafiság létezik, az alkotó, a szónokló és a kesergő.

– Trianon után nyilván sokan keseregtek, volt is okunk erre, sok beszéd és szónoklat hangzott el, de Klebelsberg inkább az alkotó hazafiságot emelte ki: a tenni, építeni akarást, lehetőségek és a fejlődés felismerését. Bármilyen nehéz időszakot is éljünk, sohasem nem szabad feladni a küzdelmet! Mindig célokat kell kitűzni magunk elé, ha lehet, a nemzeti közösségünket szolgálva. Nagyon bölcs döntés volt, hogy az országgyűlés június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Ez azt mutatja, hogy a nemzet éretté vált, ezt a szörnyű tragédiát is meg tudja haladni, és a nemzeti összetartozás többlet erejével tudunk előre haladni olyan nehéz és bonyolult világban, mint amilyenben napjainkban is élünk – mondta az országgyűlési képviselő, és hozzátette: a szomszédban háború dúl, de mi a békét szeretjük, a békét akarjuk.

Dr. Kovács Ferenc polgármester ünnepi gondolataiban elmondta, hogy Trianon a vármegyénkben élőket érintette a legközvetlenebbül. Nagyon sokan az itt élők közül átélték ezt a tragédiát, rengeteg családot szakított szét. Nagyon sok borzalmat átélt már a magyarság, sok erő van emögött, amiből még ma is táplálkozunk. – Az elmúlt három év is sok-sok nehézséget gördített elénk, de Nyíregyháza mégis folyamatosan fejlődik. Ez a nemzeti összetartozásnak is köszönhető, amit ez az emlékmű is szimbolizál – mondta a polgármester, és megkért mindenkit, hogy jöjjenek el az Életfához, hozzák el a gyerekeket, családot, hiszen ez az emlékmű a magyarság ereje, a nemzettudatunk része, ami éltet bennünket és visz előre.

A Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium diákjainak műsora után Román István főispán állt a mikrofon mögé, és először megdicsérte a fiatalok műsorát, majd kifejtette: mint tudjuk, Magyarország jelentős területeit elveszítette 1920 után, amelyekhez a mai napig erősebb gyökerekkel csatlakozunk, mint bárki más. – Elvesztettük gazdasági erőnk egy jelentős részét, megszakadtak az ellátási láncok, alapanyag termelő bányák, lehetőségek szűntek meg, tehát a trianoni döntésegy organikus fejlődést szakított meg a Kárpát-medencében. Ami a legfájóbb, hogy elveszítettünk többmilliónyi lelket, akik a kisebbre, szűkebbre szabott ország határain kívül rekedtek – mondta a főispán, és felsorolt sok olyan kérdést, ami felmerülhet mindenkiben, de egy biztos, az volt a nagyhatalmak célja, hogy a magyar nemzet, az ország nehéz helyzetbe kerüljön. Ezért is fontos az, hogy a trianoni békediktátumot követően olyan intézkedések sorozata született, amelyek valamennyire pótolták a veszteséget. Akik úgy döntöttek, hogy a trianoni békediktátum évfordulója legyen a nemzeti összefogás napja, azt is akarták sugallni, hogy azokból a bajokból, amiket elszenvedtek elődeink, próbáljunk meg erőt meríteni, és ne merengjünk a múlton, hanem alkossuk újra Magyarországot, és ne engedjük el azokat az embereket, akik a határon kívül rekedtek – fejtette ki Román István, s azzal zárta gondolatait: összetartunk és összetartozunk, az országnak van ugyan határa, de a nemzetnek nincs határa...

A méltó megemlékezés ünnepét a történelmi egyházak képviselőinek imájával zárták.